Amikor hosszas kilátástalan és tanácstalan időszak után kiderül, hogy amivel szemben állunk, az a szelektív mutizmus, akkor azt gondolom, hogy egyértelműen kimondható, hogy a megrémülés válik úrrá rajtunk. Azonnal kérdések sokasága árasztja el gondolatainkat.
Mi az első lépés, amit ilyenkor tennem kell?
Erre a kérdésre igen nehéz válaszolni. Mindenki máshogy reagál egy-egy nehézségre és megoldásra váró feladatra. Van, aki nem esik kétségbe (azonnal), de van, aki elkezd kapkodni, nem visz végig folyamatokat, és így benne is és gyermekében is nagy káosz keletkezik. Ez a legrosszabb válasz a reakcióinkra. Először is le kell higgadnunk, és gondosan utána kell járnunk a dolognak. És ami talán a legfontosabb, és kulcs a megoldás felé vezető úton, hogy nyitottak legyünk gyermekünk megismerésére. A szelektív mutizmus egy olyan terület, ahol igen nehéz széles körben tájékozódni. Ezért is hoztam létre ezt az oldalt, hogy minél több információ, tapasztalat álljon rendelkezésünkre. Igyekszem minél több esetet felderíteni, és azt a közösség elé tárni.
A szelektív mutizmus felismerését általában egy hosszabb folyamat előzi meg. Olyan dolgokat vélünk felfedezni gyermekünk viselkedését illetően, ami nem a megszokottak közé tartozik. Az otthoni közegben ebből – az esetek többségében – semmit nem észlelünk. Az első jelek akkor mutatkoznak meg, amikor közösségbe kerül gyermekünk. Viszont ilyenkor sokan rájönnek arra, hogy már korábban is voltak a szelektív mutizmus irányába mutató jelek, de akkor még nem tudták azt beazonosítani. A mi esetünkben is így történt.
Az első jelek
Kislányom két éves kora után került bölcsődébe, ahol első két napban nagyon könnyűnek, zökkenőmentesnek tűnt a beszoktatás. Aztán jött a megtorpanás. Nem volt hajlandó enni, lefeküdni, inkább ült az asztalnál addig, amíg el nem aludt. Amikor az első nehézségekkel megbirkóztunk, akkor következett a második szakasz. Ekkor tűnt fel, hogy viselkedése még mindig szorongó, nem igazán képes felszabadulni. Játszik ugyan a társaival, de a gondozónőkkel igen távolságtartó. Szerencsére mindkét gondozónkról elmondható volt, hogy sokat dolgoztak azon, hogy a gyermekünk a bizalmukba fogadja őt. Így lassacskán olvadt a jég. Beszélni még ekkor amúgy sem igazán beszélt, tehát a kommunikáció hiánya még nem volt feltűnő. A gondozónők sem sejtették, hogy ez a jelenség a szelektív mutizmus előjele lehet.
Az átsegítés fontossága
Kislányom a kinti játékokat illetően is eléggé visszahúzódó volt. Leginkább csak úgy volt képes társaival játszani, ha gondozó nénije kezdett el vele foglalkozni először. Aztán más gyermek is társult hozzájuk, és ezáltal kezdett bele velük a játékba. A gondozónők ezzel szépen átvezették őt a nehézségen. Ez egy nagyon fontos tényező.
A visszahúzódó, szorongó gyermeknek általában szüksége van egyfajta mankóra. Egyedül nehezen birkózik meg a számára feladatot jelentő helyzettel. Nekünk is arra kell törekednünk, hogy ne legyenek elvárásaink vele szemben. Persze tudom, hogy ez nehéz, hiszen sokszor esünk abba a hibába, hogy bizonyos dolgokról azt gondoljuk, hogy nem is nehéz, illetve nem értjük meg, hogy gyermekünknek mi a nehéz benne.
Ilyenkor semmiképpen ne utasítsuk őt el, és hagyjuk magára, hanem igyekezzünk neki mi is támaszt biztosítani. Ez az elején még komoly erőfeszítésünkbe kerülhet, de ahogy szépen felismerjük, hogy a szelektív mutizmus úgymond ezzel jár, akkor egyre könnyebben vesszük majd az akadályokat.
A gondozónők munkájának köszönhetően kislányom hamarosan közel került hozzájuk. Sokat kereste a társaságukat, csak úgy üldögélt az ölükben, nem mindig volt kedve játszani. Amikor a nap végén kérdezgettem őt a bölcsiben töltött időt illetően, mindig pozitív volt a reakciója, és azt mondhatom, hogy szorongása ellenére jókedvűen és szeretettel járt bölcsődébe.
Ekkor még nem sejtettem, hogy mi vár ránk, de ahogy a cikk elején is írtam, utólag már tudom, hogy ezek a viselkedési megnyilvánulások a szelektív mutizmus előjelei közé tartoztak.
Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.
