2. rész

Miben bízhatok?

A szelektív mutizmus esetében a terápiás lehetőségek tárháza igen széles, csak mivel tudományosan nem bizonyítható az azokban rejlő siker, valamint, hogy nem minden gyermek esetében egyöntetűen hasznos ugyanaz a terápia, sokan szkeptikusan állnak hozzá a különböző módszerekhez.

Sokan nem veszik figyelembe azokat a tényeket, hogy két egyforma ember nincs, egy adott információ is többféleképpen csapódhat le az egyes emberekben, valamint, hogy a szorongást – amiért nem szólal meg a gyermek – nem minden gyermeknél ugyanaz az ok, trauma megélése (tudatos, vagy tudattalan) váltja ki. Sajnos olyan is előfordul (amit más szülők elbeszélése alapján hallottam), hogy a szakember nem áll a kellő figyelmességgel, segítőkészséggel a szülőkhöz és a gyermekekhez.

A terápiás lehetőségek, módszerek azért vannak, illetve azért alakulhattak ki, mert sok embernek segítettek, és folyamatosan segítenek. A mi esetünkben a konkrét alátámasztás az, ami hiányzik, de mint egyéb lelki problémák kezelésében is az átlagot tekintve mondhatjuk el egy-egy terápiás lehetőségről, hogy sikeres, vagy nem. Sőt. Ha a gyógyszerekre gondolsz, akkor ott is előfordul olyan, hogy nekem például X gyógyszer válik be a fejfájásomra, míg neked az Y gyógyszer segít csak, és amellett teszed le a voksod.

Ahhoz, hogy eredményeket érhessünk el, gyermekünket, és magunkat is jobban meg kell ismerni. Figyelni kell a gyermekünket, a reakcióit egy-egy esemény, történés bekövetkeztekor, illetve saját magunk reakcióit is.

Az is elgondolkodtató, hogy mennyi időt adunk a gyermekünknek és a szakembernek egy-egy terápiás lehetőség esetén arra, hogy valami olyan történjen, amit mi is úgy értékelünk, hogy az pozitív hatással van gyermekünkre, és látjuk a változás, fejlődés lehetőségét. Újra felmerül a kérdés, hogy elég türelmesek vagyunk-e, kellően pozitív-e a hozzáállásunk. Mint ahogyan a mindennapokban is azt észleled, hogy nagyon kis változáshoz is sokszor rengeteg időre van szükség, a pszichológiai terápia sem valószínű, hogy egy csapásra megoldja a problémátokat. Vegyünk egy példát. Elhatározod, hogy a mai naptól nem mondasz ki egy bizonyos csúnya szót. Figyeld a folyamatot. Hányszor fog még előfordulni veled, hogy mégis kimondod. Eltelik egy pár nap, egy hét, két hét, egy hónap. Kinél előbb, kinél utóbb jön el annak az ideje, hogy a folyamatos kontroll hatására egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy valóban nem ejti ki azt a bizonyos szót. Pedig csak egyetlen egy csúnya szóról van szó. Ezen kívül pedig nap, mint nap ezernyi olyan dologgal küzdünk, amin szeretnénk változtatni. Tehát az idő minden egyes minket, a személyünket érintő dologban jelen van. Általában hajlamosak vagyunk arra, hogy siettessük az időt, pedig nem szabad. Azzal csak magunknak és környezetünknek ártunk.

Terápiás lehetőségek, módszerek

A megfelelő útkeresés nagyon fontos állomása, hogy találd meg a gyermeked számára a legjobb megoldást, amit szakember nyújthat. Ennek több módja is van. Kinél az egyik, kinél a másik válik be. Ami a legfontosabb, hogy ebben az esetben is figyeld a gyermeked reakcióját, miként hat rá a szakember, hogyan változik, miként mozdul el egy-egy terápiás lehetőség, módszer alkalmazása folyamán. Az is lényeges szempont, hogy te, szülőként őszinte, jó kontaktusban légy a szakemberrel. Számodra is nagyon érdekes, és új dolgok fognak kiderülni, mind gyermekedet, mind magadat illetően.

Kezelési módszerek:

Hosszú és összetett logopédiai és pszichológiai feladat. Együtt végzik a viselkedés- és beszédterápiát, valamint a pszichológiai kezelést. Bár ez nem törvényszerű.

A mi esetünkben a logopédiai vizsgálat úgy zajlott, hogy az óvodában elvégezték a kötelező felmérést. Ott, abban a helyzetben a gyermekem az írásbeli feladatokat megoldotta, de a szóbeli feladatoknál nem sikerült teljesítenie. Amennyiben olyan feladat volt, hogy például több rajz közül ki kellett választani egy bizonyosat a kérdésnek megfelelően, akkor rá is mutathatott a megoldásra, azaz a helyes képre, nem kellett szóban megneveznie. Ahol viszont nem lehetett kikerülni a szóbeli megnyilvánulást, ott nem járt sikerrel a felmérés. Az értékelésnél feltüntették, hogy nem beszél a gyermek, de semmilyen negatív hozzáállást nem tapasztaltam, és további hátrányt sem okozott számára az óvodában. A logopédus is úgy ítélte meg, hogy nem olyan probléma van a gyermeknél, ami ilyenfajta kezelést igényel. Így nálunk ez a terápiás lehetőség kimaradt. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy egyik szelektív mutista (gyanús) gyermeknek sincs szüksége logopédiai kezelésre, hiszen – mint már többször megjegyeztem – minden eset és gyermek más és más. Vannak enyhébb és súlyosabb esetek is. Valakinél éppen a logopédia, vagy maga a logopédussal kialakított kapcsolat jelenti az egyik lépcsőfokot. Sok véleményt olvastam, és igen, van olyan gyermek, akinél szükség van a beszéd fejlesztésére is. A szelektív mutizmus párosulhat egyéb tünetekkel is attól függően, hogy a szorongás milyen mértékű a gyermeknél. Lehetséges, hogy azért sem szólal meg a gyermek, mert gondolatait nem tudja megfelelő formában kifejezni. Fél attól, hogy kicsúfolják, vagy nem tudja jól elmondani a dolgokat, vagy belezavarodik.

A szorongás oldásában és a kifelé nyitás elindulásában egy pszichológus nagyon sokat képes segíteni. Kellő bizalom kialakítása után közel kerül a gyermekhez és szülőhöz egyaránt, de ugyanakkor mégsem a család része, így egyfajta átmenet kezdődik a külső világ felé. Megteremtődik az igény a másokkal való szóbeli kapcsolatra. Azt gondolom ebben az esetben valóban a kellő bizalom kialakítása a legfontosabb feladat, ami ránk vár. Hiszen, amikor a pszichológus szó felmerül, akkor általában máris összeszorul a gyomrunk és azt mondjuk kezünkkel legyintve, hogy: „Ááá, nekünk biztosan nincs szükségünk pszichológusra. Majd megoldódik idővel a dolog, lehet, hogy hosszabb időbe telik, de mit kezdene a pszichológus az én gyermekemmel.” És tulajdonképpen nemcsak a gyermekünket féltjük, hanem jómagunk is megijedünk attól, hogy egy pszichológust felkeressünk és elmondjuk neki, hogy mi a problémánk.

Terápiás lehetőségek lehetnek:

  • Viselkedésterápia, amely a megszólalás pozitív megerősítésén alapul.
  • Családterápia, ahol az egész család viszonyát térképezik fel, és annak mentén folynak a kezelések.
  • Pszichodinamikus terápia, aminek lényege, hogy a tudattalan folyamatok megjelennek az ember viselkedésében, így erre rácélozva megtalálható a szorongás oka.
  • Játékterápia, bábterápia, amikor játékok, bábok segítségével szerepjáték formájában indul el a kommunikáció a két fél között.

Folytatás következik.

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

A_beszedmumus