Végeztem egy kis statisztikai kutatást azzal kapcsolatban, hogy mennyi szelektív mutista gyermek lehet Magyarországon. Amikor szembesülünk azzal, hogy gyermekünk szelektív mutista, azonnal tudni szeretnénk, hogy mennyi gyermeket is érint ez a „betegség”.

Előfordulási arány

A wikipédia, illetve pszichológusok elmondása alapján a szelektív mutizmus témakörben a 2-6 éves korú gyermekek a leginkább érintettek. Ugyanis ez az az életkor, amikor a szelektív mutizmus leggyakrabban kialakul, vagy diagnosztizálásra kerül, és az általános iskolába kerüléskor sok eset meg is oldódik, ha nem is teljes mértékben, de a gyermek együttműködése az új, idegen közeggel már oldottabb.

A szelektív mutista gyermekek előfordulási aránya egy százalék alatti. Ez így önmagában nem igazán mond semmit. Annyit látunk, hogy szerencsére, ez egy ritka betegség. Viszont nekünk – akiknek gyermekei ennek aktív résztvevői – nem szerencse, hiszen éppen ezért nincs rá konkrét, kidolgozott, terápiás módszer, illetve államilag szabályozott lépcsőfokok. Kit ide, kit oda küldenek. Kinek ezt mondják, javasolják, kinek pedig éppen mást.

A KSH adatai alapján végzett számítások

A KSH oktatási adatok 2017/2018-ban azt találjuk, hogy az óvodába beíratott gyermekek száma: 322,7 ezer fő, ebből lány: kb. 153 ezer fő.

Tehát, ha csak az óvodások körét vizsgáljuk, és erre értelmezzük az 1 % alatti előfordulási arányt, akkor kb. 2 500 – 3 000 óvodás korú szelektív mutista gyermek van Magyarországon.

Óvodás korú gyermekek közül 9 200 fő sajátos nevelési igényű (SNI) integrált nevelésben részesül. Számuk 580 fővel több, mint az előző évben.

Általános iskolai tanulmányokat 732,5 ezer tanuló folytat.

A 2011-es népszámlálási KSH adat alapján a 0-14 éves gyermekkorúak száma 1 448 000 fő.  Ha ezt a számot átlagoljuk, akkor kb. 103 428 gyermek jut évenkénti bontásban, és ezt beszorozzuk 3-mal (3-6 évesek), akkor 310 284 főt kapunk, ami nagyjából egyezik a fenti 2017/2018 oktatási adatokkal, így az 1 % alatti értéke ugyanannyira jön ki, tehát kb. 2 500 – 3 000 szelektív mutista gyermekre.

A kis előfordulási arányt még úgy tudnám a legjobban szemléltetni, hogy beszéltem a Szegedi Gyermekpszichiátrián 9 évig dolgozó pszichológussal, aki elmondta, hogy évente kb. 1 szelektív mutista gyermek került oda. Ez pedig valóban kevésnek tűnik ahhoz, hogy bárki is elinduljon konkrétan ebben a témában.

Amikor meglátjuk a fent említett 2 500 – 3 000 fős számot, akkor azért azt mondhatjuk, hogy ez nem is olyan kevés. Akkor miért jár ennyire gyermekcipőben a szelektív mutista gyermekek kezelése? Semmilyen szakembernek nincs kedve erre szakosodni? Senki nem akar ebben előrelépést generálni?

Mi lenne a cél?

Az igaz, hogy én nem vagyok szakember, de mivel érintett szülő vagyok a témában, így azt gondolom, igenis szükség van arra, hogy ennek a betegségnek is legyen egy úgymond kidolgozott kezelési útja és módja, a betegség szintjének megfelelően. Tudom, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani, de hiszem, hogy szülői összefogással, kölcsönös segítségnyújtással, a szelektív mutizmus felvállalásával van rá esély, hogy minél szélesebb körben – főként pszichológusok, pedagógusok – megismerjék, illetve felismerjék, hogy milyen is egy szelektív mutista gyermek, és azt annak megfelelően képesek is legyenek kezelni a különböző intézményekben.

A köznevelési statisztikai évkönyv 2016/2017-ben azt találjuk, hogy a főállású óvónők száma több, mint 31 ezer fő, míg a főállású általános iskolai pedagógusok száma 77 ezer körül van. És a legtöbb esetben egyáltalán nem hallottak még a szelektív mutizmusról.

A tapasztalatok alapján a gyermek megfelelő fejlődéséhez feltétlenül szükség van az óvoda-, és iskolapedagógusok pozitív hozzáállására, a gyermek nem elítélésére, kiközösítésére, illetve, hogy ne erőszakolják ezeket a gyermekeket a beszédre.

Egy elfogadó közegben a szelektív mutista gyermekek többsége jól érzi magát, nem szorong, szívesen megy be minden reggel az intézménybe, de ha akár az óvónők, akár a tanítók részéről valamiféle negatív kisugárzás, hozzáállás jelenik meg a gyermek irányába, akkor a szelektív mutista gyermek valószínűleg azonnal „bezár”, lefagy.

Összegzésül annyit, hogy azért is hoztam létre ezt az oldalt, hogy minél több pszichológus, pedagógus is ismerje meg a szelektív mutizmust, valamint annak jellegzetességeit.

Ezen kívül pedig igyekszem olyan fórumokat keresni, illetve külső segítséget találni, ahol a pszichológusokat, pedagógusokat kellő számmal elérhetjük, hogy ismereteik bővülésével a legmegfelelőbb, és legtermészetesebb módon legyenek képesek együttműködni gyermekeinkkel.

Ha esetleg te is tudsz segíteni, akkor kérlek írj az info@beszedmumus.hu e-mail címre.

Köszönöm!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

A_beszedmumus