A szelektív mutizmus és a lovasterápia

Régi megfigyelés, hogy az állatokkal való foglalkozás elősegíti egyes betegségek gyógyulását, javulását vagy szinten tartását. Ilyennek minősül a lovasterápia is.

Milyen állat alkalmas terápiás célra?

Legalkalmasabbnak erre a célra – jelenlegi életmódunkból adódóan a háziállatok tartása tűnik. Házi kedvenceinkkel való törődés vagy akár csak azok fizikai jelenléte is segít számos pszichés és szomatikus betegség javulásában, így a szelektív mutizmus esetében is. A terápiás állat legtöbbször kutya vagy macska, ám számos problémára lehet gyógyír a lovakkal való kapcsolattartás is.

Hogyan működik a lovasterápia?

A lovasterápia a mozgásterápiához hasonlóan stimuláló hatással van az idegrendszerre, ezáltal (s a terapeutával, lóval való kapcsolat által) van jótékony hatással, számos, az idegrendszer problémájára visszavezethető tünetre. Ilyen pl. az agressziószabályozás, a hiperaktivitás, figyelemzavar, autisztikus problémák.

A legtöbb pszichés probléma sokszor a belső állapotok kiolvasásának, megnevezésének vagy kifejezésének elégtelenségéből fakad. A lovas pszichoterápiában a ló érzékenysége és visszajelző képessége, valamint a helyszín adta mindennapi szituációk lehetőséget adnak arra, hogy a terapeuta a páciens belső világára rálásson, s segítsen e belső tartalmak napfényre hozásában.

A lovasterápia esetében a pszichológiai és gyógypedagógiai hatások közül jelentős a figyelem, a gondolkodás és a motiváció fejlődése, az önbizalom erősödése, a ráutaltság érzésének csökkenése, az életöröm érzése. Szociális szempontból nagyon fontos, hogy jelentősen javul a társas érintkezés minősége a lóval, a terapeutával és a társakkal való együttműködésnek köszönhetően. A lovasterápia lehetőséget teremt a gyermeknek arra, hogy első szavait egy állathoz intézze egy külső közegben, ami egyfajta hidat képezhet az emberi környezet felé való megnyilvánulásba.

A szelektív mutizmusban szenvedő gyermek megsegítésekor fő szempont és célmeghatározás a vágy felkeltése a gyermekben a külvilág felfedezése iránt, a vágy felélesztése a másikkal való kapcsolatra.

A terápiát lovas pszichoterapeuta végzettségű pszichológus vezeti.

Hogyan zajlik a terápia?

A lovasterápia elején általában a szülővel zajlik egy beszélgetés. Ennek keretében megbeszélik a problémákat, meghatározzák, hogy milyen célt kívánnak elérni, és ezek függvényében meghatározzák a terápiát lépésről-lépésre. A terápia során többször sor kerülhet a szülővel történő megbeszélésekre, ahol a terapeuta elmondja észrevételeit, illetve tanácsait.

A pszichoterápiás eljárás segítségével a gyerekkori lelki problémák tünetei, így a szelektív mutizmus is eredményesen kezelhetők, melyek a következők:

• 3 éves kor alatt: evés, alvászavarai, beszédlemaradás;
• óvodás kortól bővül a funkciózavar (hiszen ebben a korban képessé kell válni a szülőktől való távolmaradásra): agressziószabályozás, beszédzavar (dadogás, mutizmus), figyelemzavar (pszichés eredetű nyugtalanság), kiválasztással kapcsolatos problémák (széklet, éjszakai bepisilés);
• iskoláskorban megjelennek a teljesítménnyel, intézményes teljesítményelvárással kapcsolatos problémák: hasfájás, fejfájás, teljesítményszorongás, beilleszkedési nehézség.

Hogyan segít a terápia?

A lovak gátlásoktól mentes ösztönös természete szintén fontos a lovasterápia esetén. A lovak hempergőznek a piszokban, a földről esznek, szőrösek és olykor izzadtak. Ott és akkor ürítenek, amikor szükségük tartja, az orrukat nem zsebkendőbe, hanem a levegőbe fújják, vagy a lábukba törlik, ha hiányzik a társuk, akit szeretnek, hangosan nyerítenek utána. E felszabadult, társadalmi gátlásoktól mentes állatok képesek áttörni az emberi védekező mechanizmusokat (elhárításokat, gátlásokat, szorongásokat). Ugyanakkor e „felszabadulást” olyan sebességgel tehetjük meg, ahogy mi szeretnénk, amire mi képesek vagyunk.

A lovak nem ítélkeznek. Elfogadnak minket olyannak, amilyenek vagyunk, beszéd nélkül, beszédhibával, pattanásos bőrrel, alacsony vagy magas, sovány vagy teltebb testalkattal is. Ez a feltétel nélküli elfogadás az egyik legfontosabb tényezője a pszichoterápiának.

A lovasterápiának köszönhetően a lovas önbizalma a lovaglási, cselekvési képességek tanulásával folyamatosan növelhető, ami a szelektív mutizmus területén különösen fontos tényező.

A lovaglás növeli az érdeklődést a külvilág iránt (mi történik a lovas körül), s így lehetőség nyílik a világ lóhátról történő „felfedezésére”.

A lovaglás izgalma és a gyakorlatok befolyásolják a lovast, s felbátorítják őt, hogy megossza élményeit másokkal is.

A terápia időtartama, és a foglalkozások a problémától, és életkortól függően változnak. A terápiás ló szelíd, érzékeny és nyugodt természetű.

Tapasztalatok

A lovasterápiás foglalkozások történhetnek a földről a ló mellett különböző önismereti és szorongáscsökkentő feladatok révén, vagy lóháton való relaxáció és terápiás beszélgetések formájában.

Az én kislányom is nagyon szereti a lovakat. Jelezte felém, hogy szeretne lovagolni. Ennek nagyon megörültem. Mégis, amikor elmentünk a lovardába és érdeklődtünk a lehetőségek felől, akkor teljesen elbátortalanodott és közölte, hogy ő mégsem szeretne felülni a lóra. Ezt még egy párszor elismételtük, de végül nem értünk el abba a fázisba, felült volna a lóra. Így nekünk kimaradt ez az élmény.

Viszont olvastam olyat is, hogy a gyerkőc először távolságtartó volt a lóval, de ennek ellenére nyitott volt rá, és több ismerkedős alkalom után sikerült az első lépést megtenni.

Összességében elmondható, hogy a lovasterápia hatásos lehet gyermekünk önbizalmának növelésében, szorongásának csökkentésében szelektív mutizmus esetén is. Sikeressége nagyban függ a szülő, gyermek és terapeuta együttműködésétől.

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.