Egyik nap szembejött velem az alábbi mondat: Every story is uniqe. Azaz: Minden történet egyedülálló. De ez nem jelenti azt, hogy egyedül vagy a lelki problémával.
És ez mennyire igaz! Minden ember, minden gyermek más, minden szülő és gyermek kapcsolat más, mindenkinek a története más elemekből áll össze.
A gyermekeink szelektív mutisták, ugyanazzal a lelki problémával küzdenek/küzdünk, de amikor meghallgatjuk egymás történetét, akkor jövünk rá, hogy mégis mennyire különbözőek gyermekeink is, és mi is. Vannak hasonlóságok, átfedések, de ha valaki elkezd mesélni, akkor látjuk meg a történet egyediségét. Ami valamelyikünknek nehézség, a másiknak lehetséges, hogy sima ügy, és így fordítva is. Megvan a maga szépsége, a maga nehézsége
Küzdünk a problémáinkkal, elfáradunk, olykor kétségbeesünk. Ilyenkor jön a segélykiáltás: Segítsen már valaki!, Mikor lesz ennek vége?
De merünk segítséget kérni? A lelki problémával megküzdeni sokkal nehezebb, mint egy egyszerű fizikai nehézséggel.
A sortársak segítenek
Egyedül általában nehezebb a mélyrepülésekkel szembenézni, és abból felemelkedni. Sokszor nehéz felvállalni magunkat, illetve a helyzetünket. Amikor viszont olyan embereket találunk, akik ugyanazzal a lelki problémával küzdenek, mint mi, akkor talán könnyebben megnyílunk.
Szükségünk van támaszra, megnyugtatásra. A tudat, hogy nem vagyunk egyedül, már sokat segít. Amikor pedig látjuk, hogy a nehéz helyzetekre is létezik megoldás, akkor erőre kapunk. Szembesülünk azzal, hogy érdemes harcolni, kitartónak lenni, mert meg fog térülni a befektetett energia, mind gyermekünk, mind a magunk számára.
Amikor csak egy parányi kis sikerélménye is van gyermekünknek, akkor mi is a fellegekben érezzük magunkat. Azonnal kilépünk a mederből, a lelki problémával nem is foglalkozunk. Hirtelen megoldódik. Nem görcsölünk. Képesek vagyunk meglátni a szépséget, a jót, tudunk örülni, mosolyogni, és nemcsak a nehéz jelenben toporgunk, hanem érzékeljük, hogy milyen jó „gondtalannak” lenni.
Merd felvállalni önmagadat
Amikor bármilyen lelki problémával küzdünk, és a gödör legmélyén vagyunk, és már a segélykiáltásunk is elhangzott, akkor szüntelenül, tudat alatt is a megoldást keressük, arra törekszünk, hogy minél előbb véget vessünk a szenvedés állapotának. Ez a kínzó jelenlét általában hullámokban tör ránk, és persze mindig akkor, amikor nem kellene.
Legjobb esetben ott van a családunk, illetve barátaink, akik segíthetnek a lelki problémánk megoldásában. De az is lehet, hogy ők túl szubjektívek, túlságosan elfogultak velünk kapcsolatban és nem azt a segítséget tudják adni, amire éppen, akkor szükségünk van. Ilyenkor jól jön egy sorstárs a bajban. A saját magunk, illetve gyermekeinkkel kapcsolatos problémákat lehet, hogy sokkal nehezebb egy úgymond ismeretlen embernek elmondani, de mivel a nehézségeink hasonlóak, sokkal könnyebben és egyszerűbb módon megoldásokat találhatunk egy olyan közösségben, ahol szinte ugyanazokat az érzéseket élik meg a szülők és talán a gyermekek is.
Nem vagy egyedül
Amikor fel mered vállalni magadat és az életeteket, és mersz segítséget, tanácsot kérni, akkor hidd el, nem fogsz süket fülekre találni.
Ne érezd magad gyengének, vagy nem jó szülőnek, azért mert néha te sem bírsz el egyedül a lelki problémával. Hidd el, nem vagy egyedül!
Sajnos, vagy nem sajnos, de szinte minden ember életében elérkezik az idő, amikor úgy érzi, nem bírja, nem tudja, hogyan tovább, mert olyan dolgokkal kell szembenéznie, ami vagy túl nagy teher, vagy túl sokáig tart, vagy mert egy családtagját érinti, vagy mert egyszerűen csak úgy jöttek össze a dolgok. Ha ezt vállalod, és nem bújsz be a csigaházadba – ami előbb-utóbb nem fogja bírni a terhedet – akkor előbb találod meg a kiutat, a megoldást, és lelsz békességre. Nem beszélve arról, hogy ezzel példát mutatsz másoknak, illetve te is segítővé válsz mások számára!
Ilyenkor szokták mondani, hogy a pozitív emberek egy nehéz helyzetre nem úgy tekintenek, hogy elsüllyednek általa, hanem a fejlődést, tanulást, egy újabb lépcsőfokra való fellépést látják benne.
Lelki problémával mi is bátran forduljunk egymás felé, beszéljük meg gondjainkat, és merjünk segítséget kérni, hogy tanulhassunk, fejlődhessünk, amely által gyermekünket is magunkkal emeljük.
Tudjátok, ha mi változunk, a környezetünk is változik, és fordítva.
Ha szeretnéd a gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a blog cikkekben is.
