A szelektív mutista gyermekek szüleiben az egyik fő bizonytalansági faktor, hogy talán ők a hibásak azért, hogy a gyermekük szelektív mutista. Pedig ez egyértelműen nem igazolható.
A gyerek szorongása nem a szülő hibája, az viszont könnyen lehet, hogy egyes szülői gyakorlatok rátesznek egy lapáttal.
Sok esetben halljuk, hogy a gyermekek viselkedése, fejlődése, egyéniségének kialakulása a szülői mintát követi. Sok szülő azonban nem érti, hogy annak ellenére, hogy neki soha nem volt gondja a beszéddel, sőt szeret is kapcsolatokat teremteni, és másokkal kommunikálni, úgymond határozott egyéniség, akkor hogyan lehetséges mégis, hogy az ő gyermeke szelektív mutista.
Azonban vannak olyan szülők, akik zárkózottak, nehezen ismerkednek, illetve nehezen elegyednek másokkal beszélgetésbe, esetleg szoronganak is emiatt. Ilyen esetekben a szülő általában azonnal magában keresi a hibát. Biztosan azért ilyen a gyermekem, mert nekem is nehezen megy a beszéd.
Saját magunk megvizsgálása
Természetesen nagyon dicséretes, ha magunkat is megvizsgáljuk, hiszen ezáltal tudunk mi is elindulni a változás útján és egyben gyermekünk segítségére lenni. Ha bennünk változás kezdődik, akkor az gyermekünkön is érezhető és tapasztalható lesz. Ehhez azonban kitartónak és türelmesnek kell lennünk, főként egy szelektív mutista gyermek esetében. Egy csapásra nem oldódik meg a probléma. Végig kell gondolnunk, hogy bennünk mi váltotta ki a szorongást, mitől váltunk ilyenekké. Ha ezt sikerült beazonosítani és felismertük, akkor máris a változás útjára léptünk. Ez kifejezetten nehéz feladat. Sokszor egyedül nem is vagyunk képesek idáig eljutni. Azonban ha figyelünk környezetünk visszajelzéseire, és nyitottak vagyunk azok befogadására, valamint képesek vagyunk őszintén magunkba nézni, és nem megsértődni azonnal, akkor azzal magunknak is nagy szívességet teszünk.
Vizsgáld meg, hogy milyen szituációkban szorongsz, mitől félsz, mi lehet ennek az oka, mikor keletkezett benned ez az érzés először. Nézd meg, hogy haragszol-e magadra ezért, és hogy elég türelmes vagy-e magaddal. Egy-egy szál felgöngyölítése, tisztába tevése és a tudatos cselekvés meghozza gyümölcsét. Biztosan sokszor hallod, hogy a szelektív mutista gyermekkel türelmesnek és elfogadónak kell lenni. Nos, ez nemcsak gyermeked tekintetében vonatkozik rád, hanem saját magadra nézve is. Egy saját magát el nem fogadó, és türelmetlen ember a gyermekével is nehezen elfogadó és megértő.
Tudom, most felvetődik benned a gondolat: De hát nem minden szorongó embernek lesz szelektív mutista a gyermeke. Ez így van. De ha megvizsgálod a környezetedet, akkor láthatod, hogy a legtöbb ember önmagával is küzd. A mi esetünkben még inkább érdemes a fentieken elgondolkodni.
Nem tisztem senkit megítélni, illetve elítélni.
Pusztán azt szeretném ezzel mondani, hogy gyermekünket saját magunkkal együtt tudjuk építeni. Hatással vagyunk egymásra. Ahogy gyermekünk állapota hat ránk, úgy rá is hat a mi állapotunk.
Nehéz dolog ez, de kordában kell tartanunk az érzéseinket, hiszen a gyereknek arra van szüksége, hogy a szülő legyen az érzelmi bástyája, az, aki megérti, támogatja, és ha kell, tanácsot ad.
Gyermekünk megvizsgálása
Azon tűnődünk, hogy mi játszódhat le gyermekünkben, mi válthatta ki belőle a szorongást, miért nem képes megszólalni, mitől fél, hogyan és mivel segítsünk neki. Ez csak a szelektív mutista gyerekekkel van így?
Szeretnénk helyette megoldani a problémákat, helyette válaszolni, hogy mentsük a kis lelkét. Tehetetlennek érezzük magunkat, mert nem akarjuk, hogy csalódás érje, de azt sem szeretnénk, hogy esetlennek érezze magát.
Meg kell őt tanítanunk arra, hogyan és miként képes adott helyzettel megküzdeni. Ettől válik olyan egyéniséggé, aki képes a problémákat egyedül is megoldani, és nem vár arra, hogy valaki mindig a segítségére siessen. Mellette kell állnunk, de nem helyette cselekedni.
Nagyon rossz látni gyermekünk aggodalmát olyan dolgok miatt, amik nem is igazán félelmetesek. Azonban gyermekünket ezek a helyzetek tényleg valóságos rettegéssel töltik el. Sokszor hiába mondjuk, hogy nincs semmi baj, bízzon bennünk. Ő ezt nem érti, hiszen az ő máskép érez. Együtt kell éreznünk vele. Látnia kell, hogy megértjük őt, és igyekszünk megoldást találni a problémára.
Előfordul olyan is, amikor gyermekünk nem érez kudarcnak egy szituációt, de mi szülők viszont igen. Például ő szótlanul is nagyszerűen eljátszik egy másik gyerekkel, mi viszont aggódva kérdezgetjük tőle, hogy miért nem szólalt meg játék közben, hiszen a másik gyerek is milyen aranyos és kedves volt vele. Ezzel feszültséget, frusztrációt kelthetünk benne. Kérdezzük meg, hogy ő miként élte meg a játékot. Hagyjuk, hogy ő mondhassa el érzéseit. Ebből megtudhatjuk, hogy számára volt-e valami nehézség, vagy mi aggódtuk túl a történteket.
Amikor egyértelműen kiderül, hogy valami megviselte gyermekünket, vagy nehezen élt meg egy szituációt, akkor mellette kell állnunk, biztatni kell őt. Meg kell nyugtatni, hogy nem baj, hogy most valami nem sikerült, majd legközelebb sikerülni fog. Legyen türelmes és bízzon magában.
Elmondhatunk neki egy hasonló saját történetet is, ami számunkra először nehéz volt, de aztán sikerült vele megküzdeni. Mondjuk el a saját érzéseinket is, valamint hogy mi segített a megoldásban. Ez feltölti gyermekünket, valamint erőt és bátorságot tud belőle meríteni.
Bízom benne, hogy a fent leírtak – hacsak egy kicsivel is – hozzájárultak bizonytalanságod csökkentéséhez.
Kérlek figyelj Te is oda gyermekedre, és lepd meg őt, játssz, beszélgess vele, szánd rá az időd egy részét. 😊
Ha szeretnél rutinos lenni a mindennapokban, és tudatosan figyelni arra, hogy mikor, mivel, hogyan támogathatod gyermekedet, és ezáltal önmagadat is segíted, akkor tedd meg az első lépést most. Kattints a linkre és nézd meg, mit ajánlok neked:
Kezdő Tudástár és Haladó Tudástár
Ha szeretnéd gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Lélekmelengetők rovat cikkeiben is.
Ha pedig úgy gongolod, bizalmat szavazol nekem, és szeretnél más szemszögből is rálátni a szelektív mutizmus témára, illetve támaszt, útmutatást, segítséget kapni egy-egy nehéz helyzetre, valamint még jobban megismerni gyermekedet és saját magadat, akkor olvasd el A Beszédmumus könyvet is. A képre kattintva megnézheted az ajánlatokat.
