Miért van szükség pszichológusra szelektív mutizmus esetén? Mit csinál a pszichológus a gyermekemmel? Milyen eszközökkel tud segíteni?
Ugye benned is felvetődtek már a fenti kérdések?
Amikor tanácstalannak érezzük magunkat, és teljesen elfáradunk, nincs hová fordulnunk segítségért, kifogytunk az ötletekből, esetleg még a béketűrésünk és pozitív gondolkodásunk is elfogyott, akkor ott állunk egyedül, célt veszítve és feltesszük a kérdést: Mit csináljak most? Eljött a pszichológus ideje? De annyian azt mondják, hogy semmi értelme, vagy a pszichológus nem megfelelő módon áll a gyermekhez, vagy a gyermek megijed az új helyzettől! Ezzel most jót teszek, vagy sem? Szükség van egyáltalán szelektív mutizmus esetén pszichológus bevonására?
Létezik konkrét módszer a szelektív mutizmus kezelésére?
Nézzük meg, hogy hogyan is zajlanak az események a pszichológus környezetében mutizmus esetén.
A szelektív mutizmussal küzdő gyermek a pszichológus előtt általában ugyanúgy nem beszél, mint más idegen környezetben, vagy ismeretlen felnőttek jelenlétében. A pszichológiai konzultációkon a gyermek és a szülő együtt vehet részt, hogy a gyermek szorongását fokozatosan tudják feloldani. A szülő és a gyermek szétválasztása általában azonnali pánikreakciót szokott eredményezni, és a gyermek ilyenkor hevesen tiltakozik a szülőtől elválás ellen.
Nem az a cél, hogy a gyermek sokkot kapjon, hanem az, hogy szépen fokozatosan elő legyen készítve a szülőről való leválás, és az önálló megküzdési képességek kialakítása. Ez csak a szülővel történő szoros együttműködésben sikerülhet. Sok esetben a szülő is jelen van az egyes találkozókon, és az is a terápia része, hogy a gyermek képes legyen a szülő jelenléte nélkül is részt venni a foglalkozásokon.
Hogyan segít a pszichológus?
A pszichológusok már a múlt század közepén alkalmazták a szabad és az irányított játékot arra, hogy könnyebben feltárják a gyerek és felnőtt betegek lelki folyamatait. A gyermekpszichiátria játszószobája, a közös bábozás, vagy a felnőttek pszichodráma-csoportjai mind ugyanarra a jelenségre alapoztak.
Mára a játékdiagnosztika (vagyis a betegség jellegének és okainak feltárása) és a játékterápia (gyógyítás) elismert része a gyakorlati pszichológiának. A fentiekből tudni lehet, hogy a játék milyen mélységig meg tudja jeleníteni a lelki „tartalmakat”.
A szülő elsőre azt gondolhatja, hogy semmi nem történik a játékon kívül, de ez igen is egy sokkal mélyebbre ható történet, és egy terápiás eszköz a pszichológus oldaláról.
Ahhoz, hogy a gyermek oldottan tudjon játszani, a pszichológusnak különleges kapcsolatot kell kialakítania a vele. El kell érnie, hogy a kicsi bízzon benne, őszinte legyen hozzá, és felszabadultan tudjon játszani a jelenlétében. Neki pedig éreznie kell, hogy itt nem valamiféle teljesítményt várnak el tőle, nem kell jónak lennie, nem akarják minősíteni.
Ez sokszor nem is könnyű, főleg ha „problémás” germekről van szó, aki már több orvosi rendelőben megfordult. A terapeuta éppen a játék nyelvén tudja megszólítani – a kicsiket labdázással, gurigázással oldja fel, a nagyobbakat úgy, hogy egy kedves bábbal a kezén fogadja.
Ahogy a báb megmozdul, megszólal, megtörténik a csoda: a gyerek máris egy mesébe kerül.
A lényege ennek, hogy nem a nénivel kell beszélgetnie, hanem egy bájos kiscicával, aki ráadásul azt javasolja neki, hogy nyugodtan nézzen körül, bármihez hozzányúlhat, de ha akar, akár haza is mehet. Vajon ki ne akarna összebarátkozni egy ilyen helyes cicával?
Még a kezdetben szorongó vagy zárkózott gyerekek is visszamennek a következő találkozásra, hiszen kedves és szívmelengető környezet várja őket. És megkezdődhet a munka, amely a külső szemlélő számára egyszerű együtt játszásnak tűnik.
Mutizmus esetén mi állhat a beszéd hiánya mögött? Itt olvashatsz erről bővebben: Gondolatok a szelektív mutizmusról
Mit mond a gyerkőc?
Ha otthon megkérdezik a gyereket, mit csinált a pszichológus, azt fogja mondani: játszott velem. Vagy éppen azt: nem csinált semmit, csak figyelt. A „csak játék” vagy a semmittevés mögött komoly munka áll.
Amikor a pszichológus a gyerekkel játszik, komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy minden megnyilvánulását elfogadja, ne bírálja, ne befolyásolja, csak nagyon szélsőséges esetben. Minden szavát és mozdulatát ellenőriznie kell még szabad játéknál is. Ugyanez a helyzet, amikor irányított játékról van szó – vagyis ő vet fel témát, ő javasolja, hogy mi történjen játék közben, ő alakítja az egyik szereplőt.
A pszichológus hosszú évek tanulása, önismereti tréningek, továbbképzések és klinikai gyakorlat után lesz képes arra, hogy jókor tudjon a háttérből figyelni, megfelelő időben és módon folyjon bele a játékba, vonjon le következtetéseket a látottakból, hallottakból, utólag följegyezze, elemezze, és ennek eredményeként segítsen megszabadulni a gyereknek félelmeitől, szorongásától vagy parttalan indulataitól.
Egy-egy óra ilyen „csak játék” igazi erőpróbát jelent a pszichológusnak is, hiszen alkalmazkodnia kell minden egyes gyermekhez, annak igényeihez, a dolgok mögé kell látnia.
Hogyan segít a játék?
Ahhoz, hogy a lehető legtöbb kiderüljön a gyermekről, olyan játékokat kell felkínálni neki, amelyek előhívják problémáit, érzelmeket, indulatokat keltenek benne.
Mivel a gyermek meghatározó közege – és sokszor a probléma forrása – a család, szükség van a családtagokat jelképező figurákra: apa-, anya-, csecsemő-, gyerek-, nagyanya-, nagyapabábra vagy -babára. Mivel a gyerkőc sokszor szimbólumokban gondolkodik, szívesen használ olyan figurákat, amelyek áttételesen jelenítik meg vagy sűrítik magukba mindazt, amit közölni akar.
Az óriás jelképezheti az apát, aki megszidta, a tündér az anyát, aki mindig megvédi. A kutya megjelenítheti a vadságot, de a hűséget vagy az őszinteséget, a biztonságot is. Ahhoz, hogy a pszichológus értelmezni tudja az eljátszott jelenetet, ismernie kell a családi hátteret, vagyis a szülőkkel is beszélgetnie kell. Ez nem jelenti azt, hogy kibeszéli a gyereket a szülők előtt.
A titkok elárulása ugyanis a terapeuta és a gyerek közötti bizalom elvesztésével járna. Ezzel elveszne az esély a gyógyulásra. A gyerek problémáinak jó része ugyanis a biztonság elvesztéséből fakad és így elveszne az esély a gyógyulásra.
A gyermeked otthoni játéka is jeleket tartogat számodra. Bővebben itt olvashatsz erről: A játék szerepe és fontossága.
Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.
