A bejegyzést írta:
Molnár Beatrix, logopédus, gyógypedagógus, szakértői bizottság tagja
A logopédia meghatározása
A logopédia a beszédzavarok kutatásával, megelőzésével, diagnosztikájával, korrekciójával foglalkozó komplex tudomány. Az általános gyógypedagógia speciális ága, a terápiát logopédus végzi.
A logopédia célja
A beszédhibák megelőzésével, továbbá a már kialakult beszédhibák és azok következményeként fellépett másodlagos elváltozások korrekciójával az ép beszéd kialakítása.
A logopédiai terápia biztosítja a beszédhibás egyén személyiségének töretlen fejlődését, célkitűzéseinek megvalósulását, az optimális szocializációt. Leghatékonyabb formája a megelőzés: a szülők, nevelők felvilágosítása, a veszélyeztetettek korai kiszűrése; előzetes fejlesztéssel az esetleges halmozódó beszédhibák megjelenésének kivédése. A kezelés kiinduló pontja a vizsgálat. A terápia a szakemberek összehangolt munkáját igényli. A beszédhiba javítás sikeressége érdekében elengedhetetlen a változatos módszerek és eszközök alkalmazása.
Az utógondozás lehetővé teszi, hogy logopédus a terápia befejezése után is figyelemmel kísérhesse a gyermek beszédállapotát.
A logopédiai tevékenység
A terápia megválasztását a kóroki tényezők, a beszédhibás életkora, a logopédiai kórforma súlyossága, kiterjedése, az esetleges halmozott beszédsérülés, a terápia kezdetének időpontja, a környezet, és az integráció lehetőségének érvényesítése alakítja.
A logopédia feladata
A Nemzeti köznevelési törvény 18. § (2) bekezdés d) pontja szerinti logopédiai ellátás feladata a hangképzés, a beszéd, a beszélt és írott nyelvi képesség fejlődési és szerzett zavaraihoz, továbbá a specifikus tanulási zavarokhoz (diszlexia, diszortográfia, diszgráfia, diszkalkulia) kapcsolódó prevenciós, állapotmegismerési és terápiás tevékenység.
A logopédiai ellátás igénybevétele részben önkéntes alapon történik, a pedagógiai szakszolgálatok egyik szakfeladata közé tartozik.
A logopédiai ellátás keretében a logopédusnak el kell végezni a harmadik és ötödik életévüket betöltött gyermekek beszéd- és nyelvi fejlettségének szűrését.
A hároméves-kori logopédiai szűrés a nyelvi fejlettségre (receptív és expresszív nyelv), az ötéves-kori szűrés elsősorban a beszédartikulációra, illetve az írott nyelvi (írás és olvasás) készültségre irányul.
A szűrés eredménye alapján szükség szerint történik a gyermek további logopédiai vizsgálata, illetve gyógypedagógiai, pszichológiai, orvosi vizsgálatok kezdeményezése.
A részletes logopédiai vizsgálat és logopédiai vizsgálati vélemény alapján kell a gyermek további logopédiai ellátását megszervezni, ha a szűrés és a logopédiai vizsgálat eredményei alapján erre szükség van. A gyermekek rendszeres fejlesztésével egész személyiségük pozitív befolyásolása a cél; melyhez elengedhetetlen feltétele a szülőkkel, a gyermek pedagógusaival, a gyermeket fogadó, kezelő más szakemberekkel való kapcsolattartás.
Hogyan kapcsolódik a logopédia a szelektív mutizmushoz?
A szelektív mutizmus a társas viselkedés során megnyilvánuló, a társas kommunikációt érintő, közösségi környezetben manifesztálódó pszichés zavar. A gyermek beszédfejlődése általában tipikusnak mondható, azonban a családi környezetből új közösségbe kerülésekor nyilvánul meg erőteljesen (3-6 éves kor között), otthoni környezetben beszél, azonban óvodai, iskolai környezetben, idegen felnőttekkel, gyermekekkel egyáltalán nem. Tehát ilyen esetben a gyermek nem megfelelő stratégiát használ szorongásának leküzdésére.
Egyedi, individuális, sok oki tényező együtthatása eredményezi. Szituatív és szelektív, emberekhez, helyzetekhez köthető beszédgátlás, de nem tekinthető specifikus, csak a beszédet és nyelvet érintő beszédproblémának, ezért ellátása sem elsődlegesen logopédus feladata. A szelektív mutizmus terápiája pszichológiai, pszichoterápiás beavatkozást igényel. A nem beszélés tünetével pszichológushoz kell fordulni, ha tartósan fennmarad. Súlyosan érinti a gyermek óvodai, iskolai szocializációját, közösségbe való beilleszkedését. A szociális funkciók sérülése a tanulást, az iskolai teljesítményt, a kortársakhoz való kapcsolódást is kedvezőtlenül befolyásolja, iskolai alulteljesítés, akár kiközösítés, teljes izoláció formájában. Befolyásolja a felnőtt-gyermek, gyermek-gyermek interakciót, ezek azok a társas-kommunikációs helyzetek, melyek elsődlegesen segítik a szociális utánzást, bővítik a pszicho-szociális ingerek tárházát.
A mutista gyermekek tüneteik súlyossága egy spektrumon mozog, szélsőséges megnyilvánulásai is lehetnek. Visszahúzódó, félénk, néma vagy suttog, érzelmileg labilis, szorong, sajátságos rutinok, rituálék vannak jelen, közömbös, olykor még a nonverbális kommunikáció (gesztusok, mimika használata) is sérül, eldöntendő kérdéseknél fejbólintástól és fejrázástól is elzárkózik, vagy kifejezetten súlyos esetekben egyáltalán nem hajlandó együttműködésre, teljes mozdulatlanságba dermed.
Elsődlegesen pszichológus kompetenciája a mutista gyermek segítése, mely hosszú, évekig tartó terápiás folyamatot feltételez, az eredmények gyakran csak évek múltán, lassan jelentkeznek.
A cikk folytatásában az alábbiakról lesz szó:
– A szelektív mutizmus, avagy a diagnózis felállítása
– Mutista gyermek is lehet beszédhibás?
– A pedagógiai szakszolgálatok feladata
– Logopédiai terápiák
Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.
