Korábbi cikkeimben már írtam róla, hogy a szelektív mutizmus kezelésére különböző terápiák és módszerek állnak rendelkezésünkre. Ezekről itt olvashatsz: terápiás lehetőségek, lovasterápia

A sport jelentősége

A fenti lehetőségeken kívül szelektív mutizmus esetén is nagy segítségünkre lehet a sport. Hiszen gyermekünk olyan valamiben élheti ki magát, ahol magabiztos tud lenni, akár beszéd nélkül is teljes mértékben kifejezheti önmagát. Ez pedig növeli biztonságérzetét és csökkenti szorongását.

Miben segít a sport?

A sport a fiatal szervezet egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen, hozzájárul a légzés, vérkeringés, anyagcsere, mozgásszervek optimális működéséhez. Ezen kívül a környezeti vagy egyéb okok miatt keletkező stressz könnyebb elviselésében, kedvezőbb szociális beilleszkedésben, valamint az egészséges önbizalom kialakulásában is szerepet játszik. Nagyon sokat ad a gyermekek személyiségfejlődéséhez. Egy szelektív mutista gyermeknek erre még nagyobb szüksége van.

A különböző csapatjátékokban a gyermekek megtapasztalják, hogy mennyire fontos az alkalmazkodóképesség, mások elfogadása, és a saját maguk helyének megtalálása a csapatban, közösségben, mely az együttműködés egyik alapfeltétele. Segítőkészségre, másokra való odafigyelésre tanít.

Az egyéni sportnak köszönhetően fejlődik a gyermek kitartása, a megküzdési képessége, akaratereje. Ebből is látszik, hogy a sportolás közben megtanult értékek a társadalmi beilleszkedés, illetve az ott elfoglalt hely kialakításában is nagy jelentőséggel bírnak. Ezekkel a készségekkel és tulajdonságokkal az élet bármely területén könnyebben veszik majd az akadályokat gyermekeink.

Milyen korban kezdjen sportolni a gyermek?

Már óvodáskorban fontos az életkornak megfelelő gyakorlatok végzése, testmozgás, sportolás, olyan mozgások alkalmazása, melyek segítenek a különböző készségek fejlesztésében, valamint a mozgásos képességeket (egyensúlyozás, labda elkapás, stb.) fejlesztik. Ezek hozzásegítik a gyermekeket az agyféltekék közötti gyorsabb átváltáshoz, a gyors idegpályák kialakításához, a gondolkodás gyorsaságának fejlesztéséhez, amelyek az iskolában a jó teljesítmény elérésében nyújtanak segítséget.

A sikerélmények, a fizikai határok átlépése olyan boldogságforrást jelentenek szelektív mutizmus esetén is, amelyek segítenek a gyermeknek egy helyes önkép kialakításában, ugyanakkor képessé válik indulatait és érzelmeit megfelelő módon uralni.

Mit sportoljon a gyermek?

Szelektív mutizmus esetén sem szabad erőltetni egyik sportágat sem. Hagyjuk, hogy gyermekünk választhasson. Nem lesz célravezető, ha mi döntünk helyette. Ha például apa imád focizni, az még nem jelenti azt, hogy a gyermek is annyira oda lesz érte. Előfordulhat, hogy egy olyan sport tetszik meg neki, amit mi még nem is ismerünk. Meg kell adnunk az esélyt a választásra, és kipróbálásra. Látni fogjuk a gyermekünk reakciójából, hogy mit jelent számára, és mennyire találja meg benne önmagát.

Mi okozhat lefagyást szelektív mutizmus esetén?

Szelektív mutizmus esetén sokszor nem mindegy, hogy hol, milyen helyszínen zajlik az edzés. Egy ismerős közegben (pl: ovi, suli) sokkal felszabadultabb tud lenni egy szelektív mutista gyermek. Ha egy külsős helyszínt választunk, előfordulhat, hogy a gyermek a lefagyást „választja”. Ez nem biztos, hogy magának a sportágnak szól, lehet, hogy a hely idegensége okozza az elzárkózást. A mi esetünkben ez pontosan így történt.

Kislányom nagyon szeret táncolni, ezért kinéztem neki egy táncos edzést, ami egy szomszéd településen volt elérhető. Nagy örömmel mentünk a bemutatkozó órára, de amikor odaértünk, akkor kislányom ledermedt, a terem széléről, az ölemből nézte végig az órát, de bekapcsolódni egyáltalán nem akart.

Utána megkérdeztem, hogy mi volt a gond, de nem tudta megmondani. Csak annyit mondott, hogy izgult, félt. De maga az óra tetszett neki.

Ezek után nem sokkal az iskolában indult egy másik táncos foglalkozás, amit szintén szeretett volna megnézni. El is mentünk, és már az első alkalom teljes sikert hozott. Azonnal feloldódott, és részt vett a gyakorlatok elsajátításában. Hozzáteszem nagy segítség volt, hogy pár osztálytársa is jelen volt az edzésen és az iskola tornatermében zajlott a foglalkozás. Ismerős emberek, ismerős közeg vette körül. Ezáltal biztonságérzete sokkal nagyobb volt, mint a külsős helyszínen. Persze ez csak egy eshetőség, nem érvényes minden szelektív mutista gyermekre.

Amennyiben gyermekünk képes felszabadult lenni sportolás közben, biztosak lehetünk abban, hogy a kommunikációja is hamarabb elindul. Ilyen helyzetben gyermekünk nem agyal semmin, kikapcsol, és csak úgy van, halad az élménnyel. Ekkor sokszor észrevétlenül következik be az első megszólalás, és természetes részévé válik a kapcsolódásnak. Ezt pedig előbb-utóbb a tágabb környezetére is képes lesz kiterjeszteni.

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

A_beszedmumus