Fejlődés. De merjük mindig ezt választani?
Azt gondolom, hogy mindannyian egyből azt mondjuk, persze, hogy fejlődés. De ugyanakkor sokszor azon kapjuk magunkat, hogy egy helyben toporgunk. Van, hogy meg sem tudjuk indokolni a miértjét. Tudjuk, hogy ez nem jó, és változtatni kell, hogy kimozduljunk ebből az állapotból, de nem tudjuk, hogyan tegyük meg az első lépést. Van, hogy kétségbeesünk, segélykiáltásunk azonban belül marad, nem merünk róla beszélni, nem merjük a nehézségeinket felvállalni. Azt gondoljuk, majd csak elmúlik, és kész.
Problémamegoldás, de hogyan?
Nem feladatom mások problémáját megoldani, de azt feladatomnak érzem, hogy segítséget, útmutatást, támaszt nyújtsak azoknak, akik tanácstalannak érzik magukat, vagy éppen egy sötét kút fenekén „üldögélnek”. A fejlődés egész életünk során jelen van (kell legyen).
Sokszor halljuk, hogy: „adjatok tanácsot, segítsetek, érdeklődöm, hogy…., szerintetek mi lenne jó, mi a véleményetek erről és erről, stb.”.
Az egyes esetekből sokat tanulhatunk, meríthetünk belőlük, kitartásunkat és hitünket növelhetjük általuk.
Nézzünk néhány dilemmát, alternatívát:
- vagy fejlődsz – vagy egyhelyben toporogsz
- vagy elfogadod a sodródást – vagy szembe mész a hullámokkal
- vagy nyitott vagy – vagy bezárkózol és lassacskán süllyedsz
- vagy kilépsz a komfortzónádból – vagy ugyanazokat a köröket futod
- vagy szereted és megérted magadat – vagy negatív, elutasító vagy magaddal
Csak az egyik, vagy másik megoldás létezik, nincs összefonódás?
De bizony van! Nehéz, elgondolkodtató dolgok ezek. Azt gondolom, hogy mindannyiunkkal szinte mindegyik fenti alternatíva előfordult már. Kérdés: Melyik kerekedik felül? Mikor érezzük azt, hogy képesek vagyunk lépni, illetve mikor félünk annyira, hogy megtorpanunk. A fejlődés menetébe az elakadások, bezárkózások is beletartoznak. Ezek által tudunk újra nekirugaszkodni, és a fejlődés következő szintjére lépni.
Honnan érkezik a segítség?
Sokszor elbújunk, csendben várunk, hátha kívülről érkezik a segítség. De ha elbújunk, akkor nehéz ránk találni. Annak lehet segíteni, aki látszik. És aki látszik, az másoknak is segítő kezet képes nyújtani, és ezzel lesz igazán teljes a kör, és ezáltal látja, hogy érdemes harcolni, felkelni, tovább lépni. Ez pedig felemel, előre mutat, stabilabbá, magabiztosabbá tesz. A segítség bennünk van, belőlünk ered. Nekünk kell megtalálnunk a megoldást saját magunkban. A kívülről érkező segítség is csak akkor talál célba, ha mi azt elfogadjuk, és magunkévá tudjuk tenni, azonosulni tudunk vele.
A fejlődés útján
Ahogy egyre láthatóbbá válsz, egyre nagyobb korlátokat lépsz át, félelmeid egyre inkább csökkennek. Meg kell tenned az első lépést, hogy ne róhasd fel magadnak, ne tudd magadat hibáztatni. „Mi lett volna, ha ……. (megteszem, kipróbálom, adok egy esélyt magamnak, gyermekemnek, stb.)”.
Ehelyett inkább mondd ezt: „De örülök, hogy ezt is kipróbáltam, megvettem, hallgattam rá, a megérzésemre, a szívemre. Sokkal magabiztosabb lettem, hogy megtettem ezt és ezt a lépést, vagy meghoztam ezt és ezt a döntést”.
Ha azt választod, hogy kibújsz a rejtekhelyedről és lépéseket teszel magadért és gyermekedért, akkor ebben segítségedre lesz a Beszédmumus című könyvem. Adj esélyt magadnak és gyermekednek.
A részleteket a lenti képre kattintva megnézheted. Most a könyv mellé AJÁNDÉK e-bookot is választhatsz!
Ha szeretnéd a gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Blog cikkekben is.
