Mikor jut eszedbe, hogy felelős anya vagy-e?

A (szelektív) mutizmus és a felelős anya/szülő esete kéz a kézben jár éppen úgy, ahogy minden egyéb esetben is.

Viszont az, hogy mennyire vagyok felelős anya/szülő, az leginkább akkor vetődik fel az emberben, amikor a gyermekével valami gond adódik. Ilyenkor általában minden szülőnek eszébe jut az a kérdés, hogy: „Talán én tehetek róla, hogy gyermekem (szelektív) mutista lett?, Mit csináltam rosszul, hogy gyermekem nem szólal meg?”

Általában nem mi vagyunk a fő okozói annak, hogy gyermekünk szelektív mutista lesz, de természetünk, viselkedésünk, zárkózottságunk, félénkségünk hozzájárulhat az okokhoz.

Felelős anya/szülő akarok lenni!

Azt gondolom, hogy elsődleges feladatunk mindig az, hogy NE magunkat vagy másokat HIBÁZTASSUNK a történtekért, hanem megpróbáljunk a HELYZETNEK MEGFELELŐEN VISELKEDNI, annak megfelelően MI IS VÁLTOZNI.

A felelős anya/szülő nem várja el gyermekétől, hogy ő változzon, nyíljon, magabiztos, határozott legyen, holott rajtunk éppen az ellenkezőjét tapasztalja.

Nem elég az elhatározás, cselekedni is kell. És nem csak egyszer, hanem sokszor. Újra és újra. Nap, mint nap. Állandóan. Folyamatosan.

A héten megosztott idézetek szinte egytől-egyig ide illenek, hiszen a változást, változtatást, ritkán (szinte soha) sikerül egyik pillanatról a másikra megoldani.

Most kettő üzenetet újra olvass el:

„Nagy a különbség aközött, hogy valamit megpróbálunk, és valóban megcsináljuk. Gyakran mondjuk, hogy megpróbálunk megtenni valamit – lefogyni, többet mozogni, állást találni. De az az igazság, hogy vagy megtesszük, vagy nem tesszük meg. Megpróbálni annyit jelent, mint megfutamodni. Százszázalékosan kell összpontosítanod, hogy megtörténtté tehess valamit. Ha ennél kevesebbet teszel bele, csak magadat okolhatod, ha nem sikerül elérni a célod.”

Tina Seelig

„Az igazi mester ismérve a következetesség. Elvégre ugyan ki akarna csak nagy néha elérni valami eredményt? Ki akarna csak egy pillanatig örvendezni, vagy csak néha-néha nyújtani a legjobbat? Következetesen, folyamatosan szeretnénk átélni mindazokat az érzéseket, amelyek miatt érdemes élnünk. Akkor hát hogyan is biztosíthatjuk ezt a következetességet? A szokásainkkal. Nem elég csak tisztában lenni a tennivalókkal – ténylegesen végre is kell hajtani azokat.”

Tony Robbins

Mint ahogyan a könyvemből megmutatott fejezetben (Szembesülés, kétségbeesés) is írom, folyamatosan úrrá kell lennünk magunkon, a nehéz helyzeteken, kihívásokon. A gyermekünk problémája minket is aktívan érint. Tanulásunk, fejlődésünk nélkül neki nem igazán fog menni a változás. Nem helyezhetjük gyermekünket magunkon kívül. Együtt kell vele „áramolnunk”.

Újra mondom:

Nem elég az elhatározás, cselekedni is kell. És nem csak egyszer, hanem sokszor. Újra és újra. Nap, mint nap. Állandóan. Folyamatosan. Nincs megállás!

 

Nézz körül! Mit látsz? Hogyan gondolkodsz magadról és a világról?

Dr. Joseph Murphy, Tudatalattid csodálatos hatalma című könyvében így fogalmaz: Bármit is találsz magad körül a fizikai világban, azt a te belsőd teremtette. Vagy tudatosan, vagy tudat alatt.

Ezen érdemes elgondolkodni.

Mi segít még, hogy felelős anya/szülő lehess?

Egy üzenet velem is elhitetett valamit annak idején, és azóta is mindig segítségül hívom, amikor elbizonytalanodom vagy félek egy lépést megtenni.

„Az emberek sokkal inkább hajlamosak elhinni magukról, hogy képesek valamire, ha ismernek valakit, aki már megtette ugyanazt. A lehetetlen ekkor hirtelen lehetségessé válik, mi több, elérhetővé.”

Joel H. Cohen

Fentiek alapján bátran mondhatom, hogy A Beszédmumus könyv segít abban, hogy felelős anya/szülő lehess.

Adj esélyt magadnak és gyermekednek.

 A részleteket a lenti képre kattintva megnézheted. Most a könyv mellé AJÁNDÉK e-bookot is választhatsz!

Ha szeretnéd a gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Blog cikkekben is.