Egyik fő célom, hogy a pedagógusok körében minél inkább ismert legyen a szelektív mutizmus kifejezés, illetve a szelektív mutista gyermekekhez való megfelelő hozzáállás, valamint annak kezelése.

Egy út – két történet

Ami közös: szelektív mutizmus, ami különböző: pedagógus személye.

Két történettel szeretném szemléltetni, hogy milyen az, amikor egy pedagógus NEM TUDJA, hogy miként kezeljen egy szelektív mutista gyermeket, illetve amikor TUDJA.

(A két történet valós eseményeken alapul, de a benne szereplő személyek nevei csak kitaláltak, esetleges egyezőség csak a véletlen műve.)

A történet alapja

Kati most 7 éves, első osztályos tanuló. Nagyon félénk, visszahúzódó. Szülei már egy ideje azt gyanítják, hogy a szelektív mutizmus az, ami kislányukat „foglyul ejtette”. Még nem biztosak benne, így senkivel nem beszéltek ezzel kapcsolatban. Igyekeznek Katit mindenben támogatni, biztatni. Mindezek ellenére azt tapasztalják, hogy Kati viselkedése egyre aggasztóbb, főként idegen környezetben, és a sulira is sokat panaszkodik. Amikor az iskolából hazaér, akkor olyan viselkedést produkál, amit addig még soha ezelőtt. Nem tudja kezelni az érzelmeit, egyszer csak eluralkodik felette a káosz és hisztibe kezd, vagy ellenséges lesz egész családjával. Szülei egyre inkább aggódnak. Igyekeznek minél több helyről információt szerezni, és bemennek az iskolába is a tanítóval beszélgetni. Felmerül a szelektív mutizmus kérdése, de a pedagógus is értetlenül áll az eset előtt. Még soha nem hallott a szelektív mutizmus állapotáról. Kati szülei elmondják, hogy ez mit jelent, mivel jár együtt. Adnak a tanítónak egy kinyomtatott anyagot a szelektív mutizmus ismérveiről, illetve arról, hogy miként NEM szabad egy szelektív mutista gyermekkel viselkedni. Ezen kívül leírnak neki pár interneten is elérhető forrást, ahol tovább tájékozódhat a témában. Majd megkérik a tanítót, hogy a többi pedagógusnak is legyen kedves tovább adni az anyagot, illetve tájékoztatni őket Kati állapotáról. NE erőltessék nála a beszédet, mert akkor annál inkább nem fog megszólalni.

Nem tudom mivel jár együtt a szelektív mutizmus

A pedagógus belekukkant a leírásba, de idő híján nem tud belemélyedni, ugyanis menni kell a következő órára. És ez így megy napról-napra. A leírás, amit a tanító kapott, már a papírkupac alján van, el is felejti, hogy el kellene olvasni. Amikor órák alatt szembesül azzal, hogy Kati nem jelentkezik, és soha nem válaszol egyetlen kérdésre sem, akkor az elején még nyugodt. Úgy gondolja, hogy ad neki egy kis időt, aztán majd szépen belejön. Így telnek-múlnak a napok, hetek. Egyik nap aztán – amikor a tanítónak sem volt éppen a legjobb napja –, az egyik órán „elfogyott” a türelme, és azt gondolta, hogy most már biztos csak dacból nem beszél Kati. Ennek fényében nekiszegezte az alábbiakat: „Jó lenne, ha most már megszólalnál! Mit gondolsz ez így mehet életed végéig? Mit akarsz ezzel elérni? Lehet, hogy a szüleidnél ez működik, de itt nem!”

Erre Kati sírva fakadt, és kirohant az osztályból. Társai is megijedtek, nem tudták mire vélni a pedagógus viselkedését.

Mondanom sem kell, hogy ezután az eset után Kati még zárkózottabb, még feszültebb, még szorongóbb lett. Olyan is előfordult, hogy írás közben a ceruzáját is eltörte, annyira félt, hogy mikor, mit fog mondani a tanító.

Hiába minden otthoni erőfeszítés

A szülők közben elvitték Katit egy szakemberhez, akinél be is igazolódott a félelmük. Kislányuk szelektív mutista. Bele is kezdtek a terápiába. Menet közben kiderült, hogy az iskolában milyen atrocitások érik Katit.

A szakember elmondta, hogy hiába követnek el mindent otthon Kati érdekében. Hiába támogatják és biztatják, erősítik őt mindenben. Hiába járnak terápiára, ha az iskola (vagy bárki más) nem tud részt venni a „kezelésben”. Amíg van egy olyan közeg, szereplő Kati életében, aki éppen az ellenkezőjét teszi, mint amiért mindenki más dolgozik, addig Kati magabiztossága, önértékelése, önbecsülése, önbizalma csak nagyon lassan tud előre haladni. Sőt, rengeteg mindenben gátolja is az előre haladást.

A szakember felajánlotta a szülőknek, hogy telefonon felkeresi az érintett pedagógust, és ő is elbeszélget vele a szelektív mutizmus kapcsán. Igyekszik nála elérni, hogy olyan eszközöket vessen be Katinál, ami a pedagógus számára sem jelent plusz munkát vagy időtöltést, viszont Katinak rengeteg segítséget jelent.

Most eddig szól ez a történet.

A másik: amikor tudom és értem mivel jár együtt a szelektív mutizmus

A történet alapja ugyanaz, de ennek a történetnek a főszereplője nem Kati, hanem Márti.

Márti szülei amikor bemennek az iskolába, akkor a tanító szintén nem tudja, hogy mi a szelektív mutizmu. Viszont érdeklődéssel fogadja a szülők információit, illetve az anyagot, amit átadnak neki. Amikor a szülők távoznak, a tanító azonnal elolvassa az instrukciókat, és a következő szünetben megnézi az interneten azokat az oldalakat is, amiket a szülők javasoltak.

Mivel most találkozik a szelektív mutizmus esetével először, és mivel minden információ új számára, még kicsit kellemetlenül is érzi magát. Nem érti miként fordulhat elő, hogy ő még erről nem hallott. De annál inkább egyre többet akar megtudni a témáról, hiszen ő is tudja, hogy a szorongás egy nagyon komoly probléma. Ahhoz, hogy Márti megfelelően tudjon fejlődni, az ő segítségére, megfelelő bánásmódjára is szükség van. Hiszen ő is aktív részese a folyamatnak.

A szelektív mutizmus érinthetné a pedagógus gyermekét is

Eszébe jut és elgondolkozik azon, mi lenne, ha az ő gyermeke szenvedne szelektív mutizmusban? Azt sem tudja, hová legyen, mit tegyen. Az biztos, hogy olyan környezetet teremtene számára, ahol minden adott annak érdekében, hogy a fejlődése egyenletes és folyamatos legyen. Minden követ megmozgatna azért, hogy ne csak otthon, a szűk családban, hanem a tágabb környezetben, az intézményi közösségben is egyre felszabadultabbá és magabiztosabbá váljon gyermeke.

Ahogy ideje engedte, mindent megtett azért, hogy minél több ismeretet szerezzen a szelektív mutizmus témában, illetve olyan eszközöket, amelyekkel segítheti Mártit az iskolában. Ezen kívül pedig elmondta pedagógustársainak, hogy mivel találkozott szembe a minap, és mennyire kellemetlenül érintette, hogy még nem hallott erről az állapotról. Nekik is felajánlotta elolvasásra, megismerésre a nyomtatott és online anyagokat.

Márti napjai az iskolában

Márti a kezdeti nehézségek után egyre felszabadultabb lett, bár továbbra sem szólalt meg. A tanító néni hozzáállása, viselkedése, eszközei (nem szólította fel, hanem kártyákat adott a kezébe, aminek a segítségével válaszolhatott, egyszerű jelbeszédet találtak ki a válaszolásra, elmondta az osztálytársainak, hogyan segíthetik Mártit, st.) egy biztos közeget teremtettek számára. Otthon vidáman mesélte szüleinek a suliban történteket. Bár nagyon fáradt volt, és sokszor Márti sem tudott mit kezdeni a rátörő érzésekkel, de szülei és a szakember tanácsainak segítségével sikerült előbb-utóbb lenyugodnia. Szeretett iskolába járni, és várta, hogy mi fog történni másnap. A társaival fél év után már szóba elegyedett.

Ez a történet most eddig tart.

Mi a tanulság?

Érdemes a tanulságokat levonni a két esetből. Nem jelenthetjük ki, hogy minden eset ezen forgatókönyv szerint zajlik, hiszen a szelektív mutizmus egy nagyon összetett és bonyolult, úgynevezett multifaktorális kórkép. Minden gyermek más, minden állapot egyedi. Amit viszont nyugodt szívvel kijelenthetünk az az, hogy minden egyes szereplő, aki egy szelektív mutista (de bármelyik) gyermek életének aktív része, az vagy hozzátesz a gyermek fejlődéséhez, vagy gátolja azt. A tudás; az, hogy a gyermek nem érzi magát kellemetlenül, nem azt érzi, hogy minden áron meg kell neki felelni, és nem kényszeríteni akarnak rá valamit, akkor nagyon szépen együtt tud haladni az eseményekkel.

És ezzel nemcsak gyermekeink vannak így, hanem mi, felnőttek is. Elgondolkoztál már ezen? Ha valamit elvárnak tőled, vagy azonnal meg kell csinálni valamit, vagy olyat kell csinálni, ami távol esik tőled, akkor azonnal feszült leszel, bepánikolsz és szorongani kezdesz. De ez egy másik történet. ?

Fentiek alapján bátran mondhatom, hogy A Beszédmumus könyv hatékony segítőd lehet a folyamatban, ha hiszel magadban és gyermekedben.

Adj esélyt magatoknak!

A könyvet a lenti képre kattintva megrendelheted. Most a könyv mellé AJÁNDÉK e-bookot is választhatsz!

A Kihívás Programot, amely nevelési és oktatási intézményekhez szól, itt éred el: beszedmumus.hu/kihivasprogram

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

A_beszedmumus

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük