Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által
Aimee Kotrba, Phd
An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)
Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).
Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.
Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/
A fent megnevezett könyv alapján készítettem egy összefoglalót, amit szeretnék megosztani veletek a szerző engedélyével. Az írásban a lényeget igyekszem megragadni, hogy lássátok, az itthoni szakemberek, terapeuták is ismerik, követik a külföldi irodalmakat, gyakorlatokat, terápiát, és azokat alkalmazzák személyre szabottan a szelektív mutista gyermekek kezelésében.
Első rész
Az író saját csalódottsága és küzdelme miatt írta a könyvet. Azt akarta, hogy minden szülő, tanár, iskola tudja, a szelektív mutizmus kezelhető – ehhez szeretne világos, érthető instrukciókat adni és nem utolsósorban reményt.
A szelektív mutizmusban szenvedő gyerekek eleinte nagymértékű szorongásuk miatt nem beszélnek, később azonban a hallgatás szokássá válik, és ezt a szokást megváltoztatni sok időbe és sok munkába telik. A beszédre való képesség visszaadja önbizalmukat, kiszélesíti jövőbeli lehetőségeiket.
Több mint pusztán félénkség?
A szelektív mutizmusban szenvedő gyermekek problémája legtöbbször kezeletlen marad és értetlenül állnak vele szemben, mert sem a szülők, sem a pedagógusok nem ismerik a betegséget. A kutatások bebizonyították a korai beavatkozás szükségességét, ebben az esetben ugyanis nem alakulnak a mutizmusból eredő hibás viselkedési minták és azok következményei.
A szelektív mutizmus kezelhető, gyógyítható, ezek a gyerekek képesek lesznek beszélni, de akár szerepelni is nyilvánosság előtt.
Mi a szelektív mutizmus?
Szorongásos rendellenesség, melyet a bizonyos helyzetekben jelentkező verbális kommunikáció hiánya jellemez. A diagnózishoz legalább egy hónapig fennálló mutizmus szükséges.
A mutizmus súlyosságában nagy eltérések lehetnek. Egyes gyerekek képesek beszélni bizonyos emberekkel és képesek válaszolni egyenesen nekik feltett kérdésekre, míg mások családtagjaikkal is nehezen beszélnek és a nonverbális kommunkációra sem képesek.
Kutatások szerint a szelektív mutizmus az általános iskolás korosztály 1%-t érinti. Egyes kutatók szerint azonban ez az arány valószínűleg magasabb, csak nem ismerik fel a betegséget.
Probléma az is, hogy míg a szelektív mutizmus 2,7-4,1 éves korban alakul ki, diagnózis csak az iskola első éveiben születik, a kezelést pedig ezután, 6-9 éves korban kezdik el, mikor annak hatékonysága az idő múlása miatt csökken.
A mutizmus a lányoknál nagyobb gyakorisággal fordul elő.
A mutizmus közös jellemzői:
– nehézséget jelent a válaszadás és a beszéd kezdeményezése
– nehézség a nonverbális kommunikációban
– általában átlag feletti intelligenciával rendelkeznek
– jó a megfigyelőképességük és érzékenyek
– merev és/vagy félszeg a testmozgásuk, mikor nyugtalanok: pl. merev testtartás, feszes vállak, feszes arckifejezés, stb.
– szegényes szemkontaktus
– lassú válaszadás (hosszas késedelem a kérdés és a gyerek válasza között)
Hogyan tegyünk különbséget a társas szorongás és a szelektív mutizmus között?
A tünetek hasonlósága miatt gyakran keverik őket, holott a kettő nem ugyanaz.
Különbség pl. a betegség jelentkezésének életkora. Míg a mutizmus 3-5 év körül jelentkezik, a társas szorongás 11-13 év körül alakul ki.
Honnan ered a szelektív mutizmus?
Mint minden szorongásos rendellenességnek, a szelektív mutizmusnak is vannak genetikai gyökerei. Ez a genetikai hajlam a többi családtagban is jelen van és különböző szorongásos betegségben nyilvánulhat meg. Eltérés mutatható ki az agyi tevékenységben.
Mivel a szülők is érintettek valamiféle szorongásos rendellenességben (lásd fent, genetika), a gyerekeket nem csak genetika, hanem a szülői viselkedésminta is hajlamosítja a mutizmusra.
Valójában szorongás? Vagy szimplán csak kontroll?
A szorongás, amit ezek a gyerek megtapasztalnak, annyira legyöngíti őket, hogy gyakran olyan érzésekről számolnak be, mint „torkán akadt a szó” vagy „belehalnék, ha ki kellene állnom az osztály elé”.
A gyerekek két módon reagálnak szorongásos helyzetben: vagy agresszív, vagy elkerülő viselkedést vált ki belőlük.
Honnan tudom, hogy szelektív mutizmus vagy szégyenlősség?
Idegen környezetben egy átlagos gyereknél is normálisnak tekinthető, ha az első egy-két napban szótlan.
A szégyenlős gyerekek lassan engednek fel és kezdenek kommunikálni.
A mutista gyerek ezzel szemben a feloldódás után sem kezd el kommunikálni úgy, mint a szégyenlős gyerek.
A diagnosztikai kritériumok szintén segítenek megkülönböztetni a szégyenlősséget a SZM-tól.
Folytatás következik!
Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.
