Családi történetek

A történet valós eseményeket mesél el. A kép csak illusztráció.

 

Csilla és kislánya története

 

  1. március

Van egy kislányom, Lili, aki szelektív mutista Ő külföldön járt oviba, ahol nem volt beszoktatás, mi az apukájával erre tippelünk, mint ok. Azóta eltelt pár év, kicsit oldottabb, de igazából semmi. Az ovis időszakban azt gondoltuk, hogy szégyenlős csak. Most 12 éves, 6. osztályos, papírunk van, hogy szóban ne feleltessék. Szerencsére az ovis- és osztálytársai szeretik, és SOHA nem csúfolták, a tanárok kedvelik. Már a szemkontaktust felveszi, reagál, de az osztálytársai beszélnek helyette. 3 évig jártunk egy pszichológushoz, de igazából sok változást nem tapasztaltunk. Az iskolai rendezvényeket, bulikat ki nem hagyja, mindenhol ott van, a gyerekekkel simán kijön, nem elnyomott.

Így kezdődött:

5 évet éltünk Lisszabonban. Lili ott járt oviba 3 évet, majd egy évet suliba. Már az első hónapban volt barátnője, úgy, hogy nem beszélte a nyelvet. Az első osztályban is lettek barátnői. Az ovis barátai maradtak még oviban. Vegyes csoport volt. Szerették őt, soha nem bántották, csúfolták. Az óvó néniket is szerette.

Félévente volt értékelés. Csak az volt a baj, hogy nem kommunikál a felnőttekkel. Mindenféle dologban benne volt, ami csoportos-játék, szereplés.

Kint nem volt ismert ez a probléma, azt gondoltuk, hogy szégyenlős csak.

3 éves korában került oviba, addig velem volt otthon, de játszótérre, közösségbe jártunk. Majd az ovi első napján bevittem reggel és du. mentem érte, ott így működött. Ahol laktunk, minden magyarral szóba állt, van, akihez direkt ment, van, akinek csak köszönt, ha összetalálkoztak. Visszatérve az ovira: ott a 3 év alatt 2x szólt az óvó néninek a fülébe súgva.

Az itthoni sulis évek

7 éves volt a kislányunk, amikor hazajöttünk és itt újra kezdte az első osztályt. Mindenki idegen volt számára, mégis a mellette ülő kislánnyal rögtön összebarátkozott, semmi gond nem volt a gyerekek és ő közte. Azóta mások a barátai, de első osztály óta ugyanaz az 4-6 lány, most 6. osztályos.

Itthon az első héten feltűnt az osztályfőnöknek, hogy nem beszél. Elmondtam, hogy ovi óta fennáll ez a helyzet, szerencsére megértette (gyógypedagógusi végzettsége is volt), ennek megfelelően értékelte, osztályozta a munkáját. Eleinte, ha a közelébe került Lilinek, akkor abbahagyta a társalgást, de ez 2. év vége felé enyhült. Majd már nem zavarta a tanár jelenléte, de hozzá nem beszélt. Első óta a barátai beszéltek helyette, ha kérdezték. 4. osztályban már úgy működött, hogy a tanár kérdezett, a padtársának mondta a választ, majd a padtársa a tanárnak. Ez egy két tanárnál felsőben is működik. Verset, angol szöveget telefonra veszem és lejátszom a tanárnak.

Az 5. osztályt úgy kezdtük, hogy volt papírunk erről, és szerencsére az összes tanár felfogta és nem feleltetik szóban, és kedvelik Lilit! 4.4 lett az átlaga félévkor.

A sulis osztálytársaival nagyon jó a viszonya, gyakran összejárnak, egymásnál alszanak első nyár óta, szeret menni mindenkihez, ott aludni meg pláne.

Mikor Lili itthon elsőbe ment fél év után apukája elköltözött otthonról. Akkor sírt, ezt később mondtam el bent az osztályfőnöknek. Azt mondta, Lilin semmi nem látszott, ugyanúgy viselkedett, mint előtte. Apukájával szoros, rendszeres a kapcsolata.

Egyéb foglalkozások

Lili sulin kívül jár lovagolni, ahol tisztán is tartja a lovakat, gondozza. Marhaterelési versenyen is indult már, jár társas táncra és rajzszakkörre is. Sajnos itt sem beszél sem tanárral, sem edzővel.

Pszichológus

Pszichológushoz is jártunk másodiktól-ötödik osztályig, és annyi változás történt, hogy oldottabb lett egy kicsit Úgy érzem, hogy ennyi idő alatt nem sok minden történt, és sokba került.

A pszichológus hölgyet elfogadta, a legtöbbször játszottak, egy idő után ott is feloldódott, hangosan nevetett, de soha nem beszélt vele. Szeretett oda járni, viszont amikor kérdezni próbálta tesztekkel, akkor nem akart menni.

Annyit mondott a pszichológus, hogy nem szabad rászólni, szóvá tenni, és még dicsérni sem, ami a beszédével kapcsolatos.

A dolgok alakulása

Én amíg nem tudtam mi a baja, sokszor rászóltam, hogy válaszoljon, köszönjön, most már nem, főleg nem mások előtt. Ezt tudják a barátok szülei is, és ők sem “veszik észre”, ha véletlenül kijön vmi hang belőle. 1x-2x elfordult már, hogy pl. ha jönnek valahonnan kocsival és nem hozzá szól a kérdés, akkor simán válaszol a többiekkel együtt, vagy, ha ott ülök én is és én kérdezem, akkor is válaszol. Pár éve ilyen nem volt, más felnőtt előtt nem beszélt.

Arra, hogy mi alapján dönti el, hogy kivel beszél, és kivel nem, nincs válasz, illetve annyi: „nem tudom”.

Bízom benne, hogy történetünk segítségedre lesz, illetve kaptál belőle egy kis támogatást.

Örülök, hogy rátaláltam a beszedmumus.hu oldalra. A folyamat nagy részét már megjártuk, de az írások nagy részéből mindig kapok fizikai vagy lelki megerősítést. Azt gondolom erre mindannyiunknak szüksége van.

Köszönöm Csilla!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők, valamint Blog rovatokban is.

Ha pedig úgy gongolod, bizalmat szavazol nekem, és szeretnél más szemszögből is rálátni a szelektív mutizmus témára, illetve támaszt, útmutatást, segítséget kapni egy-egy nehéz helyzetre, valamint még jobban megismerni gyermekedet és saját magadat, akkor olvasd el A Beszédmumus könyvet is. A képre kattintva megvásárolhatod.