Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész
Aimee Kotrba, Phd
An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)
Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).
Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.
Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/
Az első részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész
Második rész
A csend biztonságos csapdája/hálója?
Viselkedés-lélektan
Ahhoz, hogy megértsük a mutizmust, a viselkedést a megerősítés és büntetés vonatkozásában kell vizsgálni.
Azért cselekszünk, hogy elérjünk vagy elkerüljünk valamit.
Pozitív megerősítés: pl. ha a gyereknél megjutalmazunk egy cselekedetet, akkor növeljük a valószínűségét annak, hogy legközelebb is így fog cselekedni.
Negatív megerősítés: pl. ha fáj a fejem, beveszek egy fájdalomcsillapítót. Tehát azért cselekedtem, hogy elkerüljem a fejfájást. Ha hat a fájdalomcsillapító, legközelebb is ezt fogom tenni valószínűleg, vagyis beveszek egy fájdalomcsillapítót.
Pozitív büntetés: Pl. ha a gyerek káromkodik, szappannal kimossák a száját. Ebben az esetben a cselekedet negatív következménye csökkenti az újbóli cselekedet valószínűségét. (A pozitív büntetés nem működik hatásosan, különösen a mutista gyerekeknél nem.)
Negatív büntetés: egy korábbi jutalom megvonását jelenti, ezzel csökkentve az újbóli cselekvés valószínűségét.
A szelektív mutizmus fogalma
A szelektív mutizmus a szorongást keltő helyzetek elkerülésére irányuló viselkedés, ami a véletlenszerű negatív megerősítés által szilárdul meg.
A szelektív mutizmus viselkedésbeli koncepciója a folyamat levezetésével:
- A gyermeket arra kérik, hogy verbális vagy nonverbális módon vegyen részt a kommunikációban.
- A gyermek szorongani kezd és elkerüli a kommunikációt.
- A gyermeket „megmenti” egy felnőtt, egy társ vagy egy testvér.
- Csökken a szorongás (gyermek és felnőtt).
- Az elkerülő viselkedés megerősítése.
- Megnő az elkerülő viselkedés bekövetkeztének valószínűsége.
A fenti viselkedésmintának kezdete feltételezhetően teljes mértékben a szorongás, a gyermek túlságosan szorongani kezd, és nem beszél. Később valószínűleg kevésbé a szorongás, mint inkább az elkerülő technika lesz a motivációja a meg nem szólalásnak.
Nem hibáztatható a környezet, aki megmenti a gyereket a megszólalás kényszerétől. Viszont így egy idő után nem csak a gyerek, hanem a környezete is igyekszik elkerülni a verbális kommunikációt kívánó helyzeteket (elfogadja a suttogást, nem tesz fel neki kérdéseket, olyan környezetet teremt, ahol a gyermeknek nem kell megszólalnia, stb), a gyereknek tehát sem oka, sem lehetősége nem lesz a megszólalásra.
Szülőkre, testvérekre, társakra és iskolai személyzetre gyakorolt hatás
A mutista gyerekek szülei gyakran vallanak aggodalmaikról a szorongással kapcsolatban, és vágyukról, hogy a gyerek az lehessen, aki valójában, és élvezhesse az életet. Beismerik saját frusztrációjukat, zavarodottságukat, dühüket és tanácstalanságukat, mert tanácstalanok azokban a helyzetekben, mikor a gyerek nem szólal meg. Legnagyobb problémájuk az, hogy nem tudják, hogyan segítsenek, hogyan bátorítsák gyermeküket.
Az udvarias szavak a legnehezebbek a mutista gyerekeknek (köszönöm, kérem, stb.) Egyrészt, mert ezeket erőltetik leginkább a szülők, másrészt mert ez további kommunikációt szül.
A testvérek szintén érintettek. Előfordul, hogy több testvér is produkál mutista tüneteket (főként egypetéjű ikrek). Egyrészt a genetikai hajlam miatt érintettek a testvérek, másrészt mert részt vesznek a mutista testvérük szorongásának csökkentésében azzal, hogy pl. válaszolnak helyette.
A társak alsóbb osztályokban általában elfogadják a mutista gyerekeket, játszanak velük a verbális kommunikáció hiánya ellenére is. Később elkezdenek elidegenedni ezek a gyerekek társaiktól, és ha nem segítenek a problémájukon, peremhelyzetűekké válnak.
A tanárok és a többi iskolai alkalmazott hozzáállása hasonló a szülőkéhez. Továbbá beszámolnak sértettségről is, mikor a gyermek nem beszél velük. Valójában ennek semmi köze a felnőtt személyiségéhez. Hallgatólagos, ismeretlen szabályok szerint beszél a gyerek egyik vagy másik emberhez. Ezeknek a szabályoknak, feltételeknek ő sincs tudatában. Ez függ a kommunikációs partnertől, a kommunikációs helyzettől, az alkalomtól, a helyszíntől, stb.
Az elkerülő viselkedésminta következményei
Hosszútávú iskolai, szociális, viselkedést érintő következményei vannak.
Az iskola szóbeli prezentációkat, csoportmunkában és csoportprojektekben való részvételt is kíván. Ezekben a mutista gyermek nem tud részt venni.
- A pedagógusoknak nehézséget jelent tudásuk felmérése. Olvasás felmérése lehetetlen.
- A gyermek nem tud részt venni a csoportos munkában, ahol pedig sok problémamegoldó technikát tanulhatna.
- Nincs lehetősége a szóbeli megnyilvánulás gyakorlására.
- Nem képes kérdezni. Ha nem ért valamit, nem tud segítséget kérni a probléma tisztázására, emiatt lemaradhat a tananyagban.
Társadalmi hatása is számos lehet. Ahogy idősebbek lesznek, egyre inkább háttérbe szorulnak a társaságban.
Viselkedésbeli következményei is vannak az órán kívüli tevékenységet illetően és a nyilvánosság előtt.
Ijesztő belegondolni abba is, hogy a mutista gyerekek nem tudnak segítséget hívni veszély esetén.
Ha nem kezeljük a betegséget, felnőtt korra igen sok negatív következmény alakul ki. Ezek a felnőttek gyakrabban lesznek alkoholisták, drogosok. Gyakrabban választanak olyan foglalkozást, ahol nem kell kommunikálni. A mutizmust gyerekkori rendellenességként tartják számon, ezért a mutista tünetekkel rendelkező felnőttet súlyos társas fóbiával és szorongó személyiségzavarral diagnosztizálják.
A következmények is a korai beavatkozás szükségét mutatják.
Sajnos a korai beavatkozás hibás lehet és sok a téves információ. Egyes weboldalak pl. azt javasolják, hogy egyáltalán ne biztassuk beszédre a mutista gyerekeket – ha nem lesz külső nyomás, majd maguktól megszólalnak. A kutatások nem igazolják ennek eredményességét. Sőt, igen hátrányos lehet a mutizmus súlyosbodása miatt.
Nehéz kitörni „a gyerek, aki nem beszél” szerepből is. Micsoda kihívás ebben a szerepben megszólalni! Mindenki túlreagálná az első szavakat – és ettől minden mutista gyermek retteg. A korai beavatkozás megakadályozza, hogy így könyveljék el a gyereket és kisebb reakciót követhet az első megszólalása.
A korai beavatkozás segít abban is, hogy a gyerek önhatékonysága fejlődjön, hogy megtapasztalja, tud bátor lenni, tud a saját viselkedésén változtatni, el tudja érni céljait.
A legtöbb mutista gyermekben megvan a vágy a beszédképességre.
Folytatás következik!
Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.
