Családi történetek

A történet valós eseményeket mesél el, a szereplők nevei kitaláltak. Esetleges egyezőség csak a véletlen műve.

A kép csak illusztráció.

 

Lulu és fia története

 

  1. március

Kezdetek

A fiam Bence, 10,5 éves. Nálunk nagy valószínűséggel a külföldre költözés volt a kiváltó ok. Akkor volt 2-5 éves, de előtte csak pár hónappal kezdett beszélni. Előtte is visszahúzódó, érzékeny volt. Aztán jött 2 év külföld, ott kezdte el az ovit. Eleinte beszél (első pár napban), míg azt hitte, hogy az óvónéni is magyar (valójában csak pár szót betanult magyarul). Aztán mikor rádöbbent, hogy odakint senki nem érti őt, csak azt a pár szót tudják, onnantól meg sem mukkant. Otthon is leállt az új szavakkal. Volt egy x szavas repertoárja, minden másra az volt a válasza: „Nem tudom kimondani.” A számokat 1-100 között elmondta 3 évesen (azóta is a matek a fő erőssége), de a 10-et nem. Arra mindig azt mondta, hogy: „az a szám, ami 9 után jön”. Aztán az otthoni része szépen lassan helyrejött, de az oviban nem szólalt meg.

Ott kint állapították meg a szelektív mutizmust is.

A külföldi ovi

Külföldön egy 15 fős team állapította meg. Volt köztük több gyerekpszichológus, fejlesztő pedagógus, és még nem tudom, milyen szakemberek. IQ-szintet is néztek nála, amit nem tudtak pontosan megmérni (4 évesen), mert annyit mondott a pszichológus hölgy, hogy messze a legmagasabb, amit pályafutása alatt mért. 150-ig mért a tesztje, de a fiamé ennél jóval magasabb (160-170 közöttinek tippelte). Ekkoriban sokszor megfordult a fejemben az is, hogy esetleg Aspergeres, de ezt minden szakember elvetette ott kint is, itthon is.

A fiam ott kint egy egyetemi oviba járt, ami azt jelentette, hogy a fő óvónénin kívül minden gyerekhez tartozott egy egyetemi hallgató (pszichológusnak, ill. pedagógusnak készülő fiatalok), akik félévente cserélődtek.  A fiam első félévben egy Helen nevű lányt kapott (a lány őt választotta, biztos szerette a kihívásokat.) A lány rájött, hogy a fiam imádja a számokat, ezért nekiállt megtanítani számolni. December elején a fiam megszólalt, elmondta a számokat angolul 1 és 10 között, és innentől Helennel kicsit többet is kommunikált (igen, nem, egyszerűbb angol kifejezések). Majd karácsony előtt véget ért a félév, és a szünet után januárban már új egyetemista osztály érkezett, Helen helyett egy fiút kapott Bence. Onnantól megint nem beszélt. Az ovivezető egy 50-es hölgy volt, ízig-vérig pedagógus, gyerekpszichológusi képesítéssel. Az ottani ovi olyan volt, hogy egy üvegfalon keresztül lehetett nézni a gyerekeket egy kis teremből (bentről nem lehetett kilátni). Az ovivezető órákat töltött az ablak mögött és próbálta megfejteni a fiamat, de nem jutott előbbre.

Hazaköltözés

Amikor hazajöttünk 2 év után, itthon sem beszélt az oviban. Mire összebarátkozott egy kisfiúval (vele beszélt egy keveset), addigra eljött az év vége, és a kisfiú elment suliba, az én fiam pedig maradt még egy évet az oviban. Onnantól megint nem beszélt senkivel.

Majd sulis lett. Egész nyáron aggódtam, mi lesz, de ő közölte, hogy: „Anya, én már bátor vagyok, fogok beszélni”. És úgy is lett. Megszólalt már az iskolanyitogatón. Azóta is felel, verset mond, szerepel, ha muszáj, ha jegyre megy. Ha órán kérdezi a tanár, akkor válaszol, de ha véletlenül összefutunk vele a településen, akkor a fiam megnémul, és hiába kérdezi a tanító néni, nem válaszol neki.

Gyerekorvosnál is maximum igen és nem a válasz.

Már eljutottunk oda, hogy egyedül bemegy a pékségbe vásárolni, de kell 5-10 másodperc, mire megszólal.

Volt olyan is, hogy beszélgettünk az orvosi rendelő várójában, nem volt más, csak mi ketten. Nem vette észre, hogy bejött az egyik tanára. Beszélgetett rendesen, de amint észrevette a tanárt, újra jött a megnémulás. Hozzám sem szólt, a mondatot sem fejezte be. Kérdezett tőle a néni, de hiába. Én válaszolgattam helyette. Ahogy a tanár néni kiment, újra minden a régi volt.

Szakemberek

Ovis korában jártam vele a nevelési tanácsadóba. 3 különböző fiatal hölgy foglalkozott a fiammal. A nevelési tanácsadóba ugye (itt legalábbis) a pályakezdőket teszik. Az első hölgyet nagyon szerette a fiam, akkor kezdett barátkozni az oviban azzal az egyetlen kisfiúval. Hogy ez a nevelési tanácsadó hatása volt-e, nem tudom. A második évben egy kiscsoportos (4-5 korabeli gyerek) foglalkozáson volt a nevelési tanácsadóban, ezután nem vettem észre különösebb változást nála. Ez talán 10 alkalmas dolog volt. Utána megint egyedül járt egy harmadik hölgyhöz. Hogy mit csináltak, milyen módszereket alkalmaztak, sajnos nem tudom. Mindhárom nevelési tanácsadóhoz az ovis évek alatt járt.

Tavaly is voltunk pszichológusnál, de vele nem működött együtt, meg is mondta, hogy neki nem tetszik ez a néni és hagyjuk őt békén, neki jó így. Nem is erőltettük tovább. A pszichológus is azt mondta, hogy úgy látja, nagyon ellenáll a gyerek, nem tudja megnyitni.

Bátorságital

Igyekeztem a fiam tudtára adni, hogy miért járunk a nevelési tanácsadóba.  Mondtam neki, hogy miben segít a néni, hogy bátrabb legyen, merjen beszélni, stb.

Egyszer valami miatt nagyon aggódott, és kitaláltam, hogy adok neki bátorságitalt. Mikor említettem neki, hogy találtam a neten egy “bátorságital” receptet, teljesen lázba jött. Azt mondta: “És akkor én is bátor leszek és nekem is lesznek barátaim?” (A bátorságital amúgy citromfűtea volt, amibe tettem egy “különleges hozzávalót” (mentalevelet).) Egy hétbe telt, mire meg merte inni, majd közölte: “Anya, nem hat a szer!”. Mondtam neki, hogy csak akkor hat, ha ő is akarja, és ha a nénikkel is együttműködik. Ahogy láttam, ezzel a megoldással nagyobb haladást értem el nála, mint a 3. pszichológus. Azóta már nagyfiú, ez a varázsital módszer nem válik be nála.

Az iskola és a barátok

Tavaly lett a suliban egy kis barátja, akivel végre önfeledten tudott viselkedni, erre a kisfiú elköltözött az ország másik felébe. Közben lett egy új barátja, de csak azzal az eggyel beszél, a többi osztálytársával nem.

Azt mondja, neki jó így, nem kell neki több barát. Valójában azonban látom, hogy örülne, ha akkor is lenne kivel játszani, ha ez az egyetlen barát mondjuk hiányzik. Ha hozzászólnak a többiek, akkor zavarba jön. Érdekes viselkedése amúgy, hogy jókedvűen megy a suliba, csacsognak az öccsével, és amint átlépi a suli kapuját, egy pillanat alatt megváltozik még a testtartása is. Összehúzza magát és egyből leáll a beszéddel is.

A saját oldalam

A fiam egy rejtély számomra továbbra is, nagyjából azóta próbálom megfejteni, mióta megszületett. 🙂

Próbálok minden alkalmat megragadni, hogy önbizalmat öntsek belé, hogy oldjam a szorongását, de ez elég nehéz nekem. A fiam kitűnő tanuló, most kapott igazgatói dicséretet, mert matekversenyt nyert, még sincs önbizalma. Az első minimális kudarc hatására nekiáll sírni. Aggódom a jövő miatt, mert hiába tehetséges, ha nem alakul valahogy ez a szorongás, akkor nem tud kibontakozni később.

Mivel első gyerek, tele vagyok mindenben kételyekkel. Jól csinálom-e, mit csinálok rosszul, egyáltalán rosszul csinálok-e valamit. Már születése után volt probléma, mert nem evett, besárgult, de hazaengedtek vele a kórházból, mondván semmi baja. Még szerencse, hogy szombat volt és munkanap. Kijött a gyerekorvos, és még aznap beutalt minket a gyerekklinikára. Kiderült, hogy haza sem szabadott volna engedni őt a klinikáról. Egy hét alatt rendbejött, de aztán kb. folyamatosan idegeskedtem valamin.

Mindenki maga dönt

Amikor láttam, hogy a többi gyerek már pl. duplózik, az én gyerekem csak nézte és hozzá sem ért. Próbáltam a kezébe adni két kockát, hogy rakja össze, de semmi, szándékosan kiejtette a kezéből, meg sem próbált építkezni. És mikor már ott tartottam, hogy kész, ez így tuti nem normális, akkor megjelent egy hatalmas legó-építménnyel, hogy ezt ő építette egyedül.

Ugyanez a beszéddel. Tiszta ideg voltam, hogy 2 év 5 hónapos, és 3 szót képes mondani (apa, anya, ajtó). Majd mikor már ott tartottam, hogy szólok a védőnőnek, hogy valami nem stimmel, akkor egyik nap megállt mögöttem a fürdőben egy mustáros flakonnal, (amit korábban kértem, hogy dobjon be a szelektívbe, mert üres), és közölte: “Anya, ez nem üres! Van még benne kicsi mustár.” Onnantól rendesen, mondatokban beszélt.  Aztán rájöttem, hogy ő addig nem csinál semmit, amíg nem 100%-ig biztos magában. Addig csak figyel.

Amúgy a teherbeesésem előtti hónapban halt meg az anyukám. Arra is gondolok, hogy mivel ez nagyon rányomta bélyegét a terhességemre (mivel Anyuval nagyon-nagyon jó volt a kapcsolatunk), talán ettől is lehet, hogy a fiam ilyen érzékeny. Legalábbis olvastam ilyesmit a neten, hogy lehet összefüggés. Anyu hiánya valahogy akkor erősödött fel igazán, mikor a fiam megszületett. Akkor esett le talán, hogy sosem fogják megismerni egymást.

Önbizalom növelése

Minden apróságért megdicsérem, elmondom, milyen büszkék vagyunk rá. Ha olyan a helyzet, akkor el szoktam mesélni neki, hogy én is voltam hasonló helyzetben és én is izgultam, de ez természetes. De nehéz vele. Most pl. a héten az történt, hogy vittük edzésre őket (az öccsével járnak), és a kocsiban mondta nekik a férjem, hogy nem megy be velük, mert késésben vagyunk, hanem menjenek oda az edzőhöz, hogy beírhassa őket. A fiam egyből nekiállt rémülten hüppögni. Ekkor a kisebbik fiam (8,5 éves) egyből mondta, hogy “Nyugi, anya, majd én intézem.” Akkor megnyugodott a nagy, hogy nem neki kell.

Ilyen esetek után félek, hogy ő ugye jövőre már felsős lesz, nem lehetek ott vele állandóan mindenhol, hogy fog tudni boldogulni.

A nehézségek mellett folyamatosan azon vagyunk, hogy erős és magabiztos felnőtt váljon Bencéből.

Remélem sikerül valakinek segítenem a történetünkkel.

Mindenkinek sok kitartást és türelmet kívánok.

Köszönöm az eddig tett lépéseket és a lehetőséget Melindának, amit a szelektív mutista gyermekekért és értünk, szülőként tesz. Azt gondolom, hogy nekünk, akik hasonló helyzetben vagyunk kell egymást segítenünk, terelgetnünk.

 Köszönöm Lulu!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők, valamint Blog rovatokban is.

Ha pedig úgy gongolod, bizalmat szavazol nekem, és szeretnél más szemszögből is rálátni a szelektív mutizmus témára, illetve támaszt, útmutatást, segítséget kapni egy-egy nehéz helyzetre, valamint még jobban megismerni gyermekedet és saját magadat, akkor olvasd el A Beszédmumus könyvet is. A képre kattintva megvásárolhatod.