Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 3. rész

Aimee Kotrba, Phd

An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)

Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).

Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.

Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/

Az 1. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész

A 2. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész

Harmadik rész

A SZM felmérése

A szelektív mutizmus diagnózisa könnyűnek tűnhet: ha a gyerek beszél otthon, de nem beszél iskolában vagy nyilvános helyen, akkor mutista. A diagnózis felállítása, a kapcsolódó problémák, zavarok vizsgálata, a legcélravezetőbb kezelés meghatározása azonban ennél sokkal bonyolultabb. Mint minden pszichológiai diagnózisnál, itt is szükséges a gyermek és a család vizsgálata. Az egyéb diagnózisokkal ellentétben itt szükséges mindezen túl a gyermek iskolai és társadalmi életének vizsgálata is. A mutizmus megállapítása (és egyéb rendellenesség kizárása) egy négy lépésből álló folyamat:

  1. diagnosztikai interjú a szülőkkel/tanárokkal/gondozókkal,
  2. kérdőívek,
  3. a gyermek megfigyelése különböző környezetben és különböző emberek jelenlétében,
  4. a kapcsolódó és együtt előforduló zavarok, gyengeségek kizárása.

 1. A diagnosztikai interjú

Ez a legfontosabb lépés. Először is meg kell határozni a viselkedés (nem a megszólalás) pontos körülményeit.

  • Jelenleg kihez beszél a gyerek?
  • Mi ösztönzi a gyereket a kommunikációra, vagy milyen körülmények között valószínűsíthető, hogy beszélni fog? Szüksége van ehhez valamire?
  • Hol képes a gyerek megszólalni?
  • Hogyan kommunikál a gyerek?

Minél több részletet megismerünk, annál személyre szabottabb kezelési tervet tudunk írni. Az interjú nem kérdőív, hanem személyes beszélgetés a szülővel.

2. Kérdőívek és értékelőskálák

A diagnosztikai interjú, a kérdőívek és a skálák segítségével a gyermeket összehasonlítjuk az átlagosan fejlődő társaikkal.

Három területre koncentrál: otthon, iskola, nyilvánosság. A kérdőívben a szülők a beszéd gyakoriságát egy négyfokú skálán értékelik.

A kérdőív mennyiségileg és minőségileg használható. Mennyiségileg a pontok összesítésével a diagnózis felállításához használható. Minőségileg Dr. Elisa ShiponBlum: Szelektív Mutizmus – A kommunikációs komfort skálájának fokozatai© (SM-SCCS)(Dr. Elisa ShiponBlum’s Selective Mutism-Stages of Communication Comfort Scale© (SM-SCCS)) művében írt skálájával összefüggésben a mutizmus súlyosságát lehet mérni. Ez a skála a gyermek aktuális kommunikációs fokozatát határozza meg.

Ezek mellett egyéb szorongás specifikus és általános mentális egészséget vizsgáló kérdőívek is használhatók. Például:

– SCARED (A gyermekkori szorongással kapcsolatos érzelmi rendellenességek tükre)

– SPAI-C (Társadalmi fóbia és szorongás felmérése gyerekeknek)

– KID-SCID (DSM-IV -struktúrális klinikai interjú a gyermekkori rendellenességekre)

– MASC (Többdimenziós szorongási skála gyerekeknek)

– BASC (Viselkedés értékelési rendszer gyerekeknek).

3. Struktúrált megfigyelés

(segédeszköz nélküli megfigyelés)

A kezelés megkezdése előtt számos kérdésre keressük a választ a verbális kommunikációval, emberekkel, környezettel kapcsolatban – kérdőívek, interjúk és a személyes megfigyelés útján. A struktúrált megfigyelés három fő területre koncentrál: otthon, iskola, új helyszín (pl. a pszichológus irodája, étterem, stb).

4. A mutizmussal párhuzamosan kialakult rendellenességek kizárása

A korábbiakban kitértünk arra, hogy több rendellenesség is kialakulhat a mutizmussal összefüggésben, és azt is olvashattuk, hogy több ezek közül hasonló tüneteket produkál.

Leginkább az különbözteti meg ezeket a rendellenességeket a szelektív mutizmustól, hogy a mutista gyermek KÉPES beszélni bizonyos helyzetekben, a szorongás miatt azonban nem tudja mindenhol használni ezt a képességet.

Az egyéb rendellenességek vizsgálatára létezik egy teljes pszichológiai-oktatási értékelés. Ez az alábbi területeket vizsgálhatja (nem kizárólagosan):

  • beszéd/nyelvi értékelés,
  • az intellektuális működés értékelése (ez egy többdimenziós nonverbális intelligencia skála, a Leiter-R talán a legmegfelelőbb erre),
  • oktatási értékelés,
  • hallásvizsgálat,
  • az állkapocs, a nyelv és az ajkak izmainak koordinációjára és erejére irányuló orális-motoros vizsgálat,
  • az autizmus tüneteinek értékelése.

A diagnózis felállítása

Hivatalos diagnózist (a könyv szerint) klinikai pszichológus, engedéllyel rendelkező klinikai mentálhigiénés tanácsadó, klinikai szociális munkás, pszichiátrián dolgozó nővér, beszéd/nyelvi patológus vagy orvos (például gyermekorvos vagy pszichiáter) állíthat fel. Természetesen mindenki más is fontos részese az értékelésnek és a kezelési folyamatnak.

A beszéd/nyelvi patológus feladata kizárni az alapvető kommunikációs rendellenességeket és leírni a tüneteket, helyzeteket, gyengeségeket, amelyek befolyásolhatják a gyermek helyes, következetes beszédre való képességét.

Az ASHA (American Speech Language Hearing Association) közreadott egy listát a patológus összetett feladatairól és felelősségéről, mely a kommunikáció társadalmi aspektusairól, a társadalmi gyakorlat felméréséről és értékeléséről szól. Ezeket alkalmazni kell a mutizmus felmérése során:

  • beszédtevékenység,
  • nyelvi befogadás (amit a gyermek megért),
  • nyelvi kifejezés (amit a gyermek verbális közölni képes – megfelelő szóhasználat, mondatalkotás, elbeszélés minősége, stb.),
  • pragmatikus nyelv (a beszéd társadalmi szabályainak ismerete),
  • artikuláció (beszédhangok formázása).

A mutista gyerekek teljesítményét a szorongás torzíthatja, ezért körültekintően kell értékelni a vizsgálatok eredményét.

A szakemberek néhány „alternatív” értékelési stratégia alkalmazásával növelhetik a szelektív mutista gyermekek vizsgálati eredményeinek érvényességét:

  • Először is, az értékelő személynek kapcsolatot kell kiépítenie a gyermekkel a vizsgálatot megelőzően, vagyis 2-3 alkalommal játékalapú találkozást kell tartania, mely alkalmak során nem várja el a beszélgetést.
  • A felmérést tanácsos kiegészíteni egyrészt négyszemközti szituációval, mikor a vizsgálatot végző személy és a gyermek van jelen, másrészt olyan szituációval, mikor az értékelést végző személy, a gyermek, és a szülő is jelen van. Egyes gyermekek ugyanis képesek a szüleikkel beszélni egy másik személy jelenlétében.
  • Az értékelő személynek óvakodnia kell a gyermekkel való szükségtelen szemkontaktustól. Ismeretlen emberek tartós szemkontaktusa kényelmetlenül érintheti a mutista gyermekeket (Shipon-Blum, 2003).
  • A vizsgálat vezetői lehetnek szülők is. A kutatások azt mutatták ki, hogy a szakember által vezetett tesztekhez viszonyítva ilyenkor magasabbak a nyelvi tesztek pontszámai.
  • A gyermek kényelmi szituációban rögzített beszéde is felhasználható videó, illetve hanganyag formájában.

Amikor a vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy van olyan környezet, ahol a gyermek számára „kényelmes” a beszéd, míg több nyilvános környezetben a beszéd hiánya jellemző, és a megszólalási nehézség más okait diagnosztikai interjú, klinikai megfigyelés, pszichológiai-oktatási értékelés révén ki lehetett zárni (beleértve a beszédet, a hallást és a differenciáldiagnosztikát is), biztosak lehetünk a szelektív mutizmus diagnosztizálásában.

És szerencsére ezek az adatok segítenek meghatározni a következő lépést, a kezelést.

Folytatás következik!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

A_beszedmumus