Az önkéntes karantén

A mostani bejegyzésben azt írtam le, hogyan hat ránk, a mi családunkra, de általában majdnem mindannyiunkra a karantén.

Ha van kedved, Te is írd meg az oldal alján hozzászólásban, rád, rátok milyen hatással van a karantén.

A karantén előnyei(?)

Együtt a család. Intenzíven. Folyamatosan.

Ugye van egy majdnem 9 éves lányunk (másodikos) és egy 13 éves fiúnk (hetedikes).

Persze vannak családok, ahol valamelyik szülő kénytelen eljárni dolgozni ugyanúgy, mint korábban, de zömében elmondhatjuk, hogy a családok jó része otthon maradt. Zajlik a digitális oktatás, a home office, és az összezártság.

A gyermekek először nálunk odavoltak azért, hogy itthon maradhatnak, nem kell korán kelni, nem kell suliba menni. Végre egész a nap itthon lehetnek, játszhatnak, stb. Hurrá! Éljen! De jó!

A karatnén hátrányai(?)

Szóval éljen, hurrá, hogy itthon és együtt lehetünk. Ezzel én nem így voltam. Már akkor éreztem valahogy, hogy ez az átállás nem lesz egészen zökkenőmentes, és nem lesz fenékig tejfel.

És jött a valóság.

Jó idő, rossz idő, meleg, hideg váltakozik, akár a kedvünk, vagy viszonyulásunk egy-egy naphoz. Hiányzik a közösség, a társaság, a különböző programok. Próbálkozunk itthon is mindennel, de mindig ugyanazokkal a személyekkel töltjük az időt. Csapongunk. Kimegyünk, bemegyünk, játszunk kint, játszunk bent. Nem találjuk a helyünket.

Megváltozott az életünk. Nem kicsit. Teljesen. Hol nevetünk, hol sírunk.

A gyerekek is rájöttek, hogy amit gondoltak, az csak a fejükben zajlott le, a való életben, a mindennapokban nem úgy lesz, ahogy azt ők elképzelték. A tanulás folytatódik, sőt, valójában nehezebb, mint előtte. Ugyanis anya és apa nem pedagógus, így ők máshogy tanítják a tantárgyakat, illetve legjobb, ha olyan önálló és szorgalmas a gyermek, hogy egyedül képes végigmenni a feladatokon, mert anyának és apának is dolgoznia kell valahogy. Full katasztrófa helyzet mind a gyermeknek, mind a szülőnek.

A számítógépen fogunk tanulni?

Kisebb gyermekeknél még az online felületek kezelése sem egyértelmű, nemhogy az, hogy még sokat is kell olvasni mellette, hiszen az útmutatásokat, a feladatokat nem mondja el a tanító néni szóban, hanem mindent a gyereknek kell elolvasnia, ha a szülő nem tud segíteni. De ha tud, akkor meg azt hiszi a gyerek, hogy a szülő azért van ott vele, hogy majd szinte ő oldja meg helyette a feladatokat.

A nagyobbaknál a technikai dolgok beállítása, kezelése viszonylag könnyen megy, és a folyamat kezelése is akadálymentesebb. Legalábbis a mi esetünkben.

Nálunk online élő tanórák nem igazán vannak. Vagyis a másodikos lányomnál egyáltalán nincs, a hetedikes fiamnál is csak osztályfőnöki óra, és angol óra, de az is csak élő hang formájában.

Persze azért vers és ének felmondások (a második osztályban) vannak videóra, és azokat kell elküldeni a pedagógusnak. Ez először nekünk nehezen ment, de aztán belejött a kislányom.

A szelektív mutista gyermekek és a karantén által előidézett online oktatás

Mint fentebb írtam, a kislányomnak először nehezen ment a vers, illetve ének felmondása videóra, mert még előtte nem igazán csináltunk ilyet. Ezt azért furcsálltam, mert egyébként ő szokott magáról videókat csinálni, és ott olyan fesztelen, és úgy csacsog, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. De ez azért ugye más. Ezt nem ő találja ki, nem önkéntes alapon zajlik, hanem meg kell csinálni. És a kötelező dolgok mindannyiunknak nehezebben mennek. Nem beszélve arról, hogy az esetleges élő online tanóra mindenki számára vadonatúj helyzetet teremtett, illetve a chates beszélgetések sem mindenki számára működő csatornák.

Ezekről a nehézségekről beszélgettünk a Beszédmumus Pszicho-Sarok Műhelyben, amit ide kattintva meg is nézhetsz: Beszélgetés Szerémi Andrea gyermekpszichológussal 2. rész 

Vannak viszont olyan mutista gyermekek, akik már korábban is alkalmazták a videós, hanganyagos rögzítést egy-egy beszámolóra a pedagógus részére. Ezeknek a gyerekeknek már nem újdonság ez a módszer, sőt akár még jobban is érzik magukat ebben a karantén szituációban, hiszen teljes biztonságban érezhetik magukat az otthoni környezetben. Nincs zavaró tényező, nincs nehézség, nincs megfelelés, nincs szorongás. Legalábbis nem olyan mértékű, mint amit a közösség (ovi, suli) idéz elő bennük.

De mi a helyzet azokkal, akik már éppen elkezdtek nyiladozni a közösségben, és most itt a karantén?

Sokan számolnak be arról, hogy félnek, mi lesz gyermekükkel a karantén után, mert attól tartanak, hogy ezalatt a számukra kényelmes időszak alatt visszaesnek, és amikor újra közösségbe mennek, akkor kezdhetik elölről a folyamatot, vagy akár nehezebb is lesz nekik kilépni a komfortzónájukból. Mit tegyünk ebben a helyzetben?

Erről is beszélgettünk a Beszédmumus Pszicho-Sarok Műhelyben. Itt nézheted meg: Beszélgetés Szerémi Andrea gyermekpszichológussal 3. rész

Meddig kell ezt kibírni!?

Talán ez az a mondat, kérdés, ami miatt még nehezebb a karantént elfogadni. Fogalmunk sincs róla, hogy meddig kell elszigetelten, bezártságban, összezártságban élnünk. A legtöbben el sem tudtuk volna képzelni, hogy ez mennyire nehéz helyzet. Ugyanannyi feladat, sőt sokszor több is, és még korlátozva is vagyunk mozgásunkban. A keretek, a határok a beszorítás érzését keltik, tudatosan kell tennünk azért, hogy mégis szabadnak érezzük magunkat, és a nehéz súlyokat, amik ránk telepednek ezáltal, el tudjuk ereszteni, le tudjuk tenni.

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.