A digitális oktatás van. Te hogy állsz hozzá?
A digitális oktatás mindannyiunk életét megnehezítette. Mind a gyermekekét, mind a szülőkét, mind a pedagógusokét. Minden ember számára egy új helyzet adódott, amibe mostanra már sikerült nagyjából belerázódni.
A digitális oktatás kezdetén előfordult, hogy a szülők és gyerekek arra panaszkodtak, hogy túl sok a tanulnivaló. Ennek következtében sok pedagógusnak kellett/kellett volna változtatni a meghatározott tananyag mennyiségén.
Egy korábbi bejegyzésemben írtam a karantén okozta nehézségekről, változásokról, illetve arról, hogy ez miként is hat/ott a mi családunkra. Itt elolvashatod: Új családi helyzetek a karantén miatt.
Hogy boldogulsz a különböző online felületeken?
A digitális oktatás számunkra még a mai napig tartogat meglepetéseket, újabb kihívásokat. A pedagógusok sorra próbálják ki az internet adta újabb és újabb lehetőségeket a tananyagok feladásához (újabb oldalak, linkek, űrlapok, tesztírási módok). Ez részben jó, mert színesebbé igyekszik tenni a tanulást, figyelmet fenntartani, másrészt viszont meghosszabbíthatja a tanulási időt (amit a gyerek így is nehezen bír ki). A technikai dolgokról ne is beszéljünk. Ha valaki keveset tartózkodik számítógép előtt, nem a számítógép segítségével végzi a munkáját, akkor bizony a technikai dolgok tudnak fejtörést okozni. Egy-egy oldal, applikáció, felület (pl. zoom) megismerése jó sok időbe telik, és annak kezelését is meg kell valahogy tanulni. Úgy, hogy jómagam már régóta számítógép segítségével dolgozom, a digitális oktatás számomra is rejteget újdonságokat. És a technikai dolgok, malőrök teljesen kikészítenek. Még belegondolni sem merek abba, hogy más (aki még ennyire sem ért hozzá) hogyan oldja ezt meg. És mikor? A pihenés már lassan luxusnak számít.
Gyermeked hogyan viseli a digitális oktatás adta lehetőségeket, kihívásokat?
A 13 éves fiam nagyjából tudja tartani a tempót, és már nem panaszkodik annyit, mint az elején. Mondhatni belerázódott a digitális oktatás világába. Ugyanez viszont nem mondható el a lassan 9 éves lányomról, aki második osztályos.
Számára az oktatás az iskolában zajlik, és nem itthon. Az itthon, az itthon. Majdnem két hónap után, még mindig nehéz azt megemészteni, hogy most itthon van az iskola. A tervezés jól megy, de a kivitelezés nem mindig.
Egyedül nem akar tanulni. Olvasni kell a feladatot neki. Vele kell lenni. Igényli a támaszt, a segítséget, ami olykor csak annyi, hogy üljünk ott mellette. Megszokta, hogy elmondja a tanító néni a feladatokat. Ugyan a megadott játékos feladatok, linkek, ahol kattintgatni kell, párokat kell keresni, stb. jópofák, de ha olyan a feladat, amivel még nem találkozott az iskola falain belül, akkor meg akarja magyarázni, hogy ilyet még nem vettek, nem tanultak, ezért nem is érti, hogy miért kell ezt megcsinálni. Ezen kívül sokszor görcsösen ragaszkodik a tanító néni által elmondott útmutatásokhoz, viselkedésmintákhoz. Például azt mondja a gyermek, hogy a tanító néni nem ezt szokta mondani, hanem ezt ……, vagy a tanító néni azt mondta, hogy ……, vagy a tanító néni úgy szokta csinálni ………
Persze megértem, hogy ehhez szokott a gyermek. De ugyanakkor hiába próbálom neki elmondani, hogy most nincs itt a tanító néni, és most új dolgot tanul, és most együtt kell kitalálnunk a megoldást, ez neki nehezen megy. Nehéz az elvonatkoztatás.
Nem egyszer belecsúszunk abba, hogy az elvileg 45 perces tanórából másfél óra lesz. És így a digitális oktatás számunkra olykor nem kiváltság, hanem óriási teher. Az iskolában megszokott idősávokat nem tudjuk tartani. Sokszor belecsúszunk a délutáni tanulásba is, és akkor pedig már tényleg használhatatlan szegény gyermek.
A pedagógusoknak is vannak nehézségei a digitális oktatás kapcsán?
Azt gondolom igen. Nekik is nagyon nehéz volt az indulás. Nekik is egy új fejezet kezdődött az életükben, új kihívásokkal. Mint fentebb írtam, a pedagógusok sorra próbálják ki az internet adta újabb és újabb lehetőségeket a tananyagok feladásához (újabb oldalak, linkek, űrlapok, tesztírási módok). Ezzel nekik is megszaporodtak a napi teendőik, illetve újra kellett gondolni azt, hogy miként tudják hatékonyan (ha lehet ilyen mondani) átadni a tananyagot a gyermekek részére. Teljesen más eszközökhöz kell nyúlni egy tanító néninek, és teljesen máshoz egy tanárnak, aki már felsősöket tanít, illetve egy felsőoktatási intézmény pedagógusainak. Olyan családban, ahol van alsós és van felsős gyermek is, igen sokrétűnek kell lenni a szülőnek is. Hiszen más-más módszerek nyilvánulnak meg a tananyagok átadását illetően.
Mennyire figyel/képes figyelni a pedagógus a gyermekekre a digitális oktatás keretében?
Az én tapasztalataim alapján a pedagógusok a legtöbb esetben igyekeznek a tankönyv menetét követni, és azokhoz nyújtani valamilyen játékos, vizuális megjelenítési formát, feladatot az internetről. Ezen kívül vannak tanórák, amik élőben zajlanak. A 13 éves fiamnál ez működik, de a 9 éves lányoméknál nem került online, azaz élő tanóra bevezetésre. Nagyon sok a gyermek, és nagyon nehéz a figyelmüket fenntartani. egyben tartani ilyen közegben. Hallottam baráti családok által, hogy a harmadikos gyermeküknek vannak online, élő órái. Viszont nagy a zsivaj, a gyermekek figyelme nem igazán tud koncentrálódni a tanító nénire, mindenki inkább a másik gyermekre kíváncsi.
A mi tanító nénink
Elmondhatom, hogy a mi tanító nénink (nemcsak a digitális oktatás óta) minden igyekezetével azon van, hogy segítse, megkönnyítse a gyermekek, és a mi, szülők otthoni munkáját. Ezen felül igyekszik a feladatokat úgy meghatározni, hogy azok se érezzék magukat hátrányban, akik nem rendelkeznek számítógéppel, nyomtatóval, kellő számítógépes ismerettel. Tehát egyéb módozatai is vannak a feladat elvégzésének. Lehetőséget biztosít arra is, hogy akár a szülők, akár a gyermekek élőben (telefon, videóhívás) is beszélgethessenek vele, és elmondhassák, amit szeretnének a feladatokon kívül is. Nagyon segítőkész, figyelmes, mindenben készséggel áll a gyermekek és szülők rendelkezésére, figyel a szülők javaslataira, és mondhatni pótanyuka módjára viseli szívén a gyermekek sorsát. Olykor még így is előfordul, hogy egy-egy tananyag vagy nap nehéznek, túl hosszúnak bizonyul. A hullámvölgyek elkerülhetetlenek, ezzel mindannyian tisztában vagyunk, és ennek fényében igyekszünk minden nap új lelkesedéssel és kitartással ébredni, megélni a napokat, és segíteni egymás munkáját.
Ha Nektek is vannak olyan napjaitok, amit nehezebben éltek meg, nem megy annyira az együttműködés, akkor ajánlom a Beszédmumus youtube csatornán elérhető Beszédmumus Pszicho-Sarok Videóműhely sorozatát, ahol egy gyermekpszichológussal beszélgetünk olyan témákról, amelyek nem csak karantén alatt lehetnek jelen az életünkben. Egy-egy videó kb. 20 perces, így könnyen beillesztheted a mindennapokba.
Itt nézheted meg:
Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.
