Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész Összefoglalás

Aimee Kotrba, Phd

An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)

Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).

Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.

Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/

Az 1. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész

A 2. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész

A 3. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 3. rész

A 4. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész

Ötödik rész

A gyermek ismeretének bővítése a szorongásról

A szakemberrel való első vagy az első néhány alkalom a kapcsolatépítésről szól.

A következő lépés a gyermek megismertetése a szelektív mutizmussal (szakszavak használata nem szükséges) és a szorongással kapcsolatos kommunikációs módok megtanítása.

Ez egyénenként változhat (életkortól és értelmi képességtől függően), de életkortól függetlenül mindenkinek segít, ha beszélnek a szorongásról, a beszéddel kapcsolatos aggodalmakról, és megalkotnak egy olyan skálát, amin a kommunikáció nehézségét tudják osztályozni.

Ennek lépései:

  1. A szorongás magyarázata
  2. A kezelés hogyanjának megbeszélése
  3. Szorongásos skála megalkotása

Hogyan közelítheti meg a témát egy szakember?

Kisebb gyerekeknél:

Nem tudom, anya vagy apa mondta-e neked, de én sok olyan gyerekkel dolgozom, akiknek nehezükre esik a beszéd, vagy az ismeretlen emberekkel való beszélgetés. Néhány gyerek szerint a beszéd azért nehéz, mert félnek attól, hogyan fognak reagálni az emberek a szavaikra, vagy attól félnek, nem a megfelelő szavakat fogják mondani és az emberek félreértik őket.

Ezek a félelmek fejfájást, gyomorfájást okoznak, vagy egyszerűen csak torkunkon akad a szó, ha meg akarunk szólalni. Ha ez történik velünk, jó egy olyan emberrel elkezdeni dolgozni ezen a problémán, mint én, mert én megtanítom a gyerekeket, hogy bátrabbak és erősebbek legyenek. Bátor izmokat fogunk növeszteni a gyakorlással.

Nem tudom, láttál-e már valakit valóban nagy izmokkal, mint pl. ez (mutatunk neki egy képet egy súlyemelőről). Ezek az emberek nem ekkora izmokkal születtek. Sőt, egyáltalán nem voltak izmaik kezdetben. Erősebbek akartak lenni, ezért minden nap súlyokat emeltek. Nem kezdhettek nagy súlyokkal, mert nem voltak még elég erősek hozzá, de minden nap kis súlyokat emeltek és kicsit erősebbek lettek. Ezután közepesen nehéz súlyokat tudtak emelni. Először a közepesen nehéz súlyokat nagyon nehéz volt megemelni, és csak tolni, tolni, tolni kellett nekik fel. De mivel minden nap gyakoroltak, egyre könnyebbé vált a közepesen nehéz súly is, mert az izmaik megnőttek. És akkor, a nagy súlyokat is fel tudták már emelni.

Ugyanígy fogjuk mi is a bátor izmainkat erősíteni. Először könnyű bátor gyakorlatokkal kezdünk, pl. a bólintás, fejrázás. Megígérem, hogy soha nem fogok olyat kérni tőled, amire nem vagy képes – igazából te leszel a felelős a bátor izmok növesztéséért. Csak akkor lépünk a következő nehézségi fokra, ha elég erősnek érzed majd magad. Az a feladatod, hogy keményen dolgozz azért, hogy erősebb és bátrabb legyél. Anyától és apától úgy tudom, nagyon keményen tudsz dolgozni. A jó hírem az, hogy a bátor feladatok gyakorlásakor jutalmak is lesznek. Hamarosan a kicsit nehéznek tűnő dolgok egyre könnyebbek és könnyebbek lesznek, mert egyre erősebb és erősebb leszel.

Idősebb gyerekek vagy felnőttek esetében:

Nemrég beszéltem anyával és apával, és elmesélték nekem, hogy azt vették észre, néha nehezedre esik megszólalni nyilvánosság előtt vagy az iskolában. Nem tudom, hogy ez nálad tudatos-e, de sok gyerek van, akinek szintén nehéz nyilvánosság előtt megszólalnia – valójában, ha megkérdezzük ezeket az embereket a legnagyobb félelmükről, nagyrészük azt mondja, hogy az a nyilvánosság előtti beszéd. A gyerekek és a tinédzserek azt mondják, azért nehéz megszólalniuk, mert félnek attól, hogyan reagálnak az emberek a szavaikra, vagy valami rosszat találnak mondani, vagy kinevetik őket a többiek. Ezt a fajta szorongást szelektív mutizmusnak nevezik, mikor félünk az iskolában vagy mások előtt megszólalni.

Néha a szorongás jó dolog. Ha nem szoronganánk, nem lennénk óvatosak vezetés közben, vagy nem tanulnánk a vizsgákra, vagy nem készülnénk fel a munkánkra. A kismértékű szorongás segít motiválni minket és biztonságunkat megtartani. De néha az agyunk túl nagy vészjelzést ad, amikor szorongunk. Nem tudom, csináltak-e nálatok tűzriadót a suliban a többiek csínytevésből. Nálunk igen. Az osztályunk kivonult a parkolóba, amikor megszólalt a tűzjelző, de nem tudtuk, hogy valóban nem is volt tűz. Néha az agyunk akkor is vészjelez, ha nincs is rá szükség. Ezeket “agyi/tudati becsapás”-nak nevezzük. Jó hír, hogy ezeket a tudati turpisságokat elkezdjük kontrollálni, erősebbek és bátrabbak leszünk a nehéz dolgok lassú gyakorlása során.

Hadd mondjak el egy példát. Amikor biciklizni tanulunk, nem pattanunk fel a biciklire és hajtunk le egyből egy magas hegyről. Túl ijesztő lenne. Hanem sík terepen pótkerékkel kezdjük, és mikor ez már könnyű, akkor levesszük a pótkerekeket és valaki fogja a biciklinket hátulról. Amikor már ez is jól megy, akkor elengedik a biciklit, de még mindig sík terepen gyakorlunk. Mikor már ez is jól megy, biztonságosnak érezzük az egyre nagyobb hegyeket. Mert gyakoroltuk. Ami először túl nehéznek tűnt, a gyakorlás által könnyűvé válik lépésről lépésre.

Ez az, amit remélek, hogy együtt meg tudunk csinálni. Az a munkám, hogy segítselek téged lépésről lépésre, hogy az edződ legyek. Soha nem fogok olyat kérni tőled, amire nem vagy képes. Valójában te fogod megmondani nekem, mikor állsz készen a következő lépésre. A te munkád az, hogy olyan keményen próbálj bátor lenni, ahogy csak tudsz. Még akkor is, ha nehéz. Mert ha beleállsz és csinálod, hamarosan egyre könnyebb lesz, míg végül egyáltalán nem érzed majd nehéznek.

A gyakorlatban az egyes alkalmak

Fontos megjegyezni, hogy a szorongásról való oktatás nem egy alkalomra szól. Ezeket az állításokat sokszor meg kell majd ismételni.

Minél inkább megérti a gyermek, miért gyakorol és mi a cél, annál motiváltabbá válik. Sokszor ebben jobban segít a vizuális ábrázolás, mint az elmélet.

Aimee (a szerző) elkerülő és bátor körforgással szokta tanítani az idősebb gyerekeket.

Az elkerülő körforgás:

 

opportunity to talk: lehetőség a beszédre

avoid: kitér a lehetőség elől

feels better BUT keeps us from being brave: ettől jobban érzi magát, de nem ad lehetőséget bátornak lenni

less likely to become brave: csökken a valószínűsége, hogy legközelebb bátor lesz.

A gyerekek megtanulják felmérni a szorongásuk szintjét és megtanulják el is mondani ezt. Erre egy ötfokozatú skála elegendő információt nyújt. A fiatalabb vagy a vizuálisabb gyerekeknél vizuális skálát lehet alkalmazni, ami pl. úgy néz ki, mint egy higanyhőmérő, vagy szomorú-vidám arcocskák vannak rajta.

Soha nem kéri a gyerekektől, hogy mondják el, mennyire ijesztő vagy szorongást keltő egy gyakorlat, mivel legtöbbjük nem is használja ezeket a szavakat a érzelmeik leírására. Azt kérdezi tőlük, mennyire volt vagy lesz szerintük nehéz a gyakorlat.

A skálát négyszer használja a kezelés során:

  1. A kezelés kezdetén. Felállítjuk a kommunikációs létrát, meghatározzuk, mit gondol a gyerek nehéznek.
  2. A “bátor gyakorlatok” előtt – “Rendben, most azt fogjuk gyakorolni, hogyan válaszolunk egy rövid kérdésére. Mit gondolsz, milyen nehéz lesz?”
  3. A “bátor gyakorlatok” után – “Rendben, nagyszerű volt. Mondd meg, valójában mennyire volt nehéz a válaszadás.”
  4. A kezelés összegzéseként. Emlékeztetjük vele a gyermeket, honnan hova jutottunk el a kezelés során – “Emlékszel? A válaszadás nehézségére 4-es fokozatot használtál, de most azt mondod, ez valójában 1-es. Sokkal erősebb és bátrabb lettél. Igaziból építed azokat a bátor izmokat.”

A bátor körforgás:

 

Opportunity to talk: lehetőség a beszédre

Practice being brave: a bátorság gyakorlása

Feels a little hard or uncomfortable at first: az elején kicsit nehéz és kényelmetlen érzés

Become braver and stronger: bátrabb és erősebb lesz.

A gyermek értékelése, hogy milyen nehéz lesz egy gyakorlat, lehetőséget nyújt a “agyi trükkök”-re vonatkozó visszajelzésre. A szorongásos rendellenességek egyik jellegzetessége, hogy a páciensek túlértékelik a feladat nehézségét. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy emlékeztessük a gyermeket, az elménk néha megtréfál minket, és hogy a feladatok valójában nem is olyan nehezek, mint ahogy azt gondolják. Lehet nekik mondani a feladat elvégzése után, hogy ha legközelebb is nehéznek gondolnak majd egy feladatot, akkor emlékeztetni fogjuk őket erre a tapasztalatra.

Persze ez nem mindig igaz, néha valóban olyan nehéz számukra végrehajtani egy feladatot, mint gondolták. Vagy akár nehezebb is. A felnőtt ilyenkor is pozitív választ ad:

– Rendben, jó tudni, hogy a válaszadás valóban olyan nehéz, mint gondoltad. Lenyűgözött, hogy bár úgy becsülted, 3-as nehézségű feladat lesz, és az is volt, ennek ellenére meg tudtad csinálni. Azt mutatja, nagyon bátor gyerek vagy, hogy akkor is megpróbálod, ha nehéznek gondolod. Ez olyan gyakorlat, amitől bátrabbak és erősebbek leszünk.

vagy:

– Tehát azt gondoltad, 3-as nehézségű lesz, de mikor valójában válaszoltál 5-nek érezted. Találjunk ki olyan gyakorlatot, ami bátrabbá tesz, de kicsit könnyebb, mint a kétszavas válaszadás. Talán válaszolhatnál csak egy szóval vagy csak hanggal, vagy megkérhetjük xy-t, hogy forduljon el, amikor válaszolsz. Mit gondolsz?

Folytatás következik!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.