Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 7. rész Összefoglalás

Aimee Kotrba, Phd

An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)

Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).

Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.

Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/

Az 1. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész

A 2. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész

A 3. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 3. rész

A 4. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész

Az 5. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész

A 6. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 6. rész

Hetedik rész

INGERHALVÁNYULÁS

 

Az ingerhalványulás alapgondolata az, hogy egy, a kommunikációban a gyermek számára elfogadott személlyel szembeni beszédet átültessék egy új helyzetbe (pl. új környezetben vagy új kommunikációs partner bevonásával). Először is meg kell határozni, kivel és hol kommunikál a gyermek.

 

Akivel és ahol beszél:

Személy (pl. anya, apa, tanár)

Környezet (pl. osztályterem, magániroda az iskolában, játszótér)

 

Milyen környezetben vagy kivel lenne hasznos, ha a gyermek beszélne (ahol most ezt nem teszi)?

Személy (pl. anya, apa, tanár)

Környezet (pl. osztályterem, magániroda az iskolában, játszótér)

 

Az ingerhalványulás itt vagy egy új személy, vagy egy új környezet bevezetését jelenti. Fontos, hogy csak akkor lépjünk tovább, ha az aktuális lépcsőfok (feladat) már jól megy a gyereknek.  

 

Példa az ingerhalványulásra – Új Kommunikációs Partner bevezetése

A cél az, hogy mialatt egy új kommunikációs partner (UKP) belép a szobába, az anya a gyermek feléje irányuló beszédét fenntartsa – az új kommunikációs partner füle hallatára. Az anya feladata a gyermek beszédének fenntartása játék közben. Olyan játékot kell játszani, ami elősegíti a beszédet és közben választást kényszerítő kérdéseket kell feltenni a gyermeknek.

 

  • Az anya és a gyermek az elején legyen egyedül a szobában, játsszanak.
  • Mikor az anya eléri, hogy a gyermek a megfelelő mértékben kommunikál, az UKP elkezdi kinyitni az ajtót, majd besétál az ajtón belülre, hogy tudassa a jelenlétét. Az UKP NE adjon semmilyen választ a gyerek cselekedetére vagy beszédére (ne legyen szemkontaktus, ne figyeljen rá, ne reagáljon a gyermek tevékenységére vagy beszédére).
  • Nagyon lassan lépjen be a szobába, a lehető legmesszebb a gyerektől és kezdjen bele valami foglalatosságba (dolgozzon a számítógépen, végezzen papírmunkát). Ha a gyermek abbahagyja a beszédet vagy a szorongás más egyéb jeleit mutatja, lassabban lépjen be vagy maradjon percekig ugyanúgy, míg a szorongás alábbhagy vagy a beszéd visszatér.
  • Az UKP-nak lassan közelítenie kell a pároshoz – térben közelebb kell folytatnia a tevékenységét. Továbbra se figyeljen a gyerekre.
  • Ha az UKP közeli környezetében a gyerek fenntartja beszédét, az UKP csendben kezdjen el rájuk figyelni (csendben nézni őket).
  • Ha a gyermek tolerálja a figyelmét, az UKP elkezdhet kommentálni, reflektálni vagy válaszolni arra, amit a gyerek mond. Pl. ha a gyermek azt mondja az anyának, hogy vegyék fel a kék kártyát, az UKP reflektáljon: Ó, felveszed a kék kártyát. Ha a gyerek azt mondja az anyának, hogy előző este az új videójátékával játszott, az UKP kommentáljon: Új videójátékkal játszottál, ez jól hangzik.
  • Mikor a helyzet kényelmesnek tűnik és csak minimálisan szorongáskeltő, az UKP elkezdhet választ kényszerítő kérdéseket feltenni.
  • Mikor a gyermek következetesen válaszol az UKP kérdéseire, a szülő kimehet a szobából, egyedül hagyva a gyermeket az UKP-val. Csak akkor szabad ezt megpróbálni, ha a gyermek meglehetősen oldott az UKP társaságában.

 

Ha az UKP nem tudja egy alkalom során megvalósítani az összes lépést, legközelebb megint a szobán kívülről indulnak a lépések, de meg kell kísérelni gyorsabban belépni a szobába.

 

Példa az ingerhalványulásra – Új Környezet bevezetése

   A cél az elfogadott kommunikációs partnerrel a meglévő beszédet átültetni új környezetbe.

 

  1. Kommunikációra elfogadott környezetben kezdjenek (pl. a család autójában).
  2. Játsszanak szójátékot vagy kezdeményezzenek olyan érdekfeszítő társalgást a gyermekkel, amiben a gyermek beszél.
  3. Ne szálljanak ki gyorsan az autóból. Ehelyett először csak lassan nyissák ki az ajtót és próbálják meg fenntartani a társalgást.
  4. Lassan szálljanak ki az autóból, miközben fenntartják a társalgást. Maradjanak az autó közelében.
  5. Lassú lépésekben közelítsék meg az ajtót fenntartva a verbalizációt.
  6. Próbálják fenntartani a beszélgetést, ameddig csak lehetséges és dicsérjék meg a gyereket, hogy új környezetben használja a hangját.
  7. A cél minél tovább fenntartani a beszédet.

 

Példa az ingerhalványulásra – Hangfelvétellel

  1. A tanár (vagy UKP) készít egy hangfelvételt, melyben feltesz egy kérdést a gyereknek (minél butább a kérdés, annál jobb). Lehet telefont használni vagy bármilyen más, hangfelvétel kezelésére alkalmas eszközt.
  2. A gyerek válaszol az eszközre (otthon vagy egy másik szobában) és kérdez valamit (a kérdés lehet ugyanaz, de különbözhet is), elküldi a tanárnak, aki válaszol rá. Folytassák a kérdés-feleletet az eszközön, távolról.
  3. A szobában a tanár feltesz egy kérdést és a gyerek válaszol rá.
  4. A tanár lassan közelebb megy a gyerekhez, miközben a gyerek a hangrögzítőre válaszol.
  5. A tanár kérdez valamit és a gyerek válaszol rá, közvetlenül a tanár mellett.
  6. (A hangrögzítő eszköz halványítása) – a tanár kérdez valamit, miközben a telefon látótávolságon kívül van az asztalon és a gyerek válaszol.
  7. Mindketten úgy tesznek, mintha megnyomnák a felvétel gombot, de a tanár kérdez, a gyerek pedig válaszol.

 

 

SHAPING

 

A shaping a legjobb módszer azon gyerekek számára, akik az otthonukon kívül sehol és senkivel nem beszélnek, vagy rendkívül halkan, vagy akiknél az ingerhalványulásra irányuló kezelés sikertelen volt. A shaping itt a kommunikációs létra felépítését jelenti, sok apró lépést a beszéd létrehozásáig.  Az első lépéseket onnan kell kezdeni, ahol a gyerek éppen jól funkcionál.

A kommunikációs létrát három szempont szerint kell megalkotni:

 

Első szempont: ha kis lépésekben haladunk a beszéd felé, a félelem elmúlik

  1. Expozíciónak hívjuk ezt a kritériumot, de ez valójában csak strukturált gyakorlat. Olyan, mint a biciklizni tanulás. Először tanulókerekekkel biciklizünk, majd hátulról tartanak minket biciklizés közben, majd lassan egyedül is nekiindulunk, végül egyre gyorsabban tudunk menni. Az elején ijesztőnek tűnő feladat a végére már nem is ijesztő.
  2. Az első lépés a félelem tárgyának meghatározása (hol okoz félelmet a beszéd, kivel szemben, stb).
  3. A létrát úgy kell megalkotni, hogy a legkevésbé nehéz helyzettel kezdjünk (pl. nonverbális kommunikáció,) és a legnehezebbel zárjunk (beszélgetés kezdeményezése egy idegennel).
  4. A létra kezdeti helyszíne az iroda vagy rendelő, és amikor a gyerek itt már sikeres, a létra aktuális fokát más helyszínre kell helyezni.
  5. Minden létrafok után egyre magabiztosabb lesz a gyerek.

 

Második szempont: a sikert meg kell jutalmazni

  1. Mindannyian szeretjük, ha munkánkat megjutalmazzák. A kommunikációs létrákban is van tehát jutalmazás.
  2. Minden sikeresen teljesített lépcsőfok után vagy azonnali ajándék jár, vagy kap egy bónt, amit később beválthat nagyobb ajándékra.
  3. A kezelésben részt vevő minden személy szóbeli megerősítéssel jutalmazza a „bátorságot”.
  4. Végül, maga a siker a legnagyobb ajándék, ezáltal motivációnövelő az előrehaladásban.

 

Harmadik szempont: a lendületet fenntartása

  1. Folyamatosan kommunikálni kell a gyerek felé, hogy mit ért el, és hogy jelen pillanatban melyik lépcsőfokon dolgozunk.
  2. Következetesnek kell lennünk és meg kell jutalmaznunk az előrehaladást.

 

A kommunikációs létra lehetséges fokairól és az egyes fokokon használható tevékenységekről lesz szó a következő részben.

 

Irányok követése

  • Simon mondja
  • kézműveskedés
  • társasjátékok
  • főzés
  • pontösszekötő feladatok
  • akadályjátékok (olyan játékok, ahol két ember azonos célért dolgozik úgy, hogy a köztük lévő fizikai akadály miatt nem látják egymást)
  • zöld lámpa – piros lámpa
  • kincsvadászat
  • válogatós játékok

 

Gesztikulálás (írás, mutatás, bólintás/fejrázás, vállvonogatás, stb)

  • dalok, amelyeket el lehet mutogatni
  • helyes válasz – helytelen válasz
  • PECS – a gyerek a kommunikációs partnernek odaadja a kimondott dolog képét
  • igen/nem kérdések
  • választás (ezt vagy azt szeretnéd?)

 

Zajkeltés

  • tapsolás
  • dobogás
  • csettintés
  • olyan hangszerek használata, aminek a megszólaltatásához nincs szükség a szájra (dob, cimbalom, stb.)
  • esőhang
  • lábbal ütjük a zene ütemét

 

Grimaszolás

  • tükörkép
  • különböző érzelmek arckifejezése
  • buta grimaszok
  • motorikus szájgyakorlatok

 

Fújás

  • vattalabda fújó verseny
  • buborékfújás
  • léggömbfújás
  • szélforgó fújás
  • szalmafestés (szalmán keresztül fújja a gyerek a festéket a papírra)
  • orrfújás zsebkendőbe

 

Zöngétlen hangzók ((s, t, p, k, h, f, sz, cs)

  • kígyóhang
  • vattakorong fújó verseny hanggal
  • lapos gumi hang
  • szélforgó fújás hanggal

 

Zöngés hangok és/vagy környezeti/állati hangok

  • Minden egyéb hang, legelőször a bilabiálisok (pl. azok a hangok, amelyeknél nem kell nagyra nyitni a szánkat, pl. m, b)

 

Hangzókombinációk a szavak bevezetéséhez

  • különálló hangok formálása hangzókombinációkká és szavakká
  • könnyen kivitelezhető szavakkal kezdjünk (a szerző itt az angol yes/no szavakat ajánlja)
  • a szavak hangzóit először külön ejtsük
  • a szavak hangzóit ezután egymáshoz közelebb ejtsük ki (időben)
  • hangzókombinációk
  • A szerző itt a yes/no szavak megtanulása után a yes/no kérdéseket vezeti be

 

Egyszavas válaszok (választást kényszerítő kérdés lehetőség esetén a nyitott kérdéssel szemben)

  • társasjátékok
  • választás
  • behelyettesítés vagy mondat kiegészítés
  • akasztófa
  • hideg/meleg
  • Mi hiányzik? – mutatunk a gyereknek tárgyakat, majd megkérjük, hogy egy pillanatra csukja be a szemét. Közben elveszünk valamit. A gyereknek ki kell találnia, mi hiányzik.
  • Uno
  • számolós játékok

 

Többszavas válaszok és kifejezések

  • súgós játék – fülből fülbe. Suttogunk valamit a sorban elől álló személy fülébe, aki szintén súgva továbbítja. A legutolsó hangosan kimondja, amit hallott.
  • olvasás, éneklés
  • szerepjátékok
  • mi a hiba a képen
  • fejezd be a történetet
  • akadályjátékok (olyan játékok, ahol két ember azonos célért dolgozik úgy, hogy a köztük lévő fizikai akadály miatt nem látják egymást)

 

Kezdeményezés

  • a gyerek utasításokat ad, hogy mit csináljunk (építőjátékban, videojátékban, stb.)
  • bingo
  • találd ki, ki vagyok társasjáték
  • képeskönyvek – mesélje el a történetet
  • történetek újramesélése
  • történet eljátszása
  • kommunikatív kezdeményezések (olyan helyzetet teremtünk, ami szóra bírja a gyereket – pl. nem csinálunk meg egy fontos mozzanatot az építőjátéknál, „véletlenül” elmozdítjuk a gyerek bábuját a társasjátékban, stb.)

 

Társalgás kezdete, társalgás fenntartása

  • először forgatókönyv alapján, később spontán
  • szerepjátékok

 

Minden gyerek különböző. Minden gyerek más szintről indul, más környezetben és más kommunikációs partnerekkel.

 

Az egyes lépések kisebb lépésekre is lebonthatók, ha a továbblépés a gyereknek túl nagy feszültséget okoz. Pl. ha nem tudja felfújni a lufit, le lehet vágni a lufinak azt a részét, amibe fújunk. Később egyre nagyobb darabot hagyunk meg a lufiból, míg végül magát a lufit fel tudja fújni.

Az egyes lépések össze is vonhatók, ha a gyereknek nem okoz nehézséget. Pl. ha jól megy a szélforgófújás, akkor hangokkal is lehet fújni. pl. „ssssssssss” vagy „puhpuhpuh” hangok használatával. Így a fújástól rögtön a zöngétlen mássalhangókhoz ugrunk.

 

Akkor haladhatunk tovább, ha az alábbi két kitétel teljesült:

  • A gyerek minden alkalommal megcsinálja az adott tevékenységet minimális tétovázással vagy minimális ösztönzés hatására.
  • A gyerek nem tűnik szorongónak a bátor gyakorlat végrehajtása miatt.

 

Ha az egyszavas válaszoknál tartunk és a gyerek eltakarja kezével a száját, akkor még nincs itt az ideje a továbbhaladásnak.

A gyakorlatoknak nincs olyan megadott mennyisége, ami után a következő lépcsőfokra léphetünk. A haladás a gyerek teljesítményétől, szorongásától függ.

Minden új lépcsőfok egy „warm-up” (bemelegítés) résszel kezdődjön. Emlékeztessük a gyereket, milyen bátor gyakorlatot sajátított el az előző periódusban, dicsérjük is meg érte. Minden új lépcsőfok bevezetése előtt 1-2 szinttel lépjünk lejjebb, és kezdjünk azokkal a könnyebb feladatokkal.

 

A kommunikációs létra először a szülő jelenléte nélkül működik jól. A gyermek és a szülő is hozzászokott az elkerülő technikákhoz – ezt elkerülendő, a szerző meg szokta kérni a szülőt, hogy kint várakozzon. Az óra végén behívja a szülőt, és a gyerekkel megmutatják neki az aktuális lépcsőfokot, amin dolgoznak. A gyermek teljesítménye rendszerint visszaesik – hozzá kell szoknia, hogy a szülő jelenlétében beszél a terápiás személlyel (deszenzitizálás).

 

Folytatás következik!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.