Önbizalom növelése gyermekkorban – Hogyan csináljam?
Az önbizalom növelése nagyon sok gyermeket és felnőttet érint egyaránt. Sok félelmünk van magunkkal, illetve képességeinkkel kapcsolatban, amelyek nagy része valószínűleg gyermekkorunkban keletkezett. Elég annyi, ha mondjuk ügyetlenek voltunk egy rajz elkészítésénél, kézműveskedésnél, amikor anyukánknak/apukánknak segítettünk a házi munkában vagy a ház körüli munkában. Ez bizony otthagyja a lenyomatát bennünk. Mind azt sugallja, hogy nem vagyunk elég „jók”.
És van, amikor már a pici, nyiladozó gyermeknél azt tapasztaljuk, hogy bátortalanabb, mint a társai, azt gondolja, hogy ő nem képes erre vagy arra. Ilyenkor nagy fejtörésbe kezdünk. Legtöbbször első körben magunkat hibáztatjuk, aztán rájövünk, hogy ezzel sehová nem jutunk, és megpróbálunk neki segíteni.
De mit is tehetünk az önbizalom növelése érdekében?
Először is azt, hogy nemcsak akkor vesszük észre, hogy szükség van biztatásra, amikor már ott a baj, nehézség.
Például nem hiszi el, hogy az ő általa készített rajz szép, vagy nehezen viseli el a kudarcot, mert éppen veszített egy társasjátékban.
Mindannyian azt szeretnénk, hogy lelkileg egészséges, magabiztos, céltudatos felnőtt váljon gyermekünkből.
Másodszor tehát fontos, hogy a gyermek legyen képes hinni saját képességeiben, önmagában. Ebben pedig nekünk támogatnunk kell. Egy szelektív mutista gyermeknél pedig ez különösen lényeges, és elkerülhetetlen.
Harmadszor, az önbizalom növelése egy hosszú folyamat, és türelemre, kitartásra van szükség hozzá, minden fél részéről.
Miért velünk történik ez?
A türelem és kitartás, nos, sokszor nehéz, mert haragszunk a világra, az életre, hogy miért éppen nekünk kell ezzel megbirkózni, amikor mi mindig igyekeztünk a legjobb tudásunk szerint eljárni, és a gyermeket is így nevelni. De mi nem vagyunk a gyermekünk, és a gyermekünk sem mi vagyunk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkból, a mi tapasztalatainkból, a mi élményeinkből induljunk ki, illetve a saját reakcióinkból, de gyermekünk egy teljesen más egyéniség. Az önbizalom növelése számára nem ugyanazt jelenti, mint a mi esetünkben. Külön kell választanunk gyermekünk és a saját egyéniségünket. Az erősségeket, a gyengeségeket. Ahol a gyermeknek van rá szüksége, ott kell őt biztatni, ösztönözni, megmutatni neki, hogy honnan hová lehet eljutni. Lassan. Lépésről-lépésre. Nem lehet sietni. Nem lehet siettetni.
Hogyan képzeljem el az önbizalom növelése folyamatot?
A lassan, kitartó munkával járó dolgokat sokszor hasonlítjuk egy növényhez, annak fejlődéséhez. Először ugye elültetjük a magot, ami kicsírázik, kis idő elteltével kibújik a földből, növekedésnek indul. Szépen, lassan. Napról-napra, mindig egy picit. Közben locsoljuk, kapáljuk, gondozzuk. Ha jön egy vihar, akkor megtépázza, letöri, de ha még marad benne elég élet, akkor megfelelő kitartással, gondozással tovább növekedhet, fejlődhet. De ez nagyon hosszú idő, és sok munkával járó feladat. Amikor eljön az idő és megjelenik az első termés a növényen, akkor érezzük, hogy volt értelme a sok munkának, időnek, gondoskodásnak. Na, így van ez az önbizalom növelése kérdéskörben is.
Honnan tudom, hogy jó úton vagyunk az önbizalom növelése kérdésben?
Ez újra és újra felmerülő kérdés az élet során. Nemcsak gyermekünk fejlődésében, hanem saját fejlődési menetünkben is.
Leginkább onnan, hogy:
- képes vagy gyermekedet megnyugtatni a számára nehéz helyzetben,
- képes vagy gyermekeddel kommunikálni az adott nehézségről,
- elmondod neki, hogy mik az erősségei,
- mik az értékei,
- elmondod neki, hogy mindig számíthat rád,
- elmondod neki, hogy te mellette állsz,
- elmondod neki, hogy nem kell egyből sikerülnie az adott dolognak,
- elmondod neki, hogy kitartónak kell lennie,
- nem szabad feladnia a próbálkozást,
- hinnie kell magában,
- nem kell, hogy mindent tökéletesen meg tudjon oldani, csinálni,
- szabad hibázni,
- szabad másképp dönteni, mint mások,
- szabad szomorúnak lenni,
- szabad beszélgetni erről,
- ez a pillanatnyi állapot, amin lehet dolgozni a jobb teljesítményért.
Én sokszor azt a példát szoktam felhozni a gyermekeimnek, amikor nem sikerül valami elsőre, másodszorra, és már nagyon felhúzzák magukat, hogy úgy képzeljék el az adott helyzetet, szituációt, feladatot, mint amikor egy kisgyermek járni tanul. Először csak segítséggel képes felállni, nehéz megtartani az egyensúlyát, két kézzel kell őt segíteni a járásban, aztán már csak egy kézzel, aztán már egyedül is megy. Viszont közben százszor, ezerszer elesik, és mégis újra feláll, és nekiveselkedik. Mindenki megtanul járni. Előbb vagy utóbb, de megtanul. Ehhez is kitartásra és türelemre van szükség. Akkor a gyermek ezen még nem gondolkodik, csak cselekszik, ösztönből.
Ha sokszor hallja, hogy: Vigyázz, mert elesel!, Lassan, mert összetöröd magad!, Ne szaladj, mert elesel és beütöd a kezed/fejed/lábad!, akkor ezek kihatással lehetnek a későbbi megéléseire is. Például futás közben valószínűleg ő lesz az, aki megbotlik egy kőben, elesik és eltöri a lábát. Nem biztos, de nagy a valószínűsége.
Kijelentéseink, óvó szándékú mondataink nagy hatással vannak a gyermekeink hiedelemrendszerének kialakulására, és önbizalmának alakulására. Gondolj csak bele! Te miket hallottál a szüleidtől, és mi alakult ki benned általuk? Ugye! Sok olyan dolog van, amin tudatosan kell neked is dolgozni, hogy ne félj, ne pánikolj, ne idegeskedj, ne hibáztasd magad, stb.
Mi segít még az önbizalom növelése érdekében?
A pozitív fegyelmezés számos eszközt kínál az önbizalom növelésére. Erről korábban egy cikket is írtam. Itt olvashatod el: Pozitív Fegyelmezés és a szelektív mutizmus
Ezen kívül pedig nagyon sok konkrét eszközt kaphatsz a kezedbe, ha megnézed a Beszédmumus Pozitív Fegyelmezés Videóműhely részeit.
Nézd meg itt: Beszédmumus youtube csatorna
Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.
[…] Elolvasom! […]