Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 8. rész Összefoglalás

Aimee Kotrba, Phd

An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)

Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).

Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.

Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/

Az 1. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész

A 2. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész

A 3. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 3. rész

A 4. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész

Az 5. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész

A 6. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 6. rész

A 7. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 7. rész

 

Nyolcadik rész

Escape Extinction eljárás

Vannak olyan mutista gyerekek, akik nagyon nehezen szólalnak meg, minden igyekezetükkel próbálják elkerülni a felnőttekkel való interakciót. Ezeknél a gyerekeknél lehet hasznos ez az eljárás.

Két esetben használjuk:

  1. Ha a diagnózist felállító interjú és a klinikai megfigyelés azt mutatja, hogy a beszéd vagy egyáltalán a beszédhez kapcsolódó bármilyen tevékenység elkerülésére irányuló igyekezet igen erős.
  2. Ha a shaping folyamat stagnál.

Az escape extinction egy könnyen elérhető, fizikailag megvalósítható (bólintás/fejrázás, rámutatás, stb.) céllal indul, amit a gyerek egészen biztosan tud teljesíteni az óra végéig. A bevatkozást vezető személynek el kell magyaráznia a feladatot és hogy az óra akkor ér véget, ha a feladatot a gyermek teljesítette, jutalmat is kap érte. Mondania kell, hogy ha nem sikerül, nem baj, de addig fognak próbálkozni, amíg nem sikerül. Az escape extinction eljárás során nem engedjük meg a gyereknek az elkerülő viselkedést.

Meghatározhatunk olyan célt is, mely során a feladatot adott idő alatt kell végrehajtani.

A magyarázatot az alábbiak szerint mondhatjuk:

„Nagyon várom a mai bátor gyakorlatunkat. A mai feladatunk a rámutatás lesz és tudom, hogy jól fogod teljesíteni. Mint bátorság edződ megígérem, hogy semmi olyat nem fogok kérni tőled, amit nem tudsz megcsinálni. Nem tudom, láttál-e már homokórát. Ez az én homokórám. Látod, fentről lefelé pereg benne a homok. Miközben majd a feladatunkat csináljuk, a homok folyamatosan peregni fog a homokóra aljába. Ha az összes homok lepergett és teljesítetted ezalatt a feladatodat, megkapod a jutalmad és visszamehetsz az osztályba. Elfogadom, ha nehézséget okoz mindez. Ebben az esetben félretesszük a homokórát és folytatjuk a gyakorlást. Ha készen állsz, újra visszafordítom a homokórát.”

Ha a gyerek nem tudja teljesíteni a feladatot, akkor várjunk. Közben rakjuk félre az órát, csináljunk valami mást (pl. papírmunkát), hiszen ha közben a gyereket bámuljuk, az csak növeli a szorongását. Egy idő után térjünk vissza a feladathoz, kérjük meg megint a gyereket, meg is foghatjuk pl. a kezét és rámutathatunk vele a kívánt dologra. Vagy ugorjunk vissza egy lépcsőfokot a kommunikációs létrán, és csináljuk meg azt a feladatot többször is. Ezután térjünk vissza az aktuális feladathoz. Ha sikerül a gyereknek teljesíteni, akkor azonnal dicsérjük meg és indítsuk el a homokórát.

Az eljárás menete a következő lehet:

„Nagyon várom a mai bátor feladatunkat és izgatott vagyok a remek ajándékod miatt, amit ezért kapni fogsz. Ma a rámutatást fogjuk gyakorolni.  Itt van néhány állatos kártya. Azt akarom, hogy ha kimondom egy állat nevét, mutass a megfelelő kártyára.  Van egy homokórám – tudod, hogy amíg dolgozol, a homok folyamatosan pereg benne fentről lefelé és ha az összes homok lepergett, megkapod az ajándékod és vagy játszhatunk még, vagy visszamehetsz az osztályba, amit szeretnél. Oké, mutass a tehénre! (Legyünk biztosak benne, hogy elég könnyű feladatot adunk a gyereknek.)

Gyerek:  helyesen rámutat.

Terapeuta: Ügyes vagy. Pontosan tudtad, hol van a tehén és tudattad velem a rámutatásoddal. Most mutass a kacsára!

Gyerek: Nem mutat rá, elnéz.

Terapeuta:  (legalább 5 másodpercet vár) Próbáljuk meg ismét – mutass a kacsára!

Gyerek: Továbbra sem kommunikál.

Terapeuta: (5 másodpercet vár) Hmmm…. Ez nehéz lehet. Megállítom a homokóránkat és gyakorlunk azzal, amit már tudom, hogy tudsz – mutass a tehénre!

Gyerek: rámutat a tehénre.

Terapeuta: Nagyszerű. Nagyon tetszik, ahogyan rámutattál. Oké, próbáljuk meg ismét a kacsát. Mutass a kacsára! (A kacsás kártyát a gyerek felé tolja.)

Gyerek: rámutat a kacsára.

Terapeuta: Nagyon tetszik, ahogyan a kacsára mutattál – mesés. Csináljuk meg még egyszer és indítom a homokórát. Mutass a kacsára! (nem tesz a kacsás kártya felé mozdulatot)

Gyerek: rámutat a kacsára.

Terapeuta: Szuper. Újraindítom a homokórát. Nagyon jól dolgozol.

 Fontos!

Ha egy terapeuta az escape extinction eljárás választja, két dologra kell feltétlenül ügyelnie: ki kell tudnia várni a gyerek válaszát és ki kell tudnia választani azt a feladatot, amit a gyerek a legnagyobb valószínűséggel végre tud hajtani.

A szerző az ilyen órákat a munkanap végére szokta tenni, hogy az első kitételnek meg tudjon felelni.

Az eljárás célja:

Az escape extinction eljárás célja az elkerülő viselkedés csökkentése és hogy a terapeuta elérje a gyereknél az általa kiadott utasítás végrehajtását. Egy pár foglalkozás után magasabb szintű komunikációs célra lehet váltani, pl. levegőfújás vagy önálló hangzó hangoztatás. Ha a gyermek továbbra is közreműködő, abba lehet hagyni ezt az eljárást és vissza lehet térni a kezelésre. A terapeutának ezután rendkívüli elővigyázatossággal kell meghatároznia a célokat. Nem lehet túl gyors a haladás és nem lehet túl nagy az ugrás a kommunikációs létrán.

Folytatás következik!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

A_beszedmumus