Óvodakezdés, iskolakezdés. Miért? és Hogyan?
Szeptemberben teljes gőzzel elindul az óvodai/sulis élet.
A koronavírus, illetve a karantén szinte mindannyiunk életében nagyon szélsőséges helyzeteket, érzéseket idézett elő.
Nagyon sok fórumon azzal találkoztam, hogy a gyermekek nem igazán várják az óvoda-, iskolakezdést. Sokkal jobb volt nekik otthon, nem kellett az óvó néninek, tanító néninek szót fogadni, igazodni más gyermekekhez, valamint a tanulással sem foglalkoztak annyira mélyen. Ami tudjuk, hogy hosszútávon nem kedvez gyermekünknek, de ő ezt még nem látja.
Ti hogyan készültök az óvodakezdésre, iskolakezdésre?
Hogyan készítitek fel a gyerkőcöket? Beszéltek ilyenkor a pedagógussal? Ti fel vagytok készülve? Szükség van erre egyáltalán? A válasz egyértelműen IGEN.
Pontosan milyen lépéseket tesztek? Beszéltek róla? Esetleg szerepjátékoztok a témával kapcsolatban? Pl. Eljátsszátok, hogy milyen lesz az első nap? Vagy azt, hogy milyen lesz az első reggel, amikor indultok az oviba/suliba? Vagy megkérdezitek a gyermeket, ő milyennek képzeli el az első napot, az óvónéniket, a tanítónéniket, a gyerekeket, a csoportot, az osztályt? Vagy olvastok mesét neki erről? Vagy kitalálsz ezzel kapcsolatban egy saját mesét, amiben elmondod, hogy miért szuper az ovi/suli? Ezekből mind-mind sokat megtudhattok.
Számtalan kérdés az óvodakezdés/iskolakezdés kapcsán, amire olykor nehezen találjuk a válaszokat, főként akkor, amikor gyermekünk kicsit/nagyon más, mint a többi gyermek, szelektív mutista.
Nem is gondolnánk, hogy mennyi teendő van ilyenkor. Természetesnek vesszük az indulást, elképzeljük a helyzetet, szituációt, de gyermekünk nem mi vagyunk, és nem úgy látja a dolgokat, ahogy mi.
A fenti kérdésekben benne vannak a válaszok is. Foglalkozzatok a témával, játsszatok el a különféle szituációs lehetőségekkel, beszélgessetek a gyerekkel a témáról, az érzéseiről. Fontos, hogy legyen egy kép a fejében arról, hogy ő most hová is fog menni, és ott mi fog történni.
Miért nehéz az óvodakezdés, iskolakezdés?
Amikor új környezetbe kerülünk, vagy hosszú kihagyás után térünk vissza a régi közösséghez, akkor nehezen megy az elindulás, a beilleszkedés, az áttérés egy másik napirendre. Hirtelen sok külső behatás ér, szinte ránk zúdul, mint a vízesés. Ezzel gyermekünk is hasonlóképpen van. A kicsik annyit tudnak, éreznek, hogy valami megváltozik az életükben, de még nem tudják, hogy ez mivel jár pontosan. Sokszor az ovi falain belül esik le nekik a tantusz, és ez vagy jól sül el, vagy nem annyira jól.
A nagyobbak már ismerik az ovit, és ismerik annak minden velejáróját, de mégis nehéz újra nekikezdeni.
Az iskolakezdés pedig ennél is nehezebb és nagyobb kihívást jelent nemcsak a gyermek számára, hanem a szülő számára is. Miért? Mert leginkább úgy gondolkodunk, hogy az iskola sokkal nagyobb teher, új ismeretek, új szabályok, új helyzetek, új megmérettetések. Féltjük gyermekünket és féltjük magunkat. Holott ezek a fogalmak, jelenségek folyamatosan jelen vannak az életünkben. Nem mindegy, hogy mi, szülők, hogyan kezeljük ezeket, illetve mit kommunikálunk erről gyermekünknek. A szemlélet, a rálátás, a felkészülés, felkészítés. Ezek kulcsszavak.
A szülő szerzett élményei befolyásolhatják a gyermek indulását a közösségben?
Ha neked, szülőként nincsenek jó élményeid az oviról/suliról, akkor nehezen tudsz olyan érveket, dolgokat felsorakoztatni gyermekednek, amitől ő lázba jönne. De azért meg kell próbálni. Ha elmondod a Te „negatív” élményeidet, megéléseidet, az nem a jó irányba sodorja a gyermeket. De! Amikor esetleg ő egy nehéz helyzetbe kerül, vagy valamiről szomorúan mesél, akkor elmesélheted a te élményeidet, és elmondhatod neki, hogyan oldódtak meg azok. Mindig vezesd le a történéseket, és lehetőleg pozitív végeredménnyel, mint a mesékben, hogy lássa a gyermek, van olyan megoldás, amiben nem kell, hogy vesztesnek érezze magát.
Szelektív mutizmus esetén ez nagyon kemény dió, hiszen lehet annyira szorongó gyermekünk, hogy úgy érzed, ezek a történetek, mesék semmit nem érnek. De hidd el! Igen is érnek! Lehet, hogy nem azonnal, nem a következő szituációban, de ha folyamatosan kitartunk amellett, hogy pozitívan kezeljük a történéseket, akkor előbb-utóbb elkezdődik a változás.
De mi a helyzet a pedagógussal?
Az, hogy mi következetesen pozitívan állunk a dolgokhoz, eseményekhez, történésekhez még nem jelenti azt, hogy a gyermek a közösségben pusztán ezért jól fogja magát érezni. Óvodakezdés, iskolakezdés, sőt minden esetben szükség van hozzá a pedagógusra is, az ő együttműködésére is. De mi van, ha otthon éppen azt panaszolja a gyermek, hogy nyaggatja őt az óvónéni/tanítónéni, hogy szólaljon meg végre, ne hajtsa le folyamatosan a fejét, nem mehet ez így sokáig, elfogy a türelme, stb. Ha pedig most kezdi gyermekünk a közösségi életet, akkor fogalmunk sincs, hogy mire számíthatunk. Ezt a bizonytalanságot meg kell előznünk!
Mit tegyen a szülő?
Számunkra a gyermekünk az egyik legfontosabb érték, bármit megtennénk érte. Szülői felelősségünk szinte végtelen, mindig segíteni akarunk, sokszor helyette cselekedni. Ezt viszont nem tehetjük. Mit tegyünk akkor? Előzzük meg a nehézségeket! Legalábbis próbáljuk meg. Sokkal szerencsésebb, ha már a közösségbe kerülés előtt nyíltan és őszintén elmondjuk a pedagógusnak, hogy gyermekünk szelektív mutista, és hogy ez mivel jár együtt, mit NE TEGYEN, mit NE MONDJON a gyermeknek, és ha lehetséges, akkor szakembert is vonjunk be a folyamatba.
Hogyan mondjam el a pedagógusnak? A legtöbb esetben nem ismerik a szelektív mutizmus kifejezést.
Nem könnyű feladat a kommunikáció, a HATÉKONY ÉS HOSSZÚTÁVON működő kommunikáció pedig ennél is nehezebb, és nagyon összetett folyamat.
Jómagam is voltam ilyen helyzetben és már sok szülővel beszélgettünk erről az óvodakezdés/iskolakezdés kapcsán.
Végiggondolva ezt az időszakot, arra jöttem rá, sokan elmulasztják a felkészülést, akár a gyermeket illetően, akár saját magukat illetően. Ráadásul nagyon sok szülőben és gyermekben pusztán az elszakadás érzése iszonyatos nagy frusztrációt okoz. Ezt pedig nem szabad engedni. Meg kell állítani, és kezelni szükséges. Ha már jártok szakemberhez, ő ebben nagyon sokat tud segíteni, de ha nem, akkor ez a te feladatot.
Nem tudod, hogyan kezdj hozzá? Nem tudod, mit mondj a gyermekednek? Mit mondj a pedagógusnak?
Ez a felület kevés arra, hogy ezt végignézzük, de elkészítettem egy e-bookot, amiben részletesen leírom az egész kommunikációs folyamatot.
Az e-book címe: Hogyan kommunikálj egy pedagógussal?
Most kedvező csomagajánlat keretében meg is vásárolhatod, hogy biztonságos, kiszámítható legyen az indulás mindkettőtök számára, és a pedagógus se érezze azt, hogy egy olyan feladattal áll szemben, ami számára nehézséget okoz. A csomagokhoz AJÁNDÉKOK is járnak!
Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.
