Mi a szülő feladata ovi/sulikezdés idején?

Lehet, hogy a te gyermeked most került először be a közösségbe, illetve most ment iskolába. Ilyenkor minden szülő nagyon izgul, hogy mi lesz a gyermekével, mi fog ott vele történni, hogyan fog reagálni az új környezetre.

A mi első élményeink

Emlékszem, amikor mi készültünk először az oviba, akkor még csak sejtettük, hogy valami nincs rendben a kislányunkkal, aztán amikor elindult a közösségi élet, akkor ez sajnos be is bizonyosodott. Nagyon nehéz volt erről beszélni a pedagógusokkal, főként, hogy akkor még nem is tudtuk, hogy miről van szó. Ők is és mi is igen kellemetlenül éreztük magunkat, és tanácstalanul álltunk a szituáció előtt. A kislányom először nem beszélt senkivel, később a gyermekekkel igen, de a felnőttekkel egyáltalán nem.

Nagyon jó lett volna, ha akkor valakitől vagy valamiből olyan információkat kapok, ami könnyebbé tette volna az utunkat.

De ez akkor nem így volt. Elkezdtem kutakodni a neten (nem sok sikerrel) és kezdtem el gyanítani, hogy a szelektív mutizmussal állunk szemben. Persze a pedagógusoknak is idegen volt ez a fogalom, nemhogy az, mit is kell ilyenkor tenni vagy nem tenni a gyermekkel.

Aztán teltek a hónapok, évek. Az ovi végére még mindig semmi nem változott.

A szülő ilyenkor kétségbe esik

Fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz a suliban. Mint szülő, hogyan mondjam el a tanító néninek, kell erről papír, jó, ha van papír, hogy fog így tanulni, hogy fog így válaszolni, hogy fog így felelni a gyermekem?

Megint egy kellemetlen és nehéz beszélgetés, amire nem is igazán voltam akkor felkészülve. Azt sem tudtam, hogy mit mondjak, hogyan mondjam, hogyan fog reagálni a tanító néni, mit fog mondani, stb.

Szerencsém volt. Több szempontból is. A tanító néni nagyon megértő volt, a kislányom pedig nagyon nyitott a sulira, és az első napon meg is szólalt.

Sajnos nem minden szülő ezt éli meg

Sok szelektív mutista gyermek nem képes az iskolában sem megszólalni, és nem mindegy, hogy a pedagógus miként áll hozzá, illetve miként kezel egy szelektív mutista gyermeket.

Minden szülő elképzeli, hogy milyen lesz majd az új közösség, ahová gyermeke kerül, és bízik abban, hogy mind az óvónénik/tanítónénik, mind pedig a gyermekek elfogadók lesznek szelektív mutista gyermekével.

MIT MONDTAK a szülők ezzel kapcsolatban?

  • Nekünk a suliban tanítónő változás lesz. Bízom benne, hogy sokkal elfogadóbb lesz, mint az eddigi. Azt gondolom, hogy a gyerekeink egy elfogadóbb környezetben sokkal hamarabb mernének beszélni. Ahol nem nézik le őket, elfogadják olyannak, amilyenek, és egész egyszerűen szeretik.
  • Új óvónénink lesz, és bízom abban, hogy ő megérti és elfogadja majd a gyermekemet. Ezáltal pedig bízom abban is, hogy a gyermek is oldottabb lesz, és jól fogja magát érezni.
  • Én az iskolakezdéstől várom a változást. A fiam kijelentette, hogy az óvodában már biztosan nem fog változtatni.
  • Bízom abban, hogy az iskolában egy szerető, elfogadó közösségbe kerül, és egy olyan tanítónénihez, aki megpróbálja felvenni a fiammal a kapcsolatot.

De mi lesz, ha mégsem így történnek a dolgok?

Számtalanszor végigjátsszuk a fejünkben a lehetőségeket, és hogy milyen feladatok is várnak majd ránk, ha mégsem úgy történnek a dolgok, ahogy azt elképzeltük.

Ha csak reménykedünk abban, hogy az óvónéni vagy tanító néni elfogadó lesz, de nem teszünk egy lépést sem annak érdekében, hogy ez így is legyen, akkor újabb bűntudatunk lehet.

Mivel és hogyan támogathatja egy szülő a gyermekét az ovi/sulikezdést illetően?

Pontosan milyen lépéseket teszel? Beszélgetsz vele?

Esetleg szerepjátékoztok a témával kapcsolatban? Pl. Eljátszottátok, hogy milyen lesz az első nap? Vagy azt, hogy milyen lesz az első reggel, amikor indultok az oviba/suliba? Vagy megkérdezted tőle, ő milyennek képzeli el az első napot, az óvónéniket, a tanító néniket, a gyerekeket, a csoportot, az osztályt?

Vagy olvasol mesét neki erről?

Vagy kitalálsz ezzel kapcsolatban egy saját mesét, amiben elmondod, hogy miért szuper az ovi/suli?

Ezekből mind-mind sokat megtudhattok.

Néhány szülő megosztotta velem, hogy ő mit csinál ilyenkor:

  • Találkozunk a kedvenc osztálytársaival, és beszélünk arról, hogy milyen jó lesz újra együtt játszani velük egész nap.
  • A kislányom nagyon szeret a kedvenc plüsseivel szerepjátékozni. Most azt játszottuk el, hogy mennyire fog örülni az óvónéni annak, hogy újra együtt vannak, és hogy mennyi új dolgot meg fognak együtt tanulni, és sokat fognak játszani.
  • A kisfiam most megy másodikba, és új tanító nénije lesz. Még nem tudtam vele beszélni, és tartok is tőle. A fiammal beszéltem erről, de látom rajta, hogy nehéz lesz neki visszaszokni az iskolai mindennapokba. Azért bizakodom.
  • Nem vagyok valami jó saját mese kitalálásában. Viszont egyszer megpróbáltam, és arra lettem figyelmes, hogy a lányom olyan érdeklődően figyeli a beszédemet, hogy már attól képes voltam tovább folytatni a történetet. Nem gondoltam volna, hogy képes leszek rá, és arra sem, hogy a gyermekre ez ilyen hatással lesz.

Ezeket a dolgokat most is, sőt folyamatosan megcsinálhatod gyermekeddel, hiszen az, hogy beszéltek, játszottok, felkészültök egy adott eseményre, az mindig erősíti a gyermeket.

Hogyan tartsa egy szülő a kapcsolatot a pedagógussal?

Nemcsak a felkészülés és kezdeti kommunikáció lehet kemény dió a számodra, hanem a folyamatos kapcsolattartás a pedagógussal.

A pedagógusok is felelősséggel tartoznak gyermekeinkért, és nem mindegy, hogy ők hogyan viselkednek velük. Tudni kell különbséget tenni, és különbséggel bánni a gyermekekkel. Nehéz a feladat, de mi nem az?

Tehát a belső késztetés megvan, de olykor nem tudjuk, hogyan öntsük formába.

Most segítek neked! Hogyan?

– Ha szívesen beszélnél a pedagógussal a szelektív mutizmusról, illetve gyermeked állapotáról, de nem tudod, hogyan kezdj hozzá.

– Ha nem indult zökkenőmentesen az ovi/sulikezdés.

– Ha nem tudod, hogyan foglalkozz gyermekeddel, hogy felkészült legyen a közösségi életre.

– Ha szeretnél őszinte lenni és tiszta lappal indulni, de nem tudod, hogyan tedd meg.

– Ha nem tudod, hogyan alakíts ki olyan kapcsolatot a pedagógussal, hogy ne érezze azt, túl nagyok az elvárásaid.

NE ALAPOZZ A MÚLTRA, MINDIG NULLPONTRÓL SZEMLÉLJ ÉS LÉPJ! MINDEN ÉS MINDENKI VÁLTOZIK!

Nem könnyű feladat a kommunikáció, a HATÉKONY ÉS HOSSZÚTÁVON működő kommunikáció pedig ennél is nehezebb, és nagyon összetett folyamat.

Jómagam is voltam ilyen helyzetben és már sok szülővel beszélgettünk erről az óvodakezdés/iskolakezdés kapcsán.

Végiggondolva ezt az időszakot, arra jöttem rá, sokan elmulasztják a felkészülést, akár a gyermeket illetően, akár saját magukat illetően. Ráadásul nagyon sok szülőben és gyermekben pusztán az elszakadás érzése iszonyatos nagy frusztrációt okoz. Ezt pedig nem szabad engedni. Meg kell állítani, és kezelni szükséges. Ha már jártok szakemberhez, ő ebben nagyon sokat tud segíteni, de ha nem, akkor ez a te feladatot.

Nem tudod, hogyan kezdj hozzá? Nem tudod, mit mondj a gyermekednek? Mit mondj a pedagógusnak?

Ez a felület kevés arra, hogy ezt végignézzük, de ismerkedj meg az általam megírt, direkt a fenti problémák megelőzésére, kiküszöbölésére, megoldására született kiadványokkal.

Kattints ide, vagy a szöveg alatti képre.

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

A_beszedmumus