A cikket Juhász Pintér Csilla, a kapcsolatkirako.hu weboldal megálmodója és tulajdonosa írta.
Mozaikcsaládok 5 leggyakoribb hibája
Szerelmesnek lenni gyönyörű dolog!
Vágyódni a szerelmünk után, akinek minden érintése ajándék számunkra, újra érezni és bízni, hogy válás után, gyermekkel az „oldalunkon” is van, aki elfogad, reményt és biztonságod ad számunkra, végre megvalósulni látszik.
Mindaddig felhőtlen örömmel tölt el az érzés, amíg nem gondolunk bele, mi vár ránk, ha komolyabbra fordítjuk kapcsolatunkat.
De összeszorítjuk a fogunkat, felsorakoztatjuk a „mellette” érveket és döntünk!
Összeköltözünk és mozaikcsaláddá válunk!
1. Gyermekre átterhelt felelősség
Természetes, hogy mindenki óvni szeretné gyermekét, ezért a szülők igyekeznek kikérni mindenről a gyerek véleményét.
Arról is akár, hogy
- szeretne-e megismerkedni a szülő új választottjával és/vagy annak családjával?
- szeretne-e összeköltözni velük?
- szeretne-e egy szobába költözni a mozaiktestvérekkel?
- akar-e közösen nyaralni? stb.
Vajon jó ötlet, hogy azokat a döntéseket, melyeket a felnőtteknek kell meghozni, áthárítjuk a gyermekeinkre?
Amögé bújnak a szülők, hogy akkor tesznek jót a gyereknek, ha bevonják teljes egészében a folyamatokba, sőt ráhagyatkoznak a döntésekben is. Pedig ezzel éppen az ellenkezőjét váltják ki. Hogy miért?
Mert így átadják neki – a jövőjét illető kérdésekben – a döntési jogot. Pedig vannak egyéb olyan kérdések is a gyermek életében, melyről nem az ő véleménye szerint döntünk.
Akar-e iskolába járni? Akarja-e bevenni a lázcsillapítót? Szeretne-e a nagyszülőkhöz menni? stb.
Persze beszélgetnünk kell a gyermekekkel, sőt még a véleményüket is meg kell hallgatnunk, de mi vagyunk a felnőttek és nekünk kell tudni, hogy mikor és mivel teszünk jót neki.
Ne adjuk át szülői szerepünket a gyermekünknek!
Hiszen a gyermek a mi felelősségünk és nem fordítva.
2. Rendszertelenség
A frissen szétköltözött szülők sokszor nem konkretizálják, nem rendelkeznek előre a gyerekkel töltött idők gyakoriságáról, rendszeréről.
A legtöbb jószándékú, különköltözött szülő – egymás között – csak annyiban állapodik meg, hogy
- akkor megy a gyerek a másik szülőhöz, amikor akar.
- akkor viheted el a gyereket, amikor csak akarod.
- ha valakinek intéznivalója van, akkor a másik lesz a gyerekekkel és fordítva
- majd ad hoc egyeztetünk, ki vigye a gyereket sportra, orvoshoz vagy épp iskolába.
Ebben a szituációban ez az egyik lehető legrosszabb, ami a gyerekkel történhet. Hiszen számára az nyújtana biztonságot a szülők válása után, ha gyorsan kialakulna egy újabb rendszer, amibe beleszokhat. A gyermek számára a kiszámíthatóság a legnagyobb kapaszkodó.
Hiába nyugtatják magukat a szülők, hogy minden reggel előre megbeszélik az aznapot a gyerekkel, ez nem elég ahhoz, hogy újra teremtődjön a nagybetűs BIZTONSÁG a gyermek életében.
Nem beszélve arról, amikor a mozaikcsalád az összeforrás időszakában van, igencsak sok konfliktust tud okozni, amikor a gyermekek rendszertelenül jönnek-mennek a családban.
Ha eddig nem tettük, akkor igyekezzünk minél előbb egy rendszert kialakítani a gyermekek fejlődése és a mozaikcsaládunk mielőbbi összeforrása érdekében!
3. Testvéri különbségek
Sok esetben megtörténik, hogy válás után a szülő a legidősebb gyermekkel bizalmasabb viszonyt alakít ki, mint a kisebbekkel. Hogy miért van ez így?
Mert a szülőnek, a felnőttnek társra van szüksége és észrevétlenül is az egyik gyermek lesz az, akivel elkezdi megosztani bánatát, örömét, majd a gyermek is elkezd szülőként viselkedni vagyis a szülő társává növi ki magát. Egyre több feladatot kap a kisebb testvéreket illetően, a háztartásban és a ház körüli munkákban is.
Sokszor hallhatjuk az alábbi szülői mondatokat:
- Te maradtál az egyetlen férfi a háznál!
- Te vagy a nő, rendet kell tartanod!
- Te vagy a legidősebb, példát kellene mutatnod a kisebbeknek! stb
Mi történik egy ilyen szülő gyermek kapcsolatban, amikor a szülő megismerkedik valakivel?
Elmeséli a parentifikált, vagyis szülősített gyermekének azzal a kiegészítéssel, hogy nem mondhatja el a testvéreinek. A szülő, mint egy barátjának úgy meséli el esetleges kétségeit, dilemmáit. Mikor mutassa be a gyerekeknek? Mennyire lehet komoly a kapcsolat? stb.
Amit egy-egy ilyen titok okoz testvérek között az végig kíséri a testvéri kapcsolatokat, hiszen a titok létrejöttével létrejön egy anya-gyermek szövetség is, amibe a többi testvér nem tartozik bele. Így a többiek kiközösítve érezhetik magukat és a nagytestvér is joggal érezheti magát felsőbbrendűnek.
Nagyon figyeljünk arra, hogy a felnőtt világ, felnőtt témáit mindig felnőtt emberrel vitassuk meg! Hagyjuk, hogy gyermekeink a gyermekkor ideje alatt, mindvégig gyermeki életet élhessenek!
4. Két szülő, két rendszer
Hatalmas feladata van a mozaikszülőknek, amikor az összeköltözés útjára lépnek. Meg kell találni a közös nevelési rendszert.
- Te gyereked, ami eddig a te szisztémád szerint volt nevelve….
- Én gyerekem, ami eddig az én elveim szerint volt terelgetve….
Sokan vallják: Nem kell közös rendszer!
Ezzel én egyáltalán nem értek egyet. Nem találkoztam még olyan mozaikcsaláddal, akiknek harmonikus tudott lenni hosszútávon a családi kapcsolatuk azzal, hogy családon belül kétféleképp voltak nevelve a gyerekek.
Nem csak a testvéri viszony fejlődését gátolja nagyban, hanem a mozaikszülős párkapcsolatban is számtalan konfliktust tud eredményezni. Ezt az életközösséget inkább hívhatjuk két egyszülős család együttélésének, mint mozaikcsaládnak.
Minél tovább húzzuk az időt és várunk a megfelelő pillanatra, amikor bevezethetünk közös szabályrendszert, annál később buknak ki a hibák, amiket majd javítgatnunk kell és annál később válhatunk igazán családdá.
Tény, hogy az új szabályok rengeteg konfliktust okoznak, de hosszútávon megéri ezeket harcainkat megvívni.
5. A gyermek „kémkedése”
Szülők, akik
- a gyermekkel üzennek a másik szülőnek!
- a gyermeket buzdítják, hogy tudjon meg ezt-azt a másik szülőtől!
Gyermek, aki úgy érzi
- akkor szereti igazán a szülő, ha rosszat mond a külön élő szülőről!
- nem mondhatja el, ha jó dolog történt vele a másik családban!
Válás után a szülők észre sem veszik micsoda terhet tesznek a gyerekre azzal, hogy „faggatják” a másik szülőről.
A gyermek gyorsan megtanulja kinek mit lehet mondani, kinél mivel éri el az ő célját és, ha nem figyel a szülő, akkor a szülő válik a gyermek célpontjává. Hogyan?
Úgy, hogy annyira koncentrál a szülő a különélő szülőre és annak új családjára, hogy elfordítja a figyelmét a gyermekről, akinek pedig éppen most lenne szüksége megértése és támaszra, nem pedig arra, hogy érzelmileg hergeljék és ő rajta múljon a szülő hangulata vagy épp cselekedete.
NAGYON FONTOS!
Mindig csak magunkra és a mi mozaikcsaládunkra koncentráljunk!
Ki vagyok én?
Juhász-Pintér Csilla vagyok, élettárs, mostohaszülő, kommunikációs szakember, házassági tanácsadó, ezen belül is leginkább mozaikszülőkkel, vagyis a mozaikcsaládok felnőtt tagjaival foglalkozom.
Legfőbb hivatásomnak tekintem, hogy a nehézségekkel küzdő mozaikpároknak lendületet adjak az akadályok leküzdéséhez.
2015-ben ismerkedtem meg a párommal, akinek előző házasságából született két gyönyörű lánya, ők akkor 5 és 7 évesek voltak.
Gyermektelen mostohaszülőként számtalanszor éreztem magam egyedül a problémáimmal, hogy hiába teszek meg MINDENT, mégsem úgy működnek a dolgok, ahogy elvárt lenne. Felsorolni sem tudom mennyi érzelmet éltem meg napról napra a féltékenységtől, az elkeseredettségen át a mámoros boldogságig.
Ez késztetett arra, hogy elkezdjek ezzel a családformával mélyrehatóbban foglalkozni.
Mozaikcsalád mentorként feladatomnak érzem, hogy a kommunikációs szakadékokat csökkentsem a mozaikcsalád minden tagja között. Ennek egyik legfontosabb eleme az érzelmek megfelelő módon való kezelése és a párkapcsolat erősítése.
Hogyan juthatsz még több információhoz?
Mozaikcsaládok részére állítottam össze ingyenes Minden kezdet nehéz című, nyomtatható formátumú segédanyagomat, amely az összeforrásban nagy segítségetekre tud lenni.
Rólam és a munkámról több infót a honlapomon olvashatsz: www.kapcsolatkirako.hu
Ha Youtube csatornámon és Facebookon is követsz mindig értesülhetsz az aktuális eseményekről, történésekről.
