Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 9. rész Összefoglalás

Aimee Kotrba, Phd

An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)

Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).

Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.

Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/

Az 1. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész

A 2. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész

A 3. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 3. rész

A 4. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész

Az 5. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész

A 6. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 6. rész

A 7. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 7. rész

A 8. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 8. rész

 

Kilencedik rész

Lépések a bátorság felé (Mászás a kommunikációs létrán)

Hogyan tudnak a kulcsemberek segíteni

Gyakorlat teszi a mestert. A mutista gyerekek sokat gyakorolták az elkerülés technikáját, nagyon jól csinálják. Ugyanígy, a bátorságot is sokat kell gyakorolni, hogy jól menjen. Legalább heti háromszor, alkalmanként minimum 15 perces gyakorlás szükséges a szülő és a külsős mentálhigiénés szakember tevékenységén túl.

A gyerekek verbálissá válását (először egy szűkebb körön belül) követően a feladat a beszéd általánossá tétele. Egyszerre csak egy tényezőt változtassunk meg – vagy  a kommunikációs partnereket vagy a helyszínt. Pl. ha az a cél, hogy a gyerek verbálissá váljon az osztályteremben a tanárával szemben, akkor első lépésként a terapeuta a helyszínt fogja megváltoztatni, és az osztályteremben fog a gyerekkel dolgozni, kettesben. Ha a gyereket sikerült megszólalásra bírnia az osztályteremben, akkor lehet bevonni a tanárt is erre a helyszínre.

Vagy pedig a terapeuta első lépésként a kommunikációs partnert változtatja meg és behívja a tanárt a foglalkozások helyszínére, az irodájába. Ezután lehet a tevékenységet áttenni az osztályterembe, folyamatosan fenntartva a beszédet.

Jótékony hatású lehet, ha némi döntési jogot adunk a gyereknek, hogy milyen környezeti és személyi változás történjen. 1-5 skálán osztályozhatja a nehézségi fokát az új személyek vagy helyszínek bevezetésének.

Az ingerhalványulásnál a tanárt fokozatosan, óvatosan kell bevonni a beszélgetésbe, tevékenységbe. Ha azonban a gyerek feszült, túlterhelt, ez a módszer nem lehetséges.

A shaping folyamatnál a terapeuta, a gyerek, és az új kommunikációs partner együtt csinálja a kommunikációs létrán megjelölt feladatokat (mimika, testbeszéd, levegőfújás, stb). Fontos, hogy az új partner is részt vegyen a szóra bírásban. Pl. a terapeutával váltakozva adjon feladatokat a gyereknek. Ha ez a lépés kimarad, a gyerek ugyan megszólal az új személy előtt, de nem fog vele kommunikálni vagy bátor gyakorlatokat végrehajtani előtte.

Nagyon fontos a beszéd általánosítása, kiterjesztése, mert a mutista gyerekek általában merevek, nehezen lépik túl a határaikat. Fontos a rendszeres, sűrű gyakorlás. Ha egy kommunikációs partnert hosszabb ideig nem lát, a vele való kommunikációban visszalépés következik be. Ilyenkor a kommunikációs létrán is vissza kell lépni és aztán folytatni a rendszeres gyakorlást.

Ha a gyerek már verbális az iskolában, a bátor gyakorlatot ki lehet terjeszteni több emberrel való kommunikációra. Pl. interjúztathatja a felnőtteket egy előre elkészített kérdéslistával. A listát a kezébe lehet adni, ez csökkenti a szorongást.

A cél az, hogy mind a tanárral, mind a diáktársaival (először kisebb csoportban, majd osztályszinten) képes legyen beszélni. Ebben a folyamatban a terapeuta segíti a gyereket az osztályteremben. Csak akkor kezdhető el ez a fázis, ha a gyerek már könnyedén beszél a terapeutával és túl vannak jó néhány sikeres bátor gyakorlaton mind a tanárral, mind a diákokkal. Ezután kezdheti el a tevékenységet az osztályteremre áttenni (shaping, helyszín változtatás) eleinte egyszerű, majd később nehezebb gyakorlatokkal (bátor beszéd gyakorlása az osztályterem sarkában, majd a terem közepén, majd az osztály előtt).

A kommunikációs létra legmagasabb foka a kezdeményezés. Habár az igazi cél a spontán kezdeményezés, a legtöbb mutista gyerek erre csak egy forgatókönyvben előre megírt, megtervezett kezdeményezés után képes.

Ehhez az alábbi gyakorlatok használhatók:

  • feladatkártya,
  • egy szóbeli megnyilvánulás előre eljátszása (szerepjáték),
  • tartson bemutatót egy számára érdekes témáról vagy tanítsa meg az osztálytársait egy adott tevékenységre,
  • előre megírt kijelentésekkel kezdeményezzen a tanárok és a társak felé.

A kulcsember feladata nemcsak a gyerekkel való gyakorlás, hanem a többi segítő tájékoztatása is a folyamatról. Nagyon fontos a köztük lévő folyamatos kommunikáció. Fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mi megy jól a gyereknek és mivel küzd, és mi az, amin éppen dolgozik vele a terapeuta.

Hogyan tudnak a mentálhigiénés szakemberek segíteni?

A mentálhigiénés szakember igen hasznos az iskolán kívüli nyilvános gyakorlatok kivitelezése során, valalmint a szülők segítésében és tanításában.

A nyilvánosság előtti bátor gyakorlatok előtt az alábbi három dolgot kell feltétlenül megtenni:

  1. Hagyjuk, hogy a gyerek besorolja a feladat nehézségét egy ötös skálán, ahol az 1-es a nagyon könnyűt, az ötös a nagyon nehezet jelenti.
  2. Játsszuk el és gyakoroljuk be a gyerekkel a szituációt. Ha például étterembe megyünk és a gyereknek kell rendelni, én lehetek a pincér, aki felírja a rendelést, a gyerek pedig rendelhet tőlem. Az étterem honlapjáról előre ki is választhatja a gyerek, mit szeretne rendelni, így pontosan azokat a szavakat tudjuk gyakorolni, amiket majd ki kell ejtenie. Be is gyakoroltathatunk szóról-szóra egy várható beszélgetést.
  3. Csináljunk B tervet. A közreműködő személyek közül mindenki legyen tisztában a B tervvel, amit akkor kell alkalmazni, ha a gyakorlat túl nehéznek bizonyul. Ez nem elkerülő technika, csupán egy könnyített feladat.

Néhány ötlet nyilvános gyakorlatra:

  • Étteremben rendelni. Lehet gyorsétteremben is gyakorolni – itt a rendelés a pultnál történik, de lehet hagyományos étteremben is gyakorolni – itt a rendelés a pincérnél történik.
  • Árucikkek keresése a boltban. Ehhez a gyakorlathoz írok egy listát olyan árucikkekkel, amik közül néhányat a gyerek biztosan nem fog megtalálni. Segítek neki érdeklődni az alkalmazottaknál.
  • Bowling. Lehetőséget ad a gyereknek, hogy megkérje, hány játékot és hány játékost szeretnénk, esetleg nassolnivalót rendelni. Ezt a feladatot több mutista gyerekkel csoportosan is meg lehet csinálni. Gyakorolhatják a beszélgetést egymással (te következel, szép volt, stb).
  • Hipermarketek. Sok lehetőséget kínál a gyakorlásra – az ajtónál álló biztonsági őr, a próbafülkénél segítő eladó, a gyorséttermek és különböző boltok alkalmazottjai mind lehetséges kommunikációs partnerek.
  • (Látogatás az öregek otthonában. A gyerekek étkezési időben látogatják az öregek otthonát és közben az időseknek innivalót kínálnak. Mivel az idősek nagy része nagyothalló, remek gyakorlat a gyerekeknek a tiszta, jól artikulált, hangos beszédre.)

A segítőteam tagjai közötti kommunikáció nagyon fontos. Havonta egyeztethetnek telefonon arról, hol tart a kezelés, közösen kitalálhatják a továbbiakat. Ezeknek a telefonos egyeztetéseknek négy fő pontja van:

  • Hogyan halad a gyerek az iskolai környezetben?
  • Hogyan halad a gyerek klinikai környezetben?
  • Mik a távolabbi célok?
  • Hogyan tudjuk jobbá tenni a kezelést, mit szükséges módosítani a cél elérése érdekében? Mi máson tudunk még dolgozni?

A további családtagok, barátok és más emberek óvatos bevonásában is nagy segítségre lehetnek a szakemberek.

Folytatás következik!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Blog rovatban is.

 

A_beszedmumus