Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 11. rész Összefoglalás

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 11. rész Összefoglalás

Aimee Kotrba, Phd

An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)

Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).

Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.

Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/

Az 1. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész

A 2. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész

A 3. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 3. rész

A 4. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész

Az 5. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész

A 6. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 6. rész

A 7. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 7. rész

A 8. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 8. rész

A 9. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 9. rész

A 10. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 10. rész

 

Tizenegyedik rész

 

Jó az intenzív kezelés a gyerekemnek?

A legutóbbi kutatások szerint igen. Sok kérdés merült fel a klinikai környezetben történő kezeléssel kapcsolatban. Először is, a klinikai környezet nem azonos az iskolával, márpedig a szorongásra okot adó helyzetek többsége az iskolához kötődik. Másodszor, a mutista gyerekeknek hosszas bevezető részre van szükségük (warm-up period), mialatt kellőképpen feloldódnak ahhoz, hogy a kommunikációs létra megfelelő fokáról tudjon indulni a foglalkozás. Ez 15 percet is igénybe vehet egy 45 perces foglalkozásból.  Végezetül, a kutatások azt igazolják, hogy minél hosszabb ideig tesszük ki a gyereket a szorongást keltő helyzetnek, annál gyorsabb lesz a deszenzibilizáció (érzéketlenítés).

Sok különböző lehetőség létezik az intenzív beavatkozásra:

Intenzív kezelés a pszichológus irodájában. Lerövidíti a bemelegítés idejét, több idő marad a tényleges munkára. Figyelembe kell venni a gyermek koncentrációs képességét a foglalkozás időtartamának megtervezésében.

Intenzív kezelés iskolai környzeteben, melyet vagy a pszichológus vagy a kulcsember vezet le. Lerövidíti a bemelegítés idejét, több idő marad a tényleges munkára. Lerövidíti az időt, mikor a gyermeket ki kell vonni az iskolából és meg kell változtatnia időbeosztását. Hátrányai közé tartozik, hogy az intenzív kezelés az iskolai időbeosztást megzavarja, valamint hogy nehéz megalkotni a pszichológus vagy kulcsember programját az egymás utáni napokra.

Egy hetes, körülbelül 20 órás kezelés, amely az ingerhalványulás és/vagy shaping módszerrel történhet. A cél a kommunikációs partnerek és környezet bővítése. Továbbá, a kiképzett iskolai személyzet segítségével a kezelés az egy hét után is folytatódhat.

A kezdeti megfigyelések arra engednek következtetni, hogy az iskolai környezetben lefolytatott intenzív terápia hatásosabb, mint egy szokásos heti egy alkalmas kezelés.

Intenzív csoportos terápia iskolához hasonló környezetben. Például nyári táborokban. Ezeknek a nyári táboroknak a célja az iskolai környezet megteremtése és a gyerekek bátor viselkedésének gyakorlása segítséggel. A táborban szorongást keltő helyzetet provokálnak, ahol a gyerekeknek válaszolni kell a tanár kérdéseire, szóbeli megnyilvánulásokat kell tennie és csoportfeladatokat is kapnak. Minden gyereknek van saját tábori segítője, aki képzett terapeuta és a tábor ideje alatt személyes segítséget ad. A tábor lehetőséget ad bátor beszéd gyakorlására közvetlenül az iskolaév kezdete előtt.

Nem kell megváltoztatni a gyerek időbeosztását, és lehetőséget ad más, hasonló nehézségekkel küzdő családokkal való találkozásra.

A kutatások szerint az itt elért eredmények iskolai környezetben is megtartottak maradnak.

Akadályok a nagyszerűséghez vezető úton

avagy: Hogyan kerüljük el a buktatókat?

 

Mi történik, ha nem válaszolnak?

Kérdezik folyton azok az emberek – szülők, tanárok és mindenki más –, akik a mutista gyermeket segítik az úton. Elsőként lássunk néhány tippet, amivel megbecsülhetjük a válaszadás valószínűségét.

1. A gyerekek általában könnyebben beszélgetnek a számukra megszokott emberekkel – főleg akikkel stabil kapcsolatuk van – , mint ismeretlenekkel. Ez alól kivételek azok az emberek, akik „megbélyegzetté” válnak. Ezek olyan emberek, akiket a gyerek régóta ismer, de sosem beszélt vele. Minél régebbi az ilyen jellegű kapcsolat, annál erősebb lesz a bélyeg. Valószínűleg azért, mert ők úgy ismerik a gyereket, mint „ a gyerek, aki nem beszél”. Emiatt a gyerekben nagyobb szorongás alakul ki vele szemben – tart a reakciójától megszólalás esetén. Egy ismeretlen személlyel szemben kisebb a szorongása, mivel tudják, hogy bennük nincs prekoncepció a gyerekkel kapcsolatban. A megbélyegzés nem jelenti azt, hogy a gyerek sosem fog szóba állni vele, de valószínűleg sokkal nehezebben.

2. Nőkkel könnyebben szóba állnak, mint férfiakkal (nem mindig igaz, de általában így van).

3. Kisebb hallgatóság előtt könnyebben beszélnek.

4. Át kell gondolni, milyen jellegű megnyilatkozást várunk el a gyerektől. Nyitott kérdést teszünk fel neki? Személyes kérdést? Nagyobb megnyilvánulást igényel a kérdés megválaszolása?

Kerülni kell a gondolkodtató, nehéz kérdéseket. Kezdjünk egyszerű, konkrét kérdésekkel. A cél az, hogy a gyerek kényelmesnek érezze a beszélgetést.

Lehet, hogy a választ kényszerítő kérdésünk nem tartalmazza a megfelelő választ:

– Mit szeretnél ebédre – szendvicset vagy hot-dogot?

Ha a gyerek hamburgert szeretne, nem fog válaszolni. A helyes kérdés:

– Mit szeretnél ebédre – szendvicset, hot-dogot vagy valami mást?

5. A kitartó, intenzív szemkontaktus és figyelem is csökkenti a megszólalás valószínűségét. A legtöbb ember körülbelül 3 másodpercig tud kényelmesen szemkontaktust tartani. A mutista gyermeknek különösen zavaró lehet a szemkontaktus. Ezért csökkentsük ezt a minimálisra. Játék közben inkább üljünk mellé, semmint vele szemben. Néha hátat is fordíthatunk neki.

6. Ha a gyerek azt érzi, hogy teszteljük, sokkal szorongóbb, gátlásosabb lesz.

Ha kellően megkönnyítettük a gyermek helyzetét és mégsem válaszol, több lehetőség közül választhatunk:

Várunk 5 másodpercet és újra kérdezünk. Mindig ez legyen az első lépés, ha a gyerek nem válaszol.

Kérdezzünk másképpen. Kérdezzük más szavakkal a választ kényszerítő kérdést vagy könnyítsük meg a kérdést.

Csökkentsük az elvárást. Lépjünk vissza egy fokkal a kommunikációs létrán. Például, ha a válasz egy szó lenne, és a gyerek nem képes kimondani, térjük vissza a hangokhoz vagy hangkombinációkhoz. Ha ez sem megy, akkor marad a szájmozgás vagy a levegőfújás. Próbáljuk meg elkerülni, hogy visszatérjünk a nonverbalitásra, ha a gyerek már verbális, de még mindig jobb egy nonverbális válasz, mint a teljes elkerülés.

Menjünk egy másik helyre vagy vonuljunk félre egy kicsit. Ha úgy érezzük, hogy a gyerek a környezetére reagál, hasznos lehet elvinni őt egy csendesebb helyre vagy kevesebb ember közé. Ha azt látjuk, hogy a gyerek egy új személyhez nem tud szólni, vonuljunk vele félre. Menjünk kicsit távolabb a többiektől, hagyjuk, hogy visszanyerje lélekjelenlétét, és gyakoroljuk vele a kérdést, mielőtt visszamegyünk a többiekhez. Például, ha a gyerek a tanárnak való válaszadást gyakorolja, de lefagy, a kulcsember vonuljon félre a gyerekkel, adjon neki időt a lenyugváshoz, és tegye fel neki a kérdést négyszemközt. Ha a gyerek képes válaszolni négyszemközti helyzetben, térjenek vissza a tanárhoz és a tanár újra tegye fel neki ugyanazt a kérdést. Ha a gyerek még mindig nem képes neki válaszolni, akkor válaszolhat a kulcsembernek a tanár jelenlétében.

Ha a gyerek képes verbális választ adni a tanárnak, tovább kell folytatni a válaszadás gyakorlását, a feleletláncot.

Hogyan küzdjük le a „suttogót” (és a többi „átmeneti” beszédet)?

Mikor a mutista gyerekek a beszélővé válás folyamatának elején vannak, sokszor „átmeneti” hangot használnak. Ennek több formája is lehet:

• suttogás
• gügyögés
• halk vagy érthetetlen beszéd
• elváltoztatott beszéd (furcsa akcentus, szaggatott beszéd, stb.)

Mindezek a védekező magatartás részei, mert lehetővé teszi a gyerek számára, hogy úgy kezdjen el beszélni, hogy nem hallatja az igazi, saját hangját.

A kezdetektől fogva nem szabad erősíteni ezt a beszédformát. Inkább maradjunk az előző létrafoknál egészen addig, amíg nem sikerül a valódi beszéd.

Ha a gyerek a kezelés elején már suttog, akkor néhány technikai megoldással rá kell venni őt arra, hogy használja az igazi hangját.

PÉLDÁK:

Mondhatjuk neki szavakkal (nem hallak jól, kérlek, használd az igazi hangod), vagy testbeszédet használhatunk (tölcsért formálunk a fülünkből), vagy pl. telefonon beállíthatunk egy hangerősséget – az a cél, hogy azt a hangerősséget elérje a gyermek az alkalom során, vagy játszhatunk olyan játékokat, amik hangosabb beszédet igényelnek (telefonokon vannak ilyen játékok). Vissza is léphetünk a kommunikációs létrán a zöngés hangzókhoz vagy a jelentés nélküli hangokhoz (pl. köhögés, nevetés, torokköszörülés, állathangok utánzása).

Folytatás következik!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.