Nyári szünet: Hogyan hozzuk ki belőle a legtöbbet?

A bejegyzést írta: FÁBIÁN DÓRA, GYERMEKPSZICHOLÓGUS, KAPCSOLÓDÓ NEVELÉS OKTATÓ

Hogyan hozzuk ki a legtöbbet a nyári szünetből?

Hogyan segítenek a Kapcsolódó Nevelés eszközei abban, hogy ne csak túléljük a nyarat?

Milyen lenne számodra az ideális nyár, nyári szünet? Ha bármi lehetne? Tényleg bármi! Ha őszintén válaszoltál magadnak, valószínűleg nem a gyerekeiddel töltenéd az elejétől a végéig. És ez így van jól! Persze, hogy vágyunk egy kis kikapcsolódásra akár egyedül, akár más felnőttekkel. Különösen igaz ez most, hogy a „megszokott” nehézségeinket tetézte a világjárvány. Na de visszatérve a valóság talajára, milyen lenne számodra az ideális (kis)gyerekes nyár? Valószínűleg lenne benne sok érdekes-izgalmas program a gyerekeknek, sok móka és kacagás, a gyerekek pedig hálásan bújnak hozzád minden nap végén, milyen szuperül érezték ma is magukat. Ez még mindig elég messze van a valóságtól, igaz? Tapasztalataink szerint bármit is találunk ki, a gyerekek sokat nyűglődnek, veszekednek, unatkoznak, puffognak.

Először is nézzük, miért van ez

Nyári szünetben gyakran a napirend hiányát, a nagyobb szabadságot szokták okolni azért, hogy a gyerekek szétesnek. Van benne valami, de ennél fontosabb, hogy a hosszú, nehéz tanév után egyszerűen kieresztenek. Másrészt most, hogy több figyelem jut rájuk, végre „elmondhatják”, mi van velük. A hétköznapokban erre sokszor nincs idő, ők is alkalmazkodnak a megszokott rendhez, feladatokhoz, a kisebb-nagyobb sérelmeket pedig hordozzák magukkal. Egészen addig, amíg már nem bírják tovább tartani, vagy amíg alkalmassá válik a helyzet (szerintük) arra, hogy megszabaduljanak ezektől a rossz érzésektől. Ezektől a rossz érzésektől muszáj valamilyen módon megszabadulniuk ahhoz, hogy jól tudjanak működni, mi emberek egyszerűen így vagyunk huzalozva. A jó hír tehát az, hogy a gyerekeink teljesen jól működnek, ha a nyári szünetben „hülyén” viselkednek.

Mit tehetünk, hogy ez számunkra jobban elviselhető legyen, és nekik is segítsünk, hogy jobban érezzék magukat?

A Kapcsolódó Nevelés 5 eszköze tulajdonképpen mind erre való.

Mik is ezek, és hogyan segítenek nekünk a nyári szünetben?

Páros meghallgatás

A Kapcsolódó Nevelés szellemében mindig magunkkal, vagyis a szülővel kezdjük. Üres kútból ugyanis nem lehet önteni. Fontos, hogy először magunkat hozzuk olyan állapotba, hogy utána türelmesebbek, megértőbbek, kreatívabbak tudjunk lenni a gyerekeinkkel. Ennek remek eszköze a Páros meghallgatás, amikor egy másik felnőttnek beszélhetünk a minket nyomasztó, idegesítő, feszítő dolgokról. Ő pedig egyszerűen csak meghallgat minket, anélkül, hogy tanácsokat adna, vagy kritizálna. Aztán pedig mi hallgatjuk meg ugyanígy őt. Nagyon felszabadító, próbáljátok ki!

Sírás meghallgatása

Ennek az eszköznek a gyakorlására valószínűleg rengeteg alkalmunk lesz, és nemcsak nyári szünetben. Amikor a gyerekünk valamiért sír, kiborul, hisztizik, próbáljuk meg ne észérvekkel meggyőzni, vagy esetleg valamilyen büntetést alkalmazva „jobb belátásra bírni”, hanem egyszerűen csak meghallgatni. Csak legyünk mellette, biztosítsuk róla, hogy vele vagyunk, biztonságban van. Ezen kívül nincs sok teendőnk, gyerekünk elvégzi a dolgát, vagyis az érzelmi nagytakarítást, ami után kisimultabb, együttműködőbb lesz. Ha sikerül időt és teret adnunk egy-egy ilyen epizódnak, utána garantáltan nyugodtabb időszakok következnek.

Határszabás

A nyári szünet alatt hajlamosak vagyunk több mindent megengedni a gyerekeinknek, ami rendben is van. De van, hogy ennek az a vége, hogy a gyereknek semmi se jó, semmi sem elég, mi pedig úgy érezzük, hogy hálátlan, követelőzik, és végül nem jófej, laza szülőnek fogjuk érezni magunkat, hanem csalódottnak és kizsigereltnek. Érdemes tehát határt szabnunk amikor nekünk valami nagyon nem fér bele, illetve amikor gyanús, hogy a gyerekünknek igazából nem is az a baja, hogy hiányzik az a harmadik jégkrém is a pocakjából, hanem valami másra van szüksége. A trükk az, hogy ilyenkor csak a kérésre, cselekvésre mondunk nemet, az érzelmekre viszont igent, amit a határszabásunk kivált. „Nem kicsim, mára nincs több jégkrém.”- mondhatjuk, miközben kapcsolódást ajánlunk, próbálunk a szemébe nézni, megérinteni, megölelni, ha hagyja és igényli. Nem baj, ha a gyerek ettől rettenetesen kiborul, ha itt tudjuk alkalmazni az imént ismertetett Sírásmeghallgatást, a végén mégis jófej szülőnek fogjuk érezni magunkat, hiszen a gyerekünk a legfontosabbat kapta tőlünk a jégkrém helyett: a figyelmünket és a szeretetünket.

Nevetés meghallgatása

Sokan vagyunk, akik a nyári szünet ideje alatt egy kicsit jobban felszabadulunk és hajlamosabbak vagyunk a gyerekekkel mókázni. A nyári szünet egy jó alkalom megtenni az első lépéseket azoknak is, akik amúgy úgy érzik, a viccelődés nem az ő asztaluk. A recept ennyi: ha a gyerek valamin nevet, csináljunk abból még többet. Gyakran olyasmin nevetnek, amikor bénázunk, amikor hülyét csinálunk magunkból. Ne ijedjünk meg, nem fogjuk elveszíteni szülői tekintélyünket, sőt, a nevetés és az ilyenfajta játékok erősítik a kapcsolódást, a gyerekünk szívesebben fogja megtenni, amit kérünk.

Gyerekidő

Ez a jolly joker eszközünk, ami bármilyen helyzetet meg tud menteni. Ha már sokat vagyunk együtt, akkor érdemes időnként, mondjuk hetente egyszer 30 percbe, vagy naponta 5 percbe sűríteni minden szeretetünket és figyelmünket. Ezekből a percekből a gyerekek jól feltankolnak, erősödik a kapcsolatunk, a bizalom közöttünk. Gyerekidő után a gyerekek általában könnyebben elfoglalják magukat, könnyebben tudnak együtt játszani a testvéreikkel, mi pedig szusszanhatunk kicsit, és nem fogjuk úgy érezni, hogy egész nap csak a gyerekkel foglalkoztunk. A nyári szünetben remélhetőleg erre még több idő is jut.

Gyakorlásra fel!

Mindez persze tudom, nem olyan egyszerű, mint ahogy leírva tűnik, és azt is tudom, hogy a legtöbbünknek a nyári szünetben nemcsak a gyerekekkel kell foglalkoznunk, hanem ugyanúgy el kell járnunk dolgozni és elvégezni a ház körüli teendőket, mint máskor. De ha a gyerekeinkkel töltött időben csak egy kicsit is sikerül megvalósítanunk a fentiekből, biztos, hogy emlékezetes pillanatokat szerezhetünk a gyerekeinknek, és magunknak is a nyári szünetben, amikre jó lesz az év többi részében is visszagondolni.I

Ha szeretnéd gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Lélekmelengetők rovat cikkeiben is.

Ha pedig úgy gongolod, bizalmat szavazol nekem, és szeretnél más szemszögből is rálátni a szelektív mutizmus témára, illetve támaszt, útmutatást, segítséget kapni egy-egy nehéz helyzetre, valamint még jobban megismerni gyermekedet és saját magadat, akkor olvasd el A Beszédmumus könyvet is. A képre kattintva megnézheted az ajánlatokat.