Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 12. rész Összefoglalás

Aimee Kotrba, Phd

An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)

Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).

Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.

Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/

Az 1. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész

A 2. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész

A 3. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 3. rész

A 4. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész

Az 5. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész

A 6. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 6. rész

A 7. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 7. rész

A 8. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 8. rész

A 9. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 9. rész

A 10. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 10. rész

A 11. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 11. rész

Tizenkettedik rész

Mit tehetünk akkor, ha a mutista gyermek nem akar beszélni?

 

Semmi nem jelent akkora akadályt, mint a motiváció hiánya. Általában az idősebb gyerekeknél és a kamaszoknál fordul inkább elő.

Sok gyereknek nem látja a beszélővé válás előnyeit. Mindig meg kell vizsgálni, hogy van-e elég motivációja a gyereknek arra, hogy beszélővé váljon.

Van egy vicc, ami egy négyéves gyerekről szól, aki nem beszélt egy szót sem. Ám egyik ebédnél megszólal, hogy sótlan a leves. Mikor megkérdezik tőle, eddig miért nem beszélt, az a válasza, hogy eddig minden rendben volt.

És valóban, akkor tanulunk új készségeket és próbálunk elérni új dolgokat, ha szükségünk van a változásra és az a változás elérhetőnek tűnik.

Sokszor a motivációs interjú-nak nevezett pszichológiai technika növelni tudja a belső motivációt.

A motivációs interjú technikát akkor kezdhetjük el, ha a gyermek/kamasz szeretné. Ezt egy skálán is le lehet mérni – például egy készenléti vonalzón, vagy egy 1-5 számozású szemléltető eszközön, ahol a gyerek maga jelölheti be saját készültségi fokát.

Ha azt gondolod, hogy előre lépsz bátorságban vagy a saját hangod használatában az iskolában és egyéb nyilvános helyeken – késznek érzed-e magad a változásra, nem érzed magad késznek a változásra, vagy valahol a kettő között érzed magad?

  1. Nem érzed magad készen a változásra
  2. Egy kicsit késznek érzed maga a változásra
  3. Eléggé késznek érzed maga a változásra
  4. Majdnem késznek érzed maga a változásra
  5. Késznek érzed maga a változásra

Ennél sokkal finomabban is le tudjuk mérni a gyerek hajlandóságát, ha figyelünk arra, amit mond. Kinyilváníthat vágyat, képességet, célokat, feladatokat vagy szükségleteket. Ha odafigyelünk ezekre a megnyilvánulásokra, meg tudjuk becsülni a változásra való készenléti szintjét.

 

Készenléti szintek:

Vágy

(szeretnék, bárcsak)

Képesség

(Szerintem meg tudnám csinálni, Képes vagyok rá, Meg tudom csinálni)

Célok

(Tudom, hogy jobban érezném magam, Képes lennék arra, hogy…..)

Szükséglet

(Kellene, Kell)

Feladat

(alacsony szintű: Remélem, Meg fogom próbálni, Tervezem)

(magas szintű: Meg fogom csinálni, Szándékomban áll megcsinálni, Megígérem)

 Mit tegyünk, hogy a gyerek meg is tegye a lépést?

A következőkben olvasható néhány technikai megoldás arra, hogyan tudjuk ezt a fajta változásra kész beszédet kicsalogatni a gyerekből.

  1. Érveket és ellenérveket gyűjtünk, miért jó vagy rossz neki a saját bátor hangját használni az iskolában és a közösségben.
  2. Előre tekintünk – a gyermek jövőre vonatkozó terveire, hogy milyen változásokat szeretne, hogy milyen legnagyobb eredményt hozhat a változás, amit csak el tud képzelni.
  3. Vizsgáljuk meg a célokat – emeljük ki a gyermek jelenlegi és vágyott életének különbségeit. Ha rávilágítunk ezekre a különbségekre, nagyobb valószínűséggel lesznek hajlandók a mutista gyerekek változtatni jelenlegi viselkedésükön.

A nyitott kérdések alkalmazása a legjobb a beszélgetés során. Természetesen, ha a gyerek még nem szívesen válaszol a nyitott kérdésekre, ez nem lehetséges. A probléma megvitatására a szülők a legjobb partnerek. Lehetőséget adhatunk a gyereknek arra, hogy érveljen a változás vagy a jelenlegi szint megtartási mellett. Nem a saját érveinket kell rájuk erőltetni, meg kell próbálni terelgetni őket a jó megoldás felé.

Az alábbi szempontok segíthetnek a beszélgetésben:

  1. Mik a jelenlegi viselkedésének a pozitív vonatkozásai (pl. mi a jó abban, ha megmarad ezen a szinten az iskolai és közösségi megnyilvánulásait tekintve)?
  • Mi a jó abban, hogy ______________?
  • Összegezze a pozitívumokat.

  1. Mik az elérni kívánt viselkedés negatív vonatkozásai?
  • Tudnál mondani hátrányokat?
  • Mik azok a dolgok, amik nem tesznek túl boldoggá?
  • Összegezze a negatívumokat.

  1. Derítsük ki, mik a céljai, miket tekint értékeknek az életében?
  • Milyen emberré szeretnél válni? Mit szeretnél csinálni felnőtt korodban?
  • Ha a dolgok a legjobban alakulnak, mit szeretnél az elkövetkezendő egy évben megcsinálni?
  • Használjon állításokat a pozitív célok és értékek megfogalmazására.

  1. Fogalmazzák meg újból a kérdést és a vegyes érzelmeket/ambivalenciát (?), majd kérje meg a gyermeket, hogy döntsön.
  • Ha pozitív döntés születik, a következő lépcsőfok a célok felállítása – használjanak SMART célokat (speciális, jelentőségteljes, elérhető, reális, időzített).
  • Mi lesz a következő lépés?
  • Mit fogsz csinálni a következő egy-két napban?

  1. Ha nem születik döntés vagy pedig a jelenlegi viselkedés folytatása mellett dönt.
  • Ha nincs döntés, hangsúlyozza az ambivalencia (?)nehézségeit – gondolom azt, hogy ez így a továbbiakban nem lesz egyszerű.
  • Kérdezze meg, mivel tudná elősegíteni a döntéshozatalt.
  • Kérdezze meg, van-a terve a döntéshozatal nélküli folytatásra.
  • Ha a döntés a jelenlegi viselkedés folytatása, térjen vissza az ambivalencia kérdéséhez.

Rollnick, 1995

A beszélgetések folyamán fontos hangsúlyozni a gyerek erősségeit. Szintén fontos éreztetni vele, hogy megértettük, amit mond.

A korábban már tárgyalt reflexióval (visszatükrözés) például:

Gyermek: Attól félek, hogy ha beszélek, mindenki rám fog nézni.

Reflexió: Szeretnél beszélni, de attól félsz, hogy ha megteszed, akkor az emberek talán téged fognak nézni.

Az ellenállás

 

A változás néha félelmet keltő folyamat. Kényelmesebb a jelenlegi helyzet annak minden hátrányával együtt. A gyermek tehát ellenállást mutathat a változással szemben. Ennek több megnyilvánulási formája is lehet: veszekedés, vitatkozás, nemtörődömség, félbeszakítás, stb.

 

El kell fogadnunk a gyermek érzelmeit.

 

Éreztessük vele, hogy ugyanazon az oldalon állunk: „szóval azt mondod, hogy többet szeretnél beszélni az iskolában, de aggódsz, hogy ez különleges figyelmet fog kiváltani feléd az emberekből és nem akarod, hogy ez történjen”.

Ezek a mondatok erősíteni fogják a gyermekkel való kapcsolatot – mindenki szereti érezni, hogy megértik, elfogadják.

Folytatás következik!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.