Szülői figyelem. Miért fontos egy gyermek életében?

Szülői figyelem. Miért fontos egy gyermek életében?

Szülői figyelem és egy valós történet

 

Ma szeretnék egy olyan történetet elmesélni, amely nagyon jól szemlélteti azt, hogy egy gyermeknek mennyire szüksége van a figyelmünkre, arra, hogy érezze, fontos nekünk, szülőknek.

 

Szülők és a figyelem

Nem olyan régen történt, hogy kislányommal éppen kézműveskedtünk, egy régi harisnyából készített egy kis nyuszit, és közben azt kérdezte, hogy: „Anya! Mi lenne, ha te is készítenél nekem egy meglepit?”

Akkor nem volt idő arra, hogy ezt megtegyem, és nem is lett volna meglepetés, de megígértem neki, hogy készítek neki valamit, amint lesz rá időm (szülői figyelem?).

 

Figyeltem rá kellően?

Nagyjából egy héttel később kislányom megkérdezte, hogy megcsináltam-e már neki a meglepetést.

Erre azt válaszoltam, hogy még nem volt rá időm, de már kitaláltam, hogy mit fogok készíteni (szülői figyelem?).

Ennek nagyon megörült, és ezzel le is zárta a témát.

 

Tényleg ezt csinálod?

Aztán újabb néhány nap múlva ismért megkérdezte, hogy volt-e már időm elkészíteni a meglepit.

Azt kellett válaszolnom, hogy még nem volt rá időm, de ne keseredjen, mert akkor fogja megkapni, amikor nem is számít rá, és nagyon nagy lesz az öröm, és valódi meglepetés lesz (szülői figyelem).

Erre azt válaszolta kicsit szomorúan, hogy ő mindig számít rá, és nagyon várja.

Ekkor már nagyon mardosott a lelkiismeret. Nem igaz, hogy nem tudok egy kis időt szánni arra, hogy elkészítsem számára a várva-várt meglepit. Ekkor elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én a következő nap reggelén akkor is elkészítem neki az ajándékot.

És így is lett.

 

Nem hagytam cserben, figyeltem rá

A képen látható kis meglepit készítettem.

Igaz, nem tökéletes a kivitelezés, de szívvel-lélekkel, teljes szeretetemmel és odaadásommal készítettem el. 😊

 

És mi volt a reakció?

Tágra nyílt szemek, fülig érő száj, és hangos ujjongással a nyakamba ugrás.

Újra és újra hihetetlen érzés részese lenni és átélni az effajta örömöt, boldogságot, amit egy gyermek átél, sugároz, átad.

De!

Volt még egy feladat a meglepivel kapcsolatban. Nevet kellett neki találni. Kislányom hangosan kezdett el gondolkodni. Szív, szivi, gomb, gombi.

„Anya! Legyen Gombi a neve!”, mondta nagyon lelkesen és mosolyogva, közben magához szorította Gombit.

Ez a történet szerintem nagyszerűen megmutatja nekünk, szülőknek, hogy nem elég a mindennapi rutin, az, hogy csak a szükséges időt töltsük gyermekünkkel.

A gyermeknek szüksége van arra, hogy érezze:

  • fontos számunkra,
  • figyelünk rá,
  • lelkesek vagyunk,
  • odaadóak vagyunk,
  • nincs egyedül.

 

Kérlek figyelj Te is oda gyermekedre, és lepd meg őt, játssz, beszélgess vele, szánd rá az időd egy részét. 😊

Ha szeretnél rutinos lenni a mindennapokban, és tudatosan figyelni arra, hogy mikor, mivel, hogyan támogathatod gyermekedet, és ezáltal önmagadat is segíted, akkor tedd meg az első lépést most. Kattints a linkre és nézd meg, mit ajánlok neked:
Kezdő Tudástár és Haladó Tudástár

Ha szeretnéd gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Lélekmelengetők rovat cikkeiben is.

Ha pedig úgy gongolod, bizalmat szavazol nekem, és szeretnél más szemszögből is rálátni a szelektív mutizmus témára, illetve támaszt, útmutatást, segítséget kapni egy-egy nehéz helyzetre, valamint még jobban megismerni gyermekedet és saját magadat, akkor olvasd el A Beszédmumus könyvet is. A képre kattintva megnézheted az ajánlatokat.

Szülői figyelem. Miért fontos egy gyermek életében?

 

Ma szeretnék egy olyan történetet elmesélni, amely nagyon jól szemlélteti azt, hogy egy gyermeknek mennyire szüksége van a figyelmünkre, arra, hogy érezze, fontos nekünk, szülőknek.

 

Szülők és a figyelem

Nem olyan régen történt, hogy kislányommal éppen kézműveskedtünk, egy régi harisnyából készített egy kis nyuszit, és közben azt kérdezte, hogy: „Anya! Mi lenne, ha te is készítenél nekem egy meglepit?”

Akkor nem volt idő arra, hogy ezt megtegyem, és nem is lett volna meglepetés, de megígértem neki, hogy készítek neki valamit, amint lesz rá időm (szülői figyelem?).

 

Figyeltem rá kellően?

Nagyjából egy héttel később kislányom megkérdezte, hogy megcsináltam-e már neki a meglepetést.

Erre azt válaszoltam, hogy még nem volt rá időm, de már kitaláltam, hogy mit fogok készíteni (szülői figyelem?).

Ennek nagyon megörült, és ezzel le is zárta a témát.

 

Tényleg ezt csinálod?

Aztán újabb néhány nap múlva ismért megkérdezte, hogy volt-e már időm elkészíteni a meglepit.

Azt kellett válaszolnom, hogy még nem volt rá időm, de ne keseredjen, mert akkor fogja megkapni, amikor nem is számít rá, és nagyon nagy lesz az öröm, és valódi meglepetés lesz (szülői figyelem).

Erre azt válaszolta kicsit szomorúan, hogy ő mindig számít rá, és nagyon várja.

Ekkor már nagyon mardosott a lelkiismeret. Nem igaz, hogy nem tudok egy kis időt szánni arra, hogy elkészítsem számára a várva-várt meglepit. Ekkor elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én a következő nap reggelén akkor is elkészítem neki az ajándékot.

És így is lett.

 

Nem hagytam cserben, figyeltem rá

A képen látható kis meglepit készítettem.

Igaz, nem tökéletes a kivitelezés, de szívvel-lélekkel, teljes szeretetemmel és odaadásommal készítettem el. 😊

 

És mi volt a reakció?

Tágra nyílt szemek, fülig érő száj, és hangos ujjongással a nyakamba ugrás.

Újra és újra hihetetlen érzés részese lenni és átélni az effajta örömöt, boldogságot, amit egy gyermek átél, sugároz, átad.

De!

Volt még egy feladat a meglepivel kapcsolatban. Nevet kellett neki találni. Kislányom hangosan kezdett el gondolkodni. Szív, szivi, gomb, gombi.

„Anya! Legyen Gombi a neve!”, mondta nagyon lelkesen és mosolyogva, közben magához szorította Gombit.

Ez a történet szerintem nagyszerűen megmutatja nekünk, szülőknek, hogy nem elég a mindennapi rutin, az, hogy csak a szükséges időt töltsük gyermekünkkel.

A gyermeknek szüksége van arra, hogy érezze:

  • fontos számunkra,
  • figyelünk rá,
  • lelkesek vagyunk,
  • odaadóak vagyunk,
  • nincs egyedül.

 

Kérlek figyelj Te is oda gyermekedre, és lepd meg őt, játssz, beszélgess vele, szánd rá az időd egy részét. 😊

Ha szeretnél rutinos lenni a mindennapokban, és tudatosan figyelni arra, hogy mikor, mivel, hogyan támogathatod gyermekedet, és ezáltal önmagadat is segíted, akkor tedd meg az első lépést most. Kattints a linkre és nézd meg, mit ajánlok neked:
Kezdő Tudástár és Haladó Tudástár

Ha szeretnéd gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Lélekmelengetők rovat cikkeiben is.

Ha pedig úgy gongolod, bizalmat szavazol nekem, és szeretnél más szemszögből is rálátni a szelektív mutizmus témára, illetve támaszt, útmutatást, segítséget kapni egy-egy nehéz helyzetre, valamint még jobban megismerni gyermekedet és saját magadat, akkor olvasd el A Beszédmumus könyvet is. A képre kattintva megnézheted az ajánlatokat.

A_beszedmumus
Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 12. rész Összefoglalás

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 12. rész Összefoglalás

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 12. rész Összefoglalás

Aimee Kotrba, Phd

An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)

Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).

Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.

Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/

Az 1. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész

A 2. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész

A 3. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 3. rész

A 4. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész

Az 5. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész

A 6. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 6. rész

A 7. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 7. rész

A 8. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 8. rész

A 9. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 9. rész

A 10. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 10. rész

A 11. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 11. rész

Tizenkettedik rész

Mit tehetünk akkor, ha a mutista gyermek nem akar beszélni?

 

Semmi nem jelent akkora akadályt, mint a motiváció hiánya. Általában az idősebb gyerekeknél és a kamaszoknál fordul inkább elő.

Sok gyereknek nem látja a beszélővé válás előnyeit. Mindig meg kell vizsgálni, hogy van-e elég motivációja a gyereknek arra, hogy beszélővé váljon.

Van egy vicc, ami egy négyéves gyerekről szól, aki nem beszélt egy szót sem. Ám egyik ebédnél megszólal, hogy sótlan a leves. Mikor megkérdezik tőle, eddig miért nem beszélt, az a válasza, hogy eddig minden rendben volt.

És valóban, akkor tanulunk új készségeket és próbálunk elérni új dolgokat, ha szükségünk van a változásra és az a változás elérhetőnek tűnik.

Sokszor a motivációs interjú-nak nevezett pszichológiai technika növelni tudja a belső motivációt.

A motivációs interjú technikát akkor kezdhetjük el, ha a gyermek/kamasz szeretné. Ezt egy skálán is le lehet mérni – például egy készenléti vonalzón, vagy egy 1-5 számozású szemléltető eszközön, ahol a gyerek maga jelölheti be saját készültségi fokát.

Ha azt gondolod, hogy előre lépsz bátorságban vagy a saját hangod használatában az iskolában és egyéb nyilvános helyeken – késznek érzed-e magad a változásra, nem érzed magad késznek a változásra, vagy valahol a kettő között érzed magad?

  1. Nem érzed magad készen a változásra
  2. Egy kicsit késznek érzed maga a változásra
  3. Eléggé késznek érzed maga a változásra
  4. Majdnem késznek érzed maga a változásra
  5. Késznek érzed maga a változásra

Ennél sokkal finomabban is le tudjuk mérni a gyerek hajlandóságát, ha figyelünk arra, amit mond. Kinyilváníthat vágyat, képességet, célokat, feladatokat vagy szükségleteket. Ha odafigyelünk ezekre a megnyilvánulásokra, meg tudjuk becsülni a változásra való készenléti szintjét.

 

Készenléti szintek:

Vágy

(szeretnék, bárcsak)

Képesség

(Szerintem meg tudnám csinálni, Képes vagyok rá, Meg tudom csinálni)

Célok

(Tudom, hogy jobban érezném magam, Képes lennék arra, hogy…..)

Szükséglet

(Kellene, Kell)

Feladat

(alacsony szintű: Remélem, Meg fogom próbálni, Tervezem)

(magas szintű: Meg fogom csinálni, Szándékomban áll megcsinálni, Megígérem)

 Mit tegyünk, hogy a gyerek meg is tegye a lépést?

A következőkben olvasható néhány technikai megoldás arra, hogyan tudjuk ezt a fajta változásra kész beszédet kicsalogatni a gyerekből.

  1. Érveket és ellenérveket gyűjtünk, miért jó vagy rossz neki a saját bátor hangját használni az iskolában és a közösségben.
  2. Előre tekintünk – a gyermek jövőre vonatkozó terveire, hogy milyen változásokat szeretne, hogy milyen legnagyobb eredményt hozhat a változás, amit csak el tud képzelni.
  3. Vizsgáljuk meg a célokat – emeljük ki a gyermek jelenlegi és vágyott életének különbségeit. Ha rávilágítunk ezekre a különbségekre, nagyobb valószínűséggel lesznek hajlandók a mutista gyerekek változtatni jelenlegi viselkedésükön.

A nyitott kérdések alkalmazása a legjobb a beszélgetés során. Természetesen, ha a gyerek még nem szívesen válaszol a nyitott kérdésekre, ez nem lehetséges. A probléma megvitatására a szülők a legjobb partnerek. Lehetőséget adhatunk a gyereknek arra, hogy érveljen a változás vagy a jelenlegi szint megtartási mellett. Nem a saját érveinket kell rájuk erőltetni, meg kell próbálni terelgetni őket a jó megoldás felé.

Az alábbi szempontok segíthetnek a beszélgetésben:

  1. Mik a jelenlegi viselkedésének a pozitív vonatkozásai (pl. mi a jó abban, ha megmarad ezen a szinten az iskolai és közösségi megnyilvánulásait tekintve)?
  • Mi a jó abban, hogy ______________?
  • Összegezze a pozitívumokat.

  1. Mik az elérni kívánt viselkedés negatív vonatkozásai?
  • Tudnál mondani hátrányokat?
  • Mik azok a dolgok, amik nem tesznek túl boldoggá?
  • Összegezze a negatívumokat.

  1. Derítsük ki, mik a céljai, miket tekint értékeknek az életében?
  • Milyen emberré szeretnél válni? Mit szeretnél csinálni felnőtt korodban?
  • Ha a dolgok a legjobban alakulnak, mit szeretnél az elkövetkezendő egy évben megcsinálni?
  • Használjon állításokat a pozitív célok és értékek megfogalmazására.

  1. Fogalmazzák meg újból a kérdést és a vegyes érzelmeket/ambivalenciát (?), majd kérje meg a gyermeket, hogy döntsön.
  • Ha pozitív döntés születik, a következő lépcsőfok a célok felállítása – használjanak SMART célokat (speciális, jelentőségteljes, elérhető, reális, időzített).
  • Mi lesz a következő lépés?
  • Mit fogsz csinálni a következő egy-két napban?

  1. Ha nem születik döntés vagy pedig a jelenlegi viselkedés folytatása mellett dönt.
  • Ha nincs döntés, hangsúlyozza az ambivalencia (?)nehézségeit – gondolom azt, hogy ez így a továbbiakban nem lesz egyszerű.
  • Kérdezze meg, mivel tudná elősegíteni a döntéshozatalt.
  • Kérdezze meg, van-a terve a döntéshozatal nélküli folytatásra.
  • Ha a döntés a jelenlegi viselkedés folytatása, térjen vissza az ambivalencia kérdéséhez.

Rollnick, 1995

A beszélgetések folyamán fontos hangsúlyozni a gyerek erősségeit. Szintén fontos éreztetni vele, hogy megértettük, amit mond.

A korábban már tárgyalt reflexióval (visszatükrözés) például:

Gyermek: Attól félek, hogy ha beszélek, mindenki rám fog nézni.

Reflexió: Szeretnél beszélni, de attól félsz, hogy ha megteszed, akkor az emberek talán téged fognak nézni.

Az ellenállás

 

A változás néha félelmet keltő folyamat. Kényelmesebb a jelenlegi helyzet annak minden hátrányával együtt. A gyermek tehát ellenállást mutathat a változással szemben. Ennek több megnyilvánulási formája is lehet: veszekedés, vitatkozás, nemtörődömség, félbeszakítás, stb.

 

El kell fogadnunk a gyermek érzelmeit.

 

Éreztessük vele, hogy ugyanazon az oldalon állunk: „szóval azt mondod, hogy többet szeretnél beszélni az iskolában, de aggódsz, hogy ez különleges figyelmet fog kiváltani feléd az emberekből és nem akarod, hogy ez történjen”.

Ezek a mondatok erősíteni fogják a gyermekkel való kapcsolatot – mindenki szereti érezni, hogy megértik, elfogadják.

Folytatás következik!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

Kezdő, Haladó Tudástár szelektív mutista gyermekeinkért

Kezdő, Haladó Tudástár szelektív mutista gyermekeinkért

Kezdő és Haladó Tudástár szelektív mutista gyermekeinkért

Minden szülő a lehető legjobbat szeretné gyermekének.

Akkor HOL A PROBLÉMA?

Kevésbé vagyunk képesek a megszerzett tudást a GYAKORLATBAN HASZNÁLNI.

Kutatsz, keresel különböző terápiák után, közben a mindennapokban MÉGSEM TÖRTÉNIK meg az a változás, amiről hallasz, olvasol, amiben szeretnél hinni.

MIÉRT?

  • Mert nem tudod eldönteni, mi a legjobb a gyermekednek.
  • Mert nem tudod, miben higgy.
  • Mert nem tudod, hogy mi fogja valóban meghozni a változást.
  • Mert a mindennapokban a kapott tanácsok, útmutatók nem jutnak eszedbe akkor, amikor használni kellene őket.
  • Lehet, hogy magadat hibáztatod.
  • Lehet, hogy Te is bátortalan, félénk vagy.
  • Lehet, hogy Te magad is rossz mintákat hozol.

 

Hogyan fog ez segíteni neked?

A Kezdő, Haladó Tudástárban azt vezetem végig, hogy az elméletben megszerzett tudást, hogyan integráld a mindennapokba.

 

A LÉNYEG: Ne csak a fejedben legyen meg a tudás, hanem érezd a mindennapokban az azzal járó változást!

A Kezdő, Haladó Tudástár anyagokban végig vesszük, hogy mi mit jelent, milyen módon tudod azokat alkalmazni, illetve konkrét élethelyzetekre, konkrét példákat mondok.

 

KINEK SEGÍT a Kezdő, Haladó Tudástár?

  • Aki hisz abban, hogy szülőként ő a legnagyobb segítője gyermekének.
  • Aki szeretne maga is fejlődni, és ezáltal gyermekét is fejleszteni.
  • Aki szeretné, ha a sok ismeretanyagot képes lenne átültetni a mindennapi élethelyzetekbe.

Te ide tartozol?

Akkor a KEZDŐ, HALADÓ TUDÁSTÁR neked való!

Lehet, hogy volt már rossz tapasztalatod.

Lehet, hogy voltak már rossz érzéseid.

Lehet, hogy haragszol magadra, hogy nem vagy mindig magabiztos, olykor hezitálsz.

Ezekkel most leszámolhatsz!

A Kezdő, Haladó Tudástár megalkotásával az a célom, hogy abban segítek neked, hogy:

  • könnyebben vedd az akadályokat,
  • képes legyél nehéz döntést is meghozni,
  • merd felvállalni a témát,
  • könnyebb legyen a pedagógusokkal együttműködést kezdeményezni,
  • könnyebb legyen megfelelő szakembert választani,
  • merj közösséghez tartozni,
  • merj segítséget elfogadni.

Ha szeretnél a Beszédmumus aktív közösség tagjaként TUDATOS SZÜLŐVÉ válni akkor kattints az alábbi linkre és nézd meg, milyen lehetőségeid vannak:

Kezdő, Haladó Tudástár

Ha szeretnéd gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Lélekmelengetők rovat cikkeiben is.

Ha pedig úgy gongolod, bizalmat szavazol nekem, és szeretnél más szemszögből is rálátni a szelektív mutizmus témára, illetve támaszt, útmutatást, segítséget kapni egy-egy nehéz helyzetre, valamint még jobban megismerni gyermekedet és saját magadat, akkor olvasd el A Beszédmumus könyvet is. A képre kattintva megnézheted az ajánlatokat.

A_beszedmumus
Elméleti tudás a gyakorlatban. Miért olyan nehéz?

Elméleti tudás a gyakorlatban. Miért olyan nehéz?

Elméleti tudás a gyakorlatban alkalmazva. Miért olyan nehéz?

Mert nem tudjuk hogyan csináljuk?

Mert félünk a kudarctól?

Mert nem tudjuk hogyan kezdjünk hozzá?

Mert félünk a másik reakciójától?

És így tovább.

ÉRDEMES végig elolvasni a bejegyzést, mert:

  • magadra ismerhetsz a folyamatban,
  • mert rájöhetsz, hol van a nehézség,
  • mert a cikk végén egy megoldási lehetőséggel is találkozhatsz.

Amit én látok, és tapasztalok

A beszedmumus.hu weblap már több, mint két évvel ezelőtt startolt. Azóta rengeteg írásos, videós ismeretanyag került fel az oldalra, amit sokan el is olvastak, meg is néztek.

A szülők munkájának és együttműködésének köszönhetően családi történetek is folyamatosan jelennek meg a felületen, ezzel is támogatva a szelektív mutista családok mindennapjait.

Beszédmumus könyv, mint támasz és útmutató

A könyv elsődleges célja a szülők, családok informálása, segítése, támogatása, tapasztalatok, gyakorlati példák átadása a szelektív mutizmus folyamatában. A könyv végén egy olyan munkafüzettel, ami támogatja mind a szülő, mind a gyermek fejlődését, tanulását, és kapcsolatuk erősödését.

Elméleti tudás a gyakorlatban?

Igen munka, feladat van vele. Olyan feladatok, olyan tennivalók, amivel nap mint nap foglalkozni kell. A könyvet nem elég elolvasni, illetve egyszer elolvasni. Ahol az elakadásaink, nehézségeink vannak, ott többször fel kell lapozni, újra elolvasni az odaillő rész(eke)t, és abból ötleteket, praktikákat, példákat meríteni, és azt kipróbálni, a mindennapokban alkalmazni.

Az írásokat, videókat bármikor vissza lehet olvasni, nézni. A számunkra releváns részeket pedig meg kell tanulni alkalmazni is.

Hová tűnnek a szülők?

Az ismeretanyagok gyártása és átadása után azt is feladatomnak tartom, hogy kapcsolatot alakítsak ki a szülőkkel, családokkal. Miért? Mert nem könnyű egyedül, és sokszor elbizonytalanodunk, tanácstalanok vagyunk. Ilyenkor jól jön egy segítő, támogató kéz, illetve egy olyan közösség, ahol hasonló megélések, nehézségek vannak.

A Beszédmumus könyvben leírt példák, praktikák, ötletek gyakorlatba való átültetésének megsegítésére többszöri próbálkozást tettem és teszek, hol több, hol kevesebb sikerrel. A gyakorlatról, a mindennapok sikereiről, kudarcairól, mintha nem igazán mernénk beszélni.

Hogyan gondolkozunk, mit teszünk?

Számtalan oka lehet, amiért sokszor nem lépünk – amit még mi magunk sem tudunk megfogalmazni szerintem -, vagy nem akkor, amikor kellene, vagy nem úgy ahogy kellene. Megyünk, sodródunk az árral, a mindennapi, beidegződött teendőkkel, szinte homokba dugjuk a fejünket. Néha megállunk, felfigyelünk.

Így gondolkodunk:

„Nagyon szuper, ami le van írva, de éppen akkor nem jut eszembe, amikor csinálni kellene!”

Vagy: „Volt, amit kipróbáltam, de a gyerek nem reagált rá, így nem próbálkoztam tovább.” Vagy: „Nem tudom, hogy kezdjek hozzá? Jó lenne, ha valaki segíteni tudna, de félek, hogy …..”

Menjünk tovább!

A külföldi szakirodalom, mint mankó

Egy amerikai szakember szelektív mutizmusról írt könyvének nagy részét folyamatosan publikáltam az oldalon. Lelkesen indult a szülők részéről ennek tanulmányozása, és többen jelezték, hogy itt is nehéz a leírtakat a gyakorlatba beiktatni, alkalmazni. Nem csoda, hiszen ez egy rendkívül összetett, szakember által összeállított, vezetett program. Viszont nagyon jó ötletek, támpontok, gyakorlati feladatok vannak benne, amelyeknek bizonyos részét otthoni keretek között is ki lehet próbálni, ezzel is segítve a gyermek fejlődését.

A gyakorlati munka

Sokan elolvasták. Nyugtázták, hogy milyen szuper, hogy létezik egy ilyen részletesen kidolgozott program külföldön, és milyen jó, hogy ők is olvashatták. Többször érdeklődtem, hogy a könyvben leírtak alapján valaki tud-e beszámolni olyan valamiről, amit kipróbált és működik, vagy éppen nem működik. Nem kaptam visszajelzést.

Az elméleti tudás alkalmazása a gyakorlatban háttérben maradt.

A szülők megint eltűntek.

Tudom, és tiszteletben tartom, mindenkinek megvan a joga a saját életéhez. Nem erőltethetünk rá senkire semmit. És ez így helyes is. És nem is ez a célom.

Mit néz meg egy ember, mire figyel oda?

Arra, ami másnak már sikerült. Ami neki is sikerülhet. Amitől neki is sikerélménye lesz. Amitől pozitív fordulatot vesz az élete, a gyermek élete, a család élete. Amiről elhiszi, hogy neki is sikert hoz.

Megint a hit

Aki rendszeresen olvassa az írásaimat, illetve nézi a videóimat, az már többször belefuthatott ebbe a szóba. A hit. A legtöbb dolog, ha nem minden, ide fut ki. Miben hiszel, miben NEM hiszel. Ezen áll vagy bukik minden. És a következő: Mit teszel meg annak érdekében, hogy az, amiben hiszel, valóság legyen.

Összegzés:

A szm szülők nagy része

  • lelkes,
  • szeretné a változást,
  • de fél,
  • nem mer lépni,
  • tanácstalan,
  • nem tudja hogyan csinálja,
  • nem meri felvállalni saját magát, esetleg a gyermekét,
  • fél az újabb csalódástól.

Lépések, próbálkozások, türelem, hit nélkül viszont nincs változás.

Annak érdekében, hogy az elméleti tudás a gyakorlatban is megvalósulhasson, azaz a fent leírtak ne ragadjanak meg ezen a szinten, és az elméleti tudás valóban be tudjon kerülni a gyakorlatba, megalkottam két komplex tudástárat, A KEZDŐ ÉS HALADÓ TUDÁSTÁRAT, amiről már korábban is hallhattál. Most végre úgy néz ki, technikailag is sikerült vele megbirkózni. 😊

Miért komplex? Mit ad át? Miért hasznos? Hogyan tanulhatsz belőle?

Hamarosan jövök a részletekkel!

Ha szeretnéd gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Lélekmelengetők rovat cikkeiben is.

Ha pedig úgy gongolod, bizalmat szavazol nekem, és szeretnél más szemszögből is rálátni a szelektív mutizmus témára, illetve támaszt, útmutatást, segítséget kapni egy-egy nehéz helyzetre, valamint még jobban megismerni gyermekedet és saját magadat, akkor olvasd el A Beszédmumus könyvet is. A képre kattintva megnézheted az ajánlatokat.

A_beszedmumus
Nyári szünet: Hogyan hozzuk ki belőle a legtöbbet?

Nyári szünet: Hogyan hozzuk ki belőle a legtöbbet?

A bejegyzést írta: FÁBIÁN DÓRA, GYERMEKPSZICHOLÓGUS, KAPCSOLÓDÓ NEVELÉS OKTATÓ

Hogyan hozzuk ki a legtöbbet a nyári szünetből?

Hogyan segítenek a Kapcsolódó Nevelés eszközei abban, hogy ne csak túléljük a nyarat?

Milyen lenne számodra az ideális nyár, nyári szünet? Ha bármi lehetne? Tényleg bármi! Ha őszintén válaszoltál magadnak, valószínűleg nem a gyerekeiddel töltenéd az elejétől a végéig. És ez így van jól! Persze, hogy vágyunk egy kis kikapcsolódásra akár egyedül, akár más felnőttekkel. Különösen igaz ez most, hogy a „megszokott” nehézségeinket tetézte a világjárvány. Na de visszatérve a valóság talajára, milyen lenne számodra az ideális (kis)gyerekes nyár? Valószínűleg lenne benne sok érdekes-izgalmas program a gyerekeknek, sok móka és kacagás, a gyerekek pedig hálásan bújnak hozzád minden nap végén, milyen szuperül érezték ma is magukat. Ez még mindig elég messze van a valóságtól, igaz? Tapasztalataink szerint bármit is találunk ki, a gyerekek sokat nyűglődnek, veszekednek, unatkoznak, puffognak.

Először is nézzük, miért van ez

Nyári szünetben gyakran a napirend hiányát, a nagyobb szabadságot szokták okolni azért, hogy a gyerekek szétesnek. Van benne valami, de ennél fontosabb, hogy a hosszú, nehéz tanév után egyszerűen kieresztenek. Másrészt most, hogy több figyelem jut rájuk, végre „elmondhatják”, mi van velük. A hétköznapokban erre sokszor nincs idő, ők is alkalmazkodnak a megszokott rendhez, feladatokhoz, a kisebb-nagyobb sérelmeket pedig hordozzák magukkal. Egészen addig, amíg már nem bírják tovább tartani, vagy amíg alkalmassá válik a helyzet (szerintük) arra, hogy megszabaduljanak ezektől a rossz érzésektől. Ezektől a rossz érzésektől muszáj valamilyen módon megszabadulniuk ahhoz, hogy jól tudjanak működni, mi emberek egyszerűen így vagyunk huzalozva. A jó hír tehát az, hogy a gyerekeink teljesen jól működnek, ha a nyári szünetben „hülyén” viselkednek.

Mit tehetünk, hogy ez számunkra jobban elviselhető legyen, és nekik is segítsünk, hogy jobban érezzék magukat?

A Kapcsolódó Nevelés 5 eszköze tulajdonképpen mind erre való.

Mik is ezek, és hogyan segítenek nekünk a nyári szünetben?

Páros meghallgatás

A Kapcsolódó Nevelés szellemében mindig magunkkal, vagyis a szülővel kezdjük. Üres kútból ugyanis nem lehet önteni. Fontos, hogy először magunkat hozzuk olyan állapotba, hogy utána türelmesebbek, megértőbbek, kreatívabbak tudjunk lenni a gyerekeinkkel. Ennek remek eszköze a Páros meghallgatás, amikor egy másik felnőttnek beszélhetünk a minket nyomasztó, idegesítő, feszítő dolgokról. Ő pedig egyszerűen csak meghallgat minket, anélkül, hogy tanácsokat adna, vagy kritizálna. Aztán pedig mi hallgatjuk meg ugyanígy őt. Nagyon felszabadító, próbáljátok ki!

Sírás meghallgatása

Ennek az eszköznek a gyakorlására valószínűleg rengeteg alkalmunk lesz, és nemcsak nyári szünetben. Amikor a gyerekünk valamiért sír, kiborul, hisztizik, próbáljuk meg ne észérvekkel meggyőzni, vagy esetleg valamilyen büntetést alkalmazva „jobb belátásra bírni”, hanem egyszerűen csak meghallgatni. Csak legyünk mellette, biztosítsuk róla, hogy vele vagyunk, biztonságban van. Ezen kívül nincs sok teendőnk, gyerekünk elvégzi a dolgát, vagyis az érzelmi nagytakarítást, ami után kisimultabb, együttműködőbb lesz. Ha sikerül időt és teret adnunk egy-egy ilyen epizódnak, utána garantáltan nyugodtabb időszakok következnek.

Határszabás

A nyári szünet alatt hajlamosak vagyunk több mindent megengedni a gyerekeinknek, ami rendben is van. De van, hogy ennek az a vége, hogy a gyereknek semmi se jó, semmi sem elég, mi pedig úgy érezzük, hogy hálátlan, követelőzik, és végül nem jófej, laza szülőnek fogjuk érezni magunkat, hanem csalódottnak és kizsigereltnek. Érdemes tehát határt szabnunk amikor nekünk valami nagyon nem fér bele, illetve amikor gyanús, hogy a gyerekünknek igazából nem is az a baja, hogy hiányzik az a harmadik jégkrém is a pocakjából, hanem valami másra van szüksége. A trükk az, hogy ilyenkor csak a kérésre, cselekvésre mondunk nemet, az érzelmekre viszont igent, amit a határszabásunk kivált. „Nem kicsim, mára nincs több jégkrém.”- mondhatjuk, miközben kapcsolódást ajánlunk, próbálunk a szemébe nézni, megérinteni, megölelni, ha hagyja és igényli. Nem baj, ha a gyerek ettől rettenetesen kiborul, ha itt tudjuk alkalmazni az imént ismertetett Sírásmeghallgatást, a végén mégis jófej szülőnek fogjuk érezni magunkat, hiszen a gyerekünk a legfontosabbat kapta tőlünk a jégkrém helyett: a figyelmünket és a szeretetünket.

Nevetés meghallgatása

Sokan vagyunk, akik a nyári szünet ideje alatt egy kicsit jobban felszabadulunk és hajlamosabbak vagyunk a gyerekekkel mókázni. A nyári szünet egy jó alkalom megtenni az első lépéseket azoknak is, akik amúgy úgy érzik, a viccelődés nem az ő asztaluk. A recept ennyi: ha a gyerek valamin nevet, csináljunk abból még többet. Gyakran olyasmin nevetnek, amikor bénázunk, amikor hülyét csinálunk magunkból. Ne ijedjünk meg, nem fogjuk elveszíteni szülői tekintélyünket, sőt, a nevetés és az ilyenfajta játékok erősítik a kapcsolódást, a gyerekünk szívesebben fogja megtenni, amit kérünk.

Gyerekidő

Ez a jolly joker eszközünk, ami bármilyen helyzetet meg tud menteni. Ha már sokat vagyunk együtt, akkor érdemes időnként, mondjuk hetente egyszer 30 percbe, vagy naponta 5 percbe sűríteni minden szeretetünket és figyelmünket. Ezekből a percekből a gyerekek jól feltankolnak, erősödik a kapcsolatunk, a bizalom közöttünk. Gyerekidő után a gyerekek általában könnyebben elfoglalják magukat, könnyebben tudnak együtt játszani a testvéreikkel, mi pedig szusszanhatunk kicsit, és nem fogjuk úgy érezni, hogy egész nap csak a gyerekkel foglalkoztunk. A nyári szünetben remélhetőleg erre még több idő is jut.

Gyakorlásra fel!

Mindez persze tudom, nem olyan egyszerű, mint ahogy leírva tűnik, és azt is tudom, hogy a legtöbbünknek a nyári szünetben nemcsak a gyerekekkel kell foglalkoznunk, hanem ugyanúgy el kell járnunk dolgozni és elvégezni a ház körüli teendőket, mint máskor. De ha a gyerekeinkkel töltött időben csak egy kicsit is sikerül megvalósítanunk a fentiekből, biztos, hogy emlékezetes pillanatokat szerezhetünk a gyerekeinknek, és magunknak is a nyári szünetben, amikre jó lesz az év többi részében is visszagondolni.I

Ha szeretnéd gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Lélekmelengetők rovat cikkeiben is.

Ha pedig úgy gongolod, bizalmat szavazol nekem, és szeretnél más szemszögből is rálátni a szelektív mutizmus témára, illetve támaszt, útmutatást, segítséget kapni egy-egy nehéz helyzetre, valamint még jobban megismerni gyermekedet és saját magadat, akkor olvasd el A Beszédmumus könyvet is. A képre kattintva megnézheted az ajánlatokat.

A_beszedmumus
Kiborulás és a Pozitív Fegyelmezés

Kiborulás és a Pozitív Fegyelmezés

Kiborulás és a Pozitív Fegyelmezés

Amikor gyermekünk elkezd sírni, hisztizni, sokszor nekünk sincs türelmünk a helyzetet megfelelő módon kezelni, kiborulunk, elegünk van. Ilyenkor sem történik katasztrófa, de azért érdemes kipróbálni és megtanulni azokat a kezelési lehetőségeket, módszereket, amelyeket a pozitív fegyelmezés ajánl.

Miért nem mindegy, hogy miként kezeljük a nehéz helyzeteket, kiborulásokat?

Mert az, hogy miket mondasz gyermekednek nagyban befolyásolja önbecsülését, magabiztosságát, biztonságérzetét.

Tehát vigyázz a szavakkal, intelmekkel!

Pozitív fegyelmezés témában eddig megjelent cikket az alábbi linken is olvashatsz:

Pozitív Fegyelmezés és a szelektív mutizmus

Egy-egy kiborulás esetén a kérdés megfogalmazása nagyon fontos!

Tegyél fel neki motivációs kérdéseket:

  • Szerinted most mi lenne a helyes?
  • Szerinted most mi a következő lépés?
  • Hogyan tudnád/tudnátok ezt a helyzetet békésen megoldani?
  • El tudod mondani, hogy mi a baj?
  • El tudod mondani, hogy mit szeretnél?

Érdeklődő kérdések:

  • Mi történt? (hagyd, hogy ő beszéljen)
  • Mit szerettél volna elérni?
  • Hogy érzed magad azzal kapcsolatban, ami történt?
  • Mit tanultál belőle?
  • Hogyan lehetne helyrehozni?
  • Mit kellene legközelebb másképp csinálni, hogy azt érd el, amit szeretnél?

Legyél kedves és határozott egyben:

  • Fogadd el az érzéseit, azt mondd is ki, és aztán mondd azt, amit csinálni kell. Pl: Szomorú, hogy most abba kell hagyni a játékot, És most ideje fürödni.
  • Értsd meg őt! Pl: Megértem, hogy pakolni unalmas, És mégis meg kell csinálni. Vagy: Megértem, hogy dühös vagy, és most menjünk csináljunk rendet/hozzuk rendbe a dolgokat.

Próbáld ki a fent felsorolt lehetőségeket. Nem mindegyik és nem minden helyzetben lesz azonnal hatékony. Ki kell tapasztalnod, hogy nálatok mi működik leginkább.

Kezdd el most!

További Pozitív Fegyelmezés eszközöket nézhetsz meg videón is a Beszédmumus Videóműhelyében:

Beszédmumus youtube csatorna

FONTOS!

Ha egy folyamat, egy nehéz helyzet arról szól, hogy mi mondjuk, hogy mit szabad, mit nem szabad, mit várunk el, és neki nincs beleszólása semmibe, akkor nem jó úton vagyunk.

A gyermek is részese kell legyen a folyamatnak. Vele együtt, közösen kell megtalálni a megoldást. Még ha nekünk nehéz is ebben a helyzetben türelmesnek, megértőnek lenni, higgadtnak maradni, akkor is meg kell próbálni.

Ha nem megy, és kiabálás vagy fenyegetés a vége, az sem baj, de ilyenkor érdemes elmondani, a gyermeknek, hogy Te is mérges voltál, nem tudtál türelmes lenni, és megnyugtatni, biztosítani a gyermeket afelől, hogy Te megérted őt, mellette vagy, és segíteni szeretnél neki.

Ha szeretnéd gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Lélekmelengetők rovat cikkeiben is.

Ha pedig úgy gongolod, bizalmat szavazol nekem, és szeretnél más szemszögből is rálátni a szelektív mutizmus témára, illetve támaszt, útmutatást, segítséget kapni egy-egy nehéz helyzetre, valamint még jobban megismerni gyermekedet és saját magadat, akkor olvasd el A Beszédmumus könyvet is. A képre kattintva megnézheted az ajánlatokat.

A_beszedmumus