Egy volt szelektív mutista gyermek tanácsai

Egy volt szelektív mutista gyermek tanácsai

Egy volt szelektív mutista gyermek tanácsai

Egy személyes történet kapcsán kaptam olyan információkat, amit egy volt szelektív mutista gyermek osztott meg velünk. Ez egy ritka dolog, úgyhogy nagyon nagy szeretettel és odafigyeléssel olvassátok, és persze próbáljátok meg alkalmazni is.

Nem feltétlenül lesz újdonság, de az, hogy valakinél valami működik, az mindenképpen pozitív visszacsatolás.

Illetve érdemes odafigyelni arra, hogy milyen apró részletek számítanak. smile

Íme a leírás, amit egy kedves anyuka osztott meg velünk:

Tegnap találkoztam egy anyukával, akinek a kisfia szinten szelektív mutista volt. A fiú most már 10 éves, 2,5 éve győzte le a gátlásait, és kezdett el beszélni. Tudta, hogy az anyukája velem készül találkozni, és ellátta pár jó tanáccsal (10 évesen!), ami segíthet nekünk is.

1) Nem szerette, ha kérdeznek tőle bármit is. A legegyszerűbb kérdéseket sem. Nem segített neki, és nem győzött hová bújni, hogy ne lássák.

2) Nem szerette, ha “beszélgetés” közben ránéznek. Úgy szólalt meg, hogy az illetőnek háttal állt, és nem látta az arcát/szemet. Azt mondja, hogy a legrosszabb, ami történhetett vele, amikor várakozva néztek rá.

3) Azt mondta, hogy nagyon sokáig vágyott rá, hogy végre meg tudjon szólalni. Sokszor eldöntötte, hogy az a nap lesz az, amikor összeszedi minden bátorságát és megszólal. De nem tudott, fizikailag képtelen volt rá; gombóc volt a torkában.

4) Nem tudja, mi hozta meg az áttörést, talán az akarata. Azt mondja, hogy nagyon szeretett volna megszólalni. Az első 1-1 szó a háttal álló helyzetben hagyta el a száját. Az igazi áttörést azonban az hozta meg, amikor a “terapeutával” és a családjával egy játszóházban véletlenül találkoztak. Együtt voltak pár órát, a terapeuta gyerekeivel játszott együtt. A terapeuta a saját gyerekeivel beszélgetett, de néha kérdezett a szelektív mutista fiútól is. És nagy meglepetésére (amit nem mutatott) egy teljes mondatos választ kapott!!! 

5) Azt mondja, hogy a legkönnyebb a hintával volt neki. Amikor hátulról lökték. A helyzet (háttal volt a másik félnek), és a mozgás együttese ellazította.

Lehet, hogy ezekről mind-mind hallottatok már, de egy ilyen, első kézből származó információ nagy erőt és biztatást adhat mindenki számára.

 

Szelektív mutista gyermek más bánásmódot követel

Már több helyen jelentek meg részemről is olyan tippek, tanácsok, útmutatások, amelyeket jó, ha az ember a szeme előtt tart és beiktat a mindennapokba, ha egy szelektív mutista gyermekkel van dolga, akár mint szülő, akár mint pedagógus, de bárkinek hasznos lehet.

Ilyeneket találsz a Beszédmumus Kisokosban, ami ingyenes letölthető innen: Beszédmumus Kisokos, valamint a Beszédmumus című könyvemben, illetve a Szorongásoldó gyakorlatok e-bookban, Útmutató pedagógusoknak e-bookban, és több bejegyzésben is. Itt tudod megnézni részletesen: Beszédmumus kiadványok

Ezen kívül a szakemberek által alkalmazott terápiák során is nagyon sok olyan eszköz áll rendelkezésre, amit akár otthon is, vagy egyes nehéz helyzetek, szituációk kezelése esetén alkalmazhatunk. Nem könnyű ezeket akkor, ott, abban az éles helyzetben, a gyakorlatba beiktatni, de tudatos munkával sikerül, és az eredmény is megnyugtató.

Egy szelektív mutista gyermek esetében különösen fontos a pozitív hozzáállás

Ha szeretnél gyermekedre még inkább ösztönző hatással lenni, és úgy nevelni, hogy minél kevesebb nehéz helyzet után legyen lelkiismeret furdalásod, csalódás élményed, akkor nézd meg a Beszédmumus Pozitív Fegyelmezés Videóműhely beszélgetéseit.

Mindegyik videóban konkrét eszközöket kapsz a kezedbe a különböző szituációk kezeléséhez. Nézd meg és próbáld ki.

Itt találod: Beszédmumus youtube csatorna

 

Ha Nektek is vannak olyan napjaitok, amit nehezebben éltek meg, nem megy annyira az együttműködés, akkor ajánlom a Beszédmumus youtube csatornán elérhető Beszédmumus Pszicho-Sarok Videóműhely sorozatát, ahol egy gyermekpszichológussal beszélgetünk olyan témákról, amelyek nem csak karantén alatt voltak/vannak jelen az életünkben.

Itt nézheted meg: Beszédmumus youtube csatorna

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 6. rész Összefoglalás

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 6. rész Összefoglalás

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész Összefoglalás

Aimee Kotrba, Phd

An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)

Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).

Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.

Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/

Az 1. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész

A 2. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész

A 3. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 3. rész

A 4. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész

Az 5. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész

Hatodik rész

LEHETŐSÉG MENEDZSMENT

A jutalmazásos rendszerrel sok szülő próbálkozik sikertelenül. A lehetőség menedzsment arról szól, hogy a verbális megnyilvánulást jobban jutalmazzuk, mint a nonverbális megnyilvánulást vagy a válaszadás hiányát.

Sokféleképpen használhatjuk ezt a módszert. Először is alkalmat kell teremteni a megszólalásra, pl. egy nyitott kérdéssel (tehát nem eldöntendő kérdést teszünk fel neki, amire igen/nem a válasz, mert ebben az esetben a mutista gyermek csak bólint vagy a fejét rázza). A nyitott kérdés a mutista gyermeket gondolkodóba ejtheti, hogy vajon mi a jó válasz, mit vár tőle a kérdező, stb. Megkönnyíthetjük viszont a dolgát, ha felsorolunk választható opciókat.

Nem könnyű technika, íme néhány gyakorlat (a pontozott részre saját válaszokat lehet beírni):

Nyitott kérdés:                                    Mit csináltál a hétvégén?

Választást kényszerítő kérdés:        Bicikliztél, videójátékot játszottál, vagy valami más dolgot csináltál?

Eldöntendő kérdés:                           Szereted a kutyákat?

Választást kényszerítő kérdés:        Szereted vagy nem szereted a kutyákat?

Nyitott kérdés:                                    Mi a kedvenc színed?

Választást kényszerítő kérdés:        …………………..

Nyitott kérdés:                                   Hogy érzi magát az öcséd?

Választást kényszerítő kérdés:        ……………………

Eldöntendő kérdés:                          Beöltöztél idén Halloweenre?

Választást kényszerítő kérdés:        ……………………

Eldöntendő kérdés:                           Most rögtön csinálni akarod a matekot?

Választást kényszerítő kérdés:        ……………………

Vigyázzunk – előfordulhat, hogy nem kínáljuk fel a “helyes” választ. Ilyenkor a gyermek nem válaszol, ezért meg kell változtatni a lehetséges válaszokat. Pl. ha azt kérdeztem a gyerektől, hogy mit szeret a legjobban, a kutyákat vagy a macskákat, és egyiket sem szereti, akkor nem válaszol. Így kell átalakítani tehát a kérdésünket:

Mit szeretsz jobban, a kutyákat, a macskákat, mindkettőt, vagy egyiket sem?

A gyermek válaszait reflektálni kell. Vagy csak egyszerűen megismételni az ő válaszát, vagy ugyanazt elmondani átfogalmazva.

A gyermek válaszát meg kell erősíteni szavakkal és testbeszéddel is.

A mutista gyermekek többsége nem szereti a válaszaikért kapott nyílt dicséretet. A szerző beszámol egy tanár esetéről, aki egy mutista gyermeket úgy jutalmazott meg a verbális megnyilvánulásáért, hogy leállította az osztályban a munkát, mindenki megtapsolta a gyermeket. Aznap már nem is tanultak többet, csak buliztak. A gyerek két hétig nem ment ezután iskolába, és soha többet nem szólalt meg.

Verbális megerősítésnek elég annyit mondani, hogy

  • Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem.
  • Ügyes vagy, hogy használod a bátor hangodat.

Vagy elég egy „thumbs-up” (felfelé mutatott hüvelykujj), megpaskolni a hátát, vagy a fülébe suttogni, hogy ügyes.

PÉLDA a választást kényszerítő kérdésre, reflektálásra és a dicséretre:

anya: Mit szeretnél ma csinálni – kimenjünk a parkba, trambulinozol vagy valami mást szeretnél csinálni?

gyerek: Kimenni a parkba.

anya: Menjünk ki a parkba! Köszönöm, hogy elmondtad. Nagyon szeretek a parkba menni. A Whittier Parkba vagy a belvárosiba menjünk?

gyerek: Abba akarok menni, ahol a nagy csúszdák vannak.

anya: Ó, a nagy csúszdásba – az tényleg jó. Az a Whittier Park. Le fogsz csúszni a nagy csúszdán vagy a közepesen?

gyerek: Most le fogok csúszni a legnagyobbról.

anya: Köszönöm, hogy elmondtad, hogy a legnagyobbról akarsz lecsúszni. Egyre bátrabb vagy.

PÉLDÁK a megerősítésre és dicséretre:

  • A kívánt eredmény elérése: a gyerek verbális kommunikáción keresztül kapja meg, amit szeretne.
  • Szóbeli megerősítés: szóbeli dicséret vagy testbeszéddel kifejezett öröm/büszkeség.
  • Tárgyi jutalom: játék, jutalom kirándulás, valamilyen áhított holmi.
  • Kiváltság/kivételes engedmény: olyan kiváltság, amit a gyermek általában nem kaphatna meg. Például későig fennmaradhat este, több időt tölthet a TV előtt vagy videójátékkal, ő választhatja ki, mit játsszon anyával, mobiltelefon vagy számítógépezés, stb.

A jutalmazásos rendszert szabályozni kell – miért kap a gyermek jutalmat (hangadásért, suttogásért, levegőfújásért), valóban jutalom-e a gyereknek a jutalom (tényleg szeretné-e azt a dolgot), és csak verbális megnyilvánulásért kapjon.

Néhány példa a lehetőség menedzsmentre:

Shawn ötéves kisfiú, nagyon szereti a legókat.

A fejlesztés megkezdése előtt az anyukát arra kérték, hogy Shawn ne kapjon több legót a jutalmazásos rendszer keretén kívül (pl. ne kapjon karácsonyra, születésnapra, stb.). Shawn az első találkozás alkalmával csak nonverbális válaszokat adott a pszichológusnak. A következő órán a bátor cselekedet a levegőfújás volt (ez a beszéd előfeltétele) – gyakorlásképpen pamutlabdafújó versenyt rendeztek, lufit fújtak. Shawn minden fújásért kapott egy legós matricát azzal az ígérettel, hogy ha tizet összegyűjt, kap egy legót. A pszichológus minden fújás után megjegyezte, hogy „Nahát, milyen ügyesen csinálod a bátor feladatod!” vagy „Milyen ügyesen fújod a levegőt!” vagy „Tetszik, hogy ilyen hangosan fújsz.” Emellett sokat mosolygott, lelkesen részt vett a játékban, vagy akár csak felmutatott hüvelykujjat mutatott. A foglalkozás végére Shawn megszerezte a 10 matricát és ott helyben megkapta érte a doboz legóját.

Gina hatéves kislány, aki szeret hercegnőnek öltözni.

Az iskolában nagyon ritkán és csak suttogva adott válaszokat a személyes interakciók során, ezért beszédfejlesztést irányoztak elő. A szociális munkás (segítő) egy karton nyakláncot készített számára, amire sok-sok gyönyörű ékszert lehetett ragasztani tépőzárral. Minden alkalommal, mikor Gina bárkinek suttogott valamit, kapott egy ékszert. A cél az volt, hogy a nyaklánc tele legyen ékszerrel a nap végére. Ha sikerült, Gina jutalmat kapott az édesanyjától otthon.

Stephanie 14 éves lány, aki az iPad-jén kapott extra időn keresztül kapott megerősítést.

A kapott idő az iskolában általa feltett kérdések és válaszok számától függött. A szülők és a tanár létrehoztak egy Google dokumentumot, amelyhez mindannyian hozzáfértek.  Minden alkalmat, mikor Stephanie jelentkezett, hogy válaszoljon egy kérdésre, vagy mondott valamit a tanárnak, vagy kért tőle valamit, a tanár rögzített a Google dokumentumban. Ezt este a szülei megnézték és minden egyes bejegyzésért 10 percet kapott az Ipad-jére.

A jutalmazásos rendszernek sok buktatója lehet. Például a nagyszülők vesznek Shawn-nak három doboz legót a születésnapjára. Így a legó többé nem lehet a jutalmazás eszköze. Vagy nem a megfelelő dolgot választják ki jutalomként – például ha egy gyereket nem érdekel az iPad, hiába kapna rá időt, nem fog érte dolgozni.

A jutalmazandó viselkedést és a jutalmakat időnként változtatni kell.

Fontos, hogy a jutalmat mindig megkapja a gyermek, hiszen ezért dolgozott. Akkor is időt kell szakítani egy jutalomebédre, ha a szülőnek kevés ideje van.

Fontos, hogy a cél elérhető legyen. Ne legyen túl nehéz.

Nem szabad kétélű dicséretet alkalmazni, pl. Nagyon tetszett, ahogyan mamával telefonáltál ma. Miért nem csináltad így korábban is?

Néhány példa a jutalomra:

  • édesség
  • pénz
  • 15 perccel tovább fent maradhat a gyerek este
  • bowlingozás
  • extra TV nézés
  • fagyi
  • mozi
  • családi játékdélután.

 

Mi bizonyul a leghatékonyabb kezelésnek szelektív mutizmus esetén?

A szelektív mutizmus eredményes kezelésének legfontosabb tényezői a tünetek felfedezésének időpontja, a kezelés kezdetének időpontja és a kezelés minősége. A viselkedés-orientált kezelések a leghatékonyabbak (szemben a családterápiával, meditációval, stb.). Bergman és kollégái (2013) foglalkoztak a viselkedésterápia eredményességének vizsgálatával. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy a terápiában résztvevő gyerekek a kezelés végére többet beszéltek az iskolában, csökkent a szorongásuk. Megvizsgálták őket három hónappal a kezelés után – az eredmények megtartottak voltak.

A viselkedésterápia alapja a deszenzitizálás (azaz elérzéktelenítés) vagy a félelemmel való lassú, szisztematikus szembenézés. A mutista gyerekek túlságosan félnek a velük szemben támasztott elvárásoktól. Ha az elvárásokat lecsökkentjük egy számukra elfogadható szintre, sikerélményhez juttathatjuk őket, ezáltal motiváltabbak lesznek.

Ez a deszenzitizálás nem sokban különbözik a többi félelemmel kapcsolatos deszenzitizálástól. Ha pl. egy gyerek fél a kutyáktól, a szülei lassú lépésekben növelni fogják magabiztosságát és csökkenteni a kutyáktól való szorongását. Fontos, hogy ezek a lépések fokozatosan tartsanak a könnyűtől a nehézig vagy szorongáskeltőig. Az egyes lépéseket több lépésre is le lehet bontani. Akkor lehet továbblépni, ha a gyermek magabiztosan meg tudja ugrani az aktuális lépcsőt.

A deszenzitizálásnak két fő eszköze van:

  1. az ingerhalványulás, mely során a terápiát vezető személy a gyermekkel begyakoroltat egy megnyilvánulást, beszédet, majd ezt alkalmazza más helyen vagy más emberekkel szemben (stimulus fading). A cél a ’hol’, ’mikor’, ’kivel’ bővítése.
  2. a viselkedés kialakítás (shaping), melynek célja, hogy minél több dolgot tudjon a gyerek kommunikálni.

A gyermek állapotát az otthonon kívüli környezetben történő kommunikációs megnyilvánulásai alapján 5 típusba soroljuk. Ezek a következők:

  1. típus: Ezek a gyerekek mindenhol képesek beszélni, de tétováznak, csendesek, szófukarak. Suttoghatnak. Nem kezdeményeznek. Ajánlott kezelés: lehetőség menedzsment.
  2. típus: Ezek a gyerekek normál hangerővel beszélnek, szinte minden környezetben, helyzetben, HA egy vagy néhány specifikus személyről van szó. Számukra a szorongáscsökkentés javasolt –a meglévő beszéd átültetése új kommunikációs partnerekkel szemben. Ajánlott kezelés: ingerhalványulás (stimulus fading) új személyekkel szemben speciális környezetben.
  3. típus: Ezeknek a gyerekeknek átlagos a kommunikációja, de csak egy vagy korlátozott számú környezetben. az otthonukban mindenkivel kommunikálnak, aki elmegy hozzájuk. Ugyanazokkal az emberekkel viszont nem kommunikálnak más környezetben. Ajánlott kezelés: környezeti ingerhalványulás (stimulus fading).
  4. típus: Ezek a gyerekek csak egy vagy csak néhány emberrel kommunikálnak, velük is csak egy vagy csak korlátozott számú környezetben. Pl. a terápiás személlyel beszél az irodában, de ha belép egy másik személy, megnémul. Ugyanígy, ha elhagyják az irodát, szintén nem beszél a terápiás személlyel. Ajánlott kezelés: ingerhalványulás új emberekkel szemben szokott környezetben ÉS környezeti ingerhalványulás.
  5. típus: Ezek a gyerekek általában sehol és senkivel nem beszélnek az otthonukon kívül. Ajánlott kezelés: viselkedés kialakítás (shaping) ÉS ingerhalványulás új emberekkel szemben, új környezetben, helyzetekben.

A következő részben az ingerhalványulás (stimulus fading) és viselkedés kialakítás (shaping) kerül kifejtésre.

Folytatás következik!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

Pozitív Fegyelmezés és a szelektív mutizmus

Pozitív Fegyelmezés és a szelektív mutizmus

Mi is a pozitív fegyelmezés?

Mint tudjátok, részt vettem egy Pozitív Fegyelmezés Szülőtréningen Kepes-Végh Júlia pozitív fegyelmezés oktatónál.

Ez egy 4 hetes (hetente egyszer, 4 óra) elméleti és gyakorlati tréning volt. Mint, ahogy a neve is mutatja, ez a gyermekek fegyelmezéséről szól, de más eszközökkel, mint amit mi láttunk, hallottunk, megszoktunk, lemásoltunk gyerekkorunkban. Itt a POZITÍV FEGYELMEZÉS áll a fókuszban.

Családias, barátias hangulatban telt a szülőtréning, ahol rengeteg információval és gyakorlati tudással lettem gazdagabb. Juli nagyon összeszedett és profi módon adta át az információkat.

A régi minták levetkőzése a pozitív fegyelmezés segítségével

Gondolom ismerősek az alábbi mondatok:

Nem igaz, hogy nem tudsz felöltözni!, Menj már fogat mosni!, Pakold el a játékaidat!, Miért kell mindig veszekedni a testvéreddel?, Miért nem tudod már egyedül felvenni a cipődet?, Ha nem jössz most lefeküdni, akkor nem olvasok mesét!, és így tovább.

Na, éppen ezeket a berögződéseket cserélhetjük le a pozitív fegyelmezés eszköztárán keresztül.

A tréningek során eljátszott élethű szituációk megmutatták a pozitív fegyelmezés lényegét, és azt gondolom, valóban nagyszerűen beilleszthető minden gyermek nevelésébe. A szelektív mutista gyermekek különös érzékenysége, illetve hangulatváltozásai pedig sokkal jobban, könnyebben kezelhetők a módszer eszközeinek alkalmazásával.

Miben más a pozitív fegyelmezés?

„A pozitív fegyelmezés szemlélete széles eszköztárral ruházza fel a szülőket és pedagógusokat. Az eszköztárban azonban nem szerepelnek büntetésre, megfélemlítésre, megszégyenítésre épülő eszközök, minden módszer kölcsönösen tiszteletteljes és bátorító, és megfelel az alábbi öt kritériumnak:

  1. Egyszerre érvényesül benne a kedvesség és határozottság.
  2. Segíti a gyereket abban, hogy fontosnak érezze magát és érezteti vele, hogy hozzánk tartozik.
  3. Hosszú távon hatékony.
  4. Értékes életviteli és szociális készségeket tanít.
  5. Ösztönzi a gyerekeket arra, hogy felfedezzék mire képesek, és hogy használják az őket érintő dolgokban a személyi erejüket és a problémamegoldó gondolkodásukat.” (Forrás: https://kepesveghjulia.com/mi-a-pozitiv-fegyelmezes/)

Nehéz a testvérekkel boldogulni?

A pozitív fegyelmezés segítségével a testvérek között keletkező, sokszor végtelennek tűnő ellentmondásokat, veszekedéseket is tudod hatékonyan kezelni.

Legtöbbször a támadó felet vesszük elő, és őt kérdezzük, szidjuk, hogy miért történt ez vagy az, miért viselkedett így vagy úgy a testvérével.

Mi lenne, ha most az „áldozat” oldaláról közelítenéd meg dolgot? Képzeld bele magad a helyzetébe. Ő a sértett, őt bántották meg, ő vágyik megértésre, elfogadásra. Tükrözd vissza az ő érzéseit! Pl: Biztosan rosszul esett, ahogy a testvéred bánt veled., Megértem, hogy most neked nehéz., Mire lenne most szükséged?, Hogyan tudnánk ezt legközelebb elkerülni?

A lényeg: Ne te adj nekik útmutatást, hanem vond be őket a szituációba. Közösen találjatok megoldást, ami mindegyik fél számára elfogadható.

Célravezető lehet közös szabályokat kitalálni, így azok minden fél részéről elfogadásra találnak, amit aztán hajlandóak is betartani.

A pozitív fegyelmezés által adott lehetőségeket, eszközöket közelebbről is megismerheted

Megállapodást kötöttünk Julival, hogy készítünk egy olyan videósorozatot, amelyen keresztül Te is láthatod, mi a Pozitív Fegyelmezés lényege, hogyan tud ez megvalósulni a mindennapokban, illetve mire nevelheted a módszerrel gyermekedet.

A videósorozat 4 részes lesz, és 2020. május 26-án (kedden) jelenik meg az első beszélgetés a Beszédmumus youtube csatornáján. A részletekről még tájékoztatni foglak.

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész Összefoglalás

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész Összefoglalás

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 5. rész Összefoglalás

Aimee Kotrba, Phd

An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)

Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).

Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.

Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/

Az 1. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész

A 2. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész

A 3. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 3. rész

A 4. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész

Ötödik rész

A gyermek ismeretének bővítése a szorongásról

A szakemberrel való első vagy az első néhány alkalom a kapcsolatépítésről szól.

A következő lépés a gyermek megismertetése a szelektív mutizmussal (szakszavak használata nem szükséges) és a szorongással kapcsolatos kommunikációs módok megtanítása.

Ez egyénenként változhat (életkortól és értelmi képességtől függően), de életkortól függetlenül mindenkinek segít, ha beszélnek a szorongásról, a beszéddel kapcsolatos aggodalmakról, és megalkotnak egy olyan skálát, amin a kommunikáció nehézségét tudják osztályozni.

Ennek lépései:

  1. A szorongás magyarázata
  2. A kezelés hogyanjának megbeszélése
  3. Szorongásos skála megalkotása

Hogyan közelítheti meg a témát egy szakember?

Kisebb gyerekeknél:

Nem tudom, anya vagy apa mondta-e neked, de én sok olyan gyerekkel dolgozom, akiknek nehezükre esik a beszéd, vagy az ismeretlen emberekkel való beszélgetés. Néhány gyerek szerint a beszéd azért nehéz, mert félnek attól, hogyan fognak reagálni az emberek a szavaikra, vagy attól félnek, nem a megfelelő szavakat fogják mondani és az emberek félreértik őket.

Ezek a félelmek fejfájást, gyomorfájást okoznak, vagy egyszerűen csak torkunkon akad a szó, ha meg akarunk szólalni. Ha ez történik velünk, jó egy olyan emberrel elkezdeni dolgozni ezen a problémán, mint én, mert én megtanítom a gyerekeket, hogy bátrabbak és erősebbek legyenek. Bátor izmokat fogunk növeszteni a gyakorlással.

Nem tudom, láttál-e már valakit valóban nagy izmokkal, mint pl. ez (mutatunk neki egy képet egy súlyemelőről). Ezek az emberek nem ekkora izmokkal születtek. Sőt, egyáltalán nem voltak izmaik kezdetben. Erősebbek akartak lenni, ezért minden nap súlyokat emeltek. Nem kezdhettek nagy súlyokkal, mert nem voltak még elég erősek hozzá, de minden nap kis súlyokat emeltek és kicsit erősebbek lettek. Ezután közepesen nehéz súlyokat tudtak emelni. Először a közepesen nehéz súlyokat nagyon nehéz volt megemelni, és csak tolni, tolni, tolni kellett nekik fel. De mivel minden nap gyakoroltak, egyre könnyebbé vált a közepesen nehéz súly is, mert az izmaik megnőttek. És akkor, a nagy súlyokat is fel tudták már emelni.

Ugyanígy fogjuk mi is a bátor izmainkat erősíteni. Először könnyű bátor gyakorlatokkal kezdünk, pl. a bólintás, fejrázás. Megígérem, hogy soha nem fogok olyat kérni tőled, amire nem vagy képes – igazából te leszel a felelős a bátor izmok növesztéséért. Csak akkor lépünk a következő nehézségi fokra, ha elég erősnek érzed majd magad. Az a feladatod, hogy keményen dolgozz azért, hogy erősebb és bátrabb legyél. Anyától és apától úgy tudom, nagyon keményen tudsz dolgozni. A jó hírem az, hogy a bátor feladatok gyakorlásakor jutalmak is lesznek. Hamarosan a kicsit nehéznek tűnő dolgok egyre könnyebbek és könnyebbek lesznek, mert egyre erősebb és erősebb leszel.

Idősebb gyerekek vagy felnőttek esetében:

Nemrég beszéltem anyával és apával, és elmesélték nekem, hogy azt vették észre, néha nehezedre esik megszólalni nyilvánosság előtt vagy az iskolában. Nem tudom, hogy ez nálad tudatos-e, de sok gyerek van, akinek szintén nehéz nyilvánosság előtt megszólalnia – valójában, ha megkérdezzük ezeket az embereket a legnagyobb félelmükről, nagyrészük azt mondja, hogy az a nyilvánosság előtti beszéd. A gyerekek és a tinédzserek azt mondják, azért nehéz megszólalniuk, mert félnek attól, hogyan reagálnak az emberek a szavaikra, vagy valami rosszat találnak mondani, vagy kinevetik őket a többiek. Ezt a fajta szorongást szelektív mutizmusnak nevezik, mikor félünk az iskolában vagy mások előtt megszólalni.

Néha a szorongás jó dolog. Ha nem szoronganánk, nem lennénk óvatosak vezetés közben, vagy nem tanulnánk a vizsgákra, vagy nem készülnénk fel a munkánkra. A kismértékű szorongás segít motiválni minket és biztonságunkat megtartani. De néha az agyunk túl nagy vészjelzést ad, amikor szorongunk. Nem tudom, csináltak-e nálatok tűzriadót a suliban a többiek csínytevésből. Nálunk igen. Az osztályunk kivonult a parkolóba, amikor megszólalt a tűzjelző, de nem tudtuk, hogy valóban nem is volt tűz. Néha az agyunk akkor is vészjelez, ha nincs is rá szükség. Ezeket “agyi/tudati becsapás”-nak nevezzük. Jó hír, hogy ezeket a tudati turpisságokat elkezdjük kontrollálni, erősebbek és bátrabbak leszünk a nehéz dolgok lassú gyakorlása során.

Hadd mondjak el egy példát. Amikor biciklizni tanulunk, nem pattanunk fel a biciklire és hajtunk le egyből egy magas hegyről. Túl ijesztő lenne. Hanem sík terepen pótkerékkel kezdjük, és mikor ez már könnyű, akkor levesszük a pótkerekeket és valaki fogja a biciklinket hátulról. Amikor már ez is jól megy, akkor elengedik a biciklit, de még mindig sík terepen gyakorlunk. Mikor már ez is jól megy, biztonságosnak érezzük az egyre nagyobb hegyeket. Mert gyakoroltuk. Ami először túl nehéznek tűnt, a gyakorlás által könnyűvé válik lépésről lépésre.

Ez az, amit remélek, hogy együtt meg tudunk csinálni. Az a munkám, hogy segítselek téged lépésről lépésre, hogy az edződ legyek. Soha nem fogok olyat kérni tőled, amire nem vagy képes. Valójában te fogod megmondani nekem, mikor állsz készen a következő lépésre. A te munkád az, hogy olyan keményen próbálj bátor lenni, ahogy csak tudsz. Még akkor is, ha nehéz. Mert ha beleállsz és csinálod, hamarosan egyre könnyebb lesz, míg végül egyáltalán nem érzed majd nehéznek.

A gyakorlatban az egyes alkalmak

Fontos megjegyezni, hogy a szorongásról való oktatás nem egy alkalomra szól. Ezeket az állításokat sokszor meg kell majd ismételni.

Minél inkább megérti a gyermek, miért gyakorol és mi a cél, annál motiváltabbá válik. Sokszor ebben jobban segít a vizuális ábrázolás, mint az elmélet.

Aimee (a szerző) elkerülő és bátor körforgással szokta tanítani az idősebb gyerekeket.

Az elkerülő körforgás:

 

opportunity to talk: lehetőség a beszédre

avoid: kitér a lehetőség elől

feels better BUT keeps us from being brave: ettől jobban érzi magát, de nem ad lehetőséget bátornak lenni

less likely to become brave: csökken a valószínűsége, hogy legközelebb bátor lesz.

A gyerekek megtanulják felmérni a szorongásuk szintjét és megtanulják el is mondani ezt. Erre egy ötfokozatú skála elegendő információt nyújt. A fiatalabb vagy a vizuálisabb gyerekeknél vizuális skálát lehet alkalmazni, ami pl. úgy néz ki, mint egy higanyhőmérő, vagy szomorú-vidám arcocskák vannak rajta.

Soha nem kéri a gyerekektől, hogy mondják el, mennyire ijesztő vagy szorongást keltő egy gyakorlat, mivel legtöbbjük nem is használja ezeket a szavakat a érzelmeik leírására. Azt kérdezi tőlük, mennyire volt vagy lesz szerintük nehéz a gyakorlat.

A skálát négyszer használja a kezelés során:

  1. A kezelés kezdetén. Felállítjuk a kommunikációs létrát, meghatározzuk, mit gondol a gyerek nehéznek.
  2. A “bátor gyakorlatok” előtt – “Rendben, most azt fogjuk gyakorolni, hogyan válaszolunk egy rövid kérdésére. Mit gondolsz, milyen nehéz lesz?”
  3. A “bátor gyakorlatok” után – “Rendben, nagyszerű volt. Mondd meg, valójában mennyire volt nehéz a válaszadás.”
  4. A kezelés összegzéseként. Emlékeztetjük vele a gyermeket, honnan hova jutottunk el a kezelés során – “Emlékszel? A válaszadás nehézségére 4-es fokozatot használtál, de most azt mondod, ez valójában 1-es. Sokkal erősebb és bátrabb lettél. Igaziból építed azokat a bátor izmokat.”

A bátor körforgás:

 

Opportunity to talk: lehetőség a beszédre

Practice being brave: a bátorság gyakorlása

Feels a little hard or uncomfortable at first: az elején kicsit nehéz és kényelmetlen érzés

Become braver and stronger: bátrabb és erősebb lesz.

A gyermek értékelése, hogy milyen nehéz lesz egy gyakorlat, lehetőséget nyújt a “agyi trükkök”-re vonatkozó visszajelzésre. A szorongásos rendellenességek egyik jellegzetessége, hogy a páciensek túlértékelik a feladat nehézségét. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy emlékeztessük a gyermeket, az elménk néha megtréfál minket, és hogy a feladatok valójában nem is olyan nehezek, mint ahogy azt gondolják. Lehet nekik mondani a feladat elvégzése után, hogy ha legközelebb is nehéznek gondolnak majd egy feladatot, akkor emlékeztetni fogjuk őket erre a tapasztalatra.

Persze ez nem mindig igaz, néha valóban olyan nehéz számukra végrehajtani egy feladatot, mint gondolták. Vagy akár nehezebb is. A felnőtt ilyenkor is pozitív választ ad:

– Rendben, jó tudni, hogy a válaszadás valóban olyan nehéz, mint gondoltad. Lenyűgözött, hogy bár úgy becsülted, 3-as nehézségű feladat lesz, és az is volt, ennek ellenére meg tudtad csinálni. Azt mutatja, nagyon bátor gyerek vagy, hogy akkor is megpróbálod, ha nehéznek gondolod. Ez olyan gyakorlat, amitől bátrabbak és erősebbek leszünk.

vagy:

– Tehát azt gondoltad, 3-as nehézségű lesz, de mikor valójában válaszoltál 5-nek érezted. Találjunk ki olyan gyakorlatot, ami bátrabbá tesz, de kicsit könnyebb, mint a kétszavas válaszadás. Talán válaszolhatnál csak egy szóval vagy csak hanggal, vagy megkérhetjük xy-t, hogy forduljon el, amikor válaszolsz. Mit gondolsz?

Folytatás következik!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész

Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 4. rész Összefoglalás

Aimee Kotrba, Phd

An assessment and intervention guide for therapists, educators and parents (2015)

Dr. Aimee Kotrba klinikai pszichológus Brightonban (Michigan), szakértői konzultációt, diagnosztizálást és pszichológiai kezelést nyújt a szelektív mutizmus és más szorongásos rendellenességekben szenvedők számára. A kognitív viselkedésterápiát mind az irodában, mind pedig a természetes környezetben alkalmazza. A terápia egy félelem-hierarchia kialakításából áll, amely a kommunikáció lépéseit a szorongás szintje szerint sorolja fel. Ezután a gyermeket arra ösztönzik, hogy szisztematikus lépéseket tegyen a hierarchián keresztül a modellezés, az ingerlés elhalványulása és a megküzdési stratégiák felhasználása révén. A befogadó kezelési program biztosítása érdekében Dr. Kotrba rendszeresen konzultál az iskolával, és segít mind a szülőknek, mind az iskola személyzetének a heti feladatok felállításában (lehetőségek arra, hogy „bátrakkal gyakorolják a félelmeket módszeresen szembesülve a klinikai körülményeken kívül”).

Doktori posztdoktori képzése során Dr. Kotrba súlyos szelektív mutizmusban diagnosztizált gyermekkel kezdett dolgozni, és érdeklődött az SZM kezelésében nyújtott további képzés, tapasztalat és ismeretek megszerzése iránt. Nemzetközileg ismert előadó és szakértő a szelektív mutizmus kezelésében. Az SMA testületével való kapcsolattartásán keresztül Dr. Kotrba reméli, hogy elősegíti a szelektív mutizmus korai felismerését és hatékony kezelését.

Forrás: https://www.selectivemutism.org/professional/aimee-kotrba-ph-d-pllc/

Az 1. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 1. rész

A 2. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 2. rész

A 3. részt itt olvashatod el: Szelektív mutizmus egy külföldi szakember által 3. rész

Negyedik rész

Az “elkerülő forgatókönyv” átírása

A vizsgálatot és a diagnózist követően kezdik el a beavatkozást. Ennek szakaszai a következők:

  1. Az intervenciós “csapat” és a főbb intervenciós személyek meghatározása.
  2. Kapcsolatépítés a gyermek és a csapat között.
  3. A gyermek saját szorongásának tudatosítása.
  4. A viselkedésterápia kidolgozása, beleértve a kommunikációs létrát.

Az intervenciós csapat és a főbb intervenciós személyek meghatározása

Korábban szó volt az elkerülő stratégiáról és a mutista gyermek környezetében azokról a személyekről, akik megmentik a gyermeket a kommunkációs helyzetekben (válaszolnak helyette, nem kérdezik őket nyilvánosság előtt, megengedik a nonverbális eszközök használatát), megerősítve ezzel az elkerülő stratégia használatát.

Ezeket az embereket kell az intervenciós csapatba felvenni és feljegyezni, mit tesznek a beszéd elkerülésének fenntartása érdekében.

Ezeket az embereket tájékoztatni kell a szelektív mutizmus mibenlétéről, és meg kell nekik tanítani, hogyan ne erősítsék az elkerülő stratégiát.

Ők lehetnek:

  • szülők,
  • tanárok,
  • iskolai adminisztrátorok,
  • beszéd/nyelvi szakember,
  • szociális munkások,
  • iskolapszichológusok,
  • iskolai tanácsadók,
  • viselkedéselemzők, viselkedést vizsgáló szakemberek,
  • klinikai pszichológusok,
  • osztálytársak, barátok,
  • testvérek,
  • és a tágabb család, főként azok, akik a gyermekre vigyázni szoktak.

Az alapcsapatban vannak a szülők, az iskolában az iskolai kulcsember, és az iskolán kívül a mentálhigiénés szakember. Mindegyiküknek különböző feladata van.

Az iskolai kulcsember feladata:

  1. Irányítja és végrehajtja a beavatkozást.
  2. Kiterjeszti a beszédhasználatot minden iskolai környezetre és a lehető legtöbb emberre.
  3. Kommunikál a tanárral, a szülőkkel és a kezelő pszichológussal.

Az iskolai kulcsember személyét nehéz megtalálni. Olyan emberre van szükség, aki folyamatosan tud dolgozni a gyermekkel, törődik vele, érdekli a folyamat, rugalmas, hajlandó minél inkább megismerni a szelektív mutizmust, és jól kijön a gyerekkel. A tanár nem alkalmas erre a szerepre, mert túl sok gyerekkel kell foglalkoznia, nem lenne ideje, energiája erre a feladatra.

Fontos, hogy legalább hetente háromszor legyen egy 15 perces személyes foglalkozás.

Voltak iskolák, akik két iskolai kulcsembert is alkalmaztak, például egy szociális munkást és egy beszéd/nyelvi szakembert. Mindketten heti két alkalommal foglalkoztak a gyerekkel. Ez a felállás csak akkor működőképes, ha a két szakember rendszeresen tanácskozik egymással.

A mentálhigiénés szakember felelős az iskolán kívüli környezetért:

  1. Kidolgozza és betartatja a kezelési tervet az iskolával való konzultáció révén.
  2. Képzést nyújt a szülőknek arról, milyen stratégiákkal növelhetik a nyilvános helyeken történő kommunikációt a tágabb családdal/barátokkal.
  3. “Bátor gyakorlatok” kivitelezése nyilvános helyeken, mint például: étel rendelés egy étteremben, telefonálás egy barátnak, érdeklődés áruházban, társakhoz való közelítés a játszótéren.

Fontos, hogy a mentálhigiénés szakembernek legyen:

  • tapasztalata gyermekekkel, főként szorongásos gyermekekkel,
  • képzése és tapasztalata a viselkedésterápia vagy a kognitív viselkedésterápia területén valamint ezek alkalmazásában,
  • hajlandósága minél többet tanulni a szelektív mutizmusról,
  • jó kapcsolata legyen a szülőkkel, iskolával és produktívan tudjon velük dolgozni.

A szülő feladata:

  1. Támogatja a gyermeket az iskolai környezetben.
  2. Dokumentációt vezet mindenről (iskolai találkozók, pszichológusi javaslatok, tanári feljegyzések, stb).
  3. Kommunikál a tanárral, az iskolai kulcsemberrel és a klinikai pszichológussal a folyamatról.
  4. Rendszeresen gyakorol nyilvánosság előtt és a tágabb családdal, barátokkal – ez gyakran jelenti azt, hogy olyan helyzeteket teremt, ahol a gyermeknek lehetősége nyílik beszélni.

Kapcsolatépítés

Mihelyt az intervenciós csapat felállt, a felnőtteknek a kapcsolatépítésre kell fókuszálni, hiszen ez kulcsfontosságú a kezelés eredményességéhez. A páciens és a terapeuta jó kapcsolata szintén fontos feltétele a sikernek.

Négyszemközti beszélgetéseket (“különleges idő”-nek nevezi a szerző) kell a gyermekkel folytatni, pozitív visszacsatolással a végén. Ezek a négyszemközti beszélgetések a PCIT (szülő-gyermek közti interakció terápia) alapján történnek.

A kapcsolatépítés érdekében szükséges tennivalók és a “különleges idő” alatti tevékenységek a következők:

  • Játék a gyermekkel kettesben.
  • A gyermek szintjéhez igazadó játék, melyben átengedjük a vezetést a gyermeknek. Ilyen játékok a nyílt végű, kreatív játékok, pl. alkotás, építkezés, pl. legó, építőkocka, mágneses játékok, babaház babákkal, stb.
  • Kapcsoljuk ki a telefonokat és egyéb zavaró dolgokat.
  • Önbecsülést fejlesztő képességek: kapcsolatépítő technikák, melyek erősíteni tudják a kapcsolatot.

Hogyan növeljük az önbecsülést?

Dicséret (megfelelő viselkedés):

Növeli a pozitív viselkedést.

Tudatja a gyermekkel, mit szeretnénk.

Növeli az önértékelést.         

Melegséget visz a kapcsolatba.        

Jóérzést kelt minkét félben.

Példa:

Csuda klassz számolás.

Nagyon jó ötleteid vannak ehhez a játékhoz.

Köszönöm, hogy megmutattad a rajzod.

Visszatükrözés (megfelelő beszéd):

Mutatja a gyereknek, hogy valóban figyelsz.          

Elfogadást és megértést közvetít.

Fejleszti a gyermek beszédét.

Növeli a verbális kommunikációt.

Példa:

Gyerek: Csináltam egy csillagot.

Felnőtt: Igen, csináltál egy csillagot.

Gyerek: Rámutat egy kutyát ábrázoló képre.

Felnőtt: Meg akarod nekem mutatni a kutyát. Köszönöm, hogy megmutattad.

Utánzás (megfelelő játék):

Lehetőséget ad a gyermeknek, hogy ő vezesse a tevékenységet.

Elfogadjuk a gyermek által választott játékot.

Tanítja a gyereket a másokkal történő játékra (útmutatóul szolgál a gyermeknek a felosztásra/játékfordulókra).

Példa:

Gyerek: Lefektetem a babát.

Felnőtt: Én pedig a testvérét.

Gyerek: Rajzol egy napot a rajzára

Felnőtt: Én is rajzolok egy napot a saját rajzomra.

Leírás (megfelelő viselkedés):

Átengedi a vezetést a gyereknek

Kifejezi a gyermek iránti érdeklődésed.

Fogalmakat, szavakat tanít.

Beszélgetésmintát ad.

Fenntartja a gyermek érdeklődését.

Példa:

Az alábbiakat mondja a felnőtt:

Tornyot építesz.

Egy mosolygó arcot rajzolsz.

A cowboy boldognak tűnik.

Nagyon jól összerakod.

Lelkesedés:

Kifejezi a gyermek iránti érdeklődésed.

Mintát ad a megfelelő pozitív érzésekre.

Alátámasztja a pozitív megállapításokat.

Megerősíti a pozitív kapcsolatot.

Példa:

Ezt mondja a felnőtt:

Nahát!, Nagyszerű!, Szuper!, Mosolygás.

AMIT NE TEGYÜNK:

Ne adjunk UTASÍTÁSOKAT

Nem ad lehetőséget a gyermeknek az irányításra. Hierarchikus kapcsolathoz vezet.

Példa, hogyan ne mondd:

Add ide azt a papírt.

A napnak sárgának kell lennie, nem kéknek.

Ne tegyünk fel KÉRDÉSEKET

Növelheti a gyermekben a feszültséget. A legtöbb kérdés válaszra tart igényt. Megerősítheti az elkerülő technikát.

Példa:

Ez milyen színű?, Ez kék ugye?, Várat rajzolsz?, Szeretnél az építőkockával játszani?

Ne KRITIZÁLJUNK (vagy javítsuk ki)

Nem kapcsolatépítő jellegű.

Csökkentheti a gyerek önértékelését.

Kedvezőtlen interakciót eredményez.

Példa:

Kezdesz rosszalkodni., Ne firkálj a papírodra., Ez így nem fog menni.

(McNeil, 2010)

A könyv írója azt említi, hogy ezek alatt az első “különleges idő” alkalmak alatt szükségszerűen ezek az önbecsülést növelő viselkedéseknek kell helyet kapniuk. Ha ugyanis a gyermek kedveli a felnőttet és jó kapcsolatot építenek ki egymással, akkor a gyermek mindent meg fog tenni, hogy megfeleljen a felnőtt által kijelölt céloknak, elvárásoknak. Ha nem alakul ki kölcsönös szimpátia, tisztelet, a gyermek nem fog csinálni semmit. Minden szakembernek a csapatban tehát ezzel kell kezdenie.

A szülő is alkalmazhatja, itt természetesen nem kapcsolatépítés a cél, hanem a szociális készségek és az interperszonális kapcsolatok fejlesztése. Hasznos lehet pl. egy szerepjáték, ahol a való életben előforduló kommunikációs helyzetet játszanak el. Egy sokszor begyakorlott kommunikáció csökkentheti a szorongást éles helyzetben.

Néhány példa:

  1. A szülő a boltos, a gyermek a vásárló, aki vesz valamit a boltban.

A forgatókönyv szerint a gyermek odamegy a boltoshoz, megkérdezi, hogy mennyivel tartozik. Odaadja a pénzt, átveszi a visszajárót, megköszöni és viszi a táskáját.

Ez a gyakorlat lehetőséget nyújt az átadás-átvétel gyakorlására is.

  1. A szülő a kiszolgáló egy kávézóban. A gyermek odamegy a pulthoz, mire a szülő megkérdezi:

– Helló, mit adhatok?

– Egy fánkot és egy kicsi almalét – feleli a gyerek és átadja a pénzt.

A visszajáró átvétele után a szülő azt mondja:

– Köszönöm.

– Köszi – feleli a gyermek.

  1. Osztályterem. A szülő a tanár, és kérdez valamit a gyerektől (elméleti kérdést). A gyermek jelentkezik. Megvárja, míg felszólítják, szóban felel, mire a szülő megdicséri őt bátor feleletéért.

Természetesen meg lehet cserélni a szerepeket. A lényeg: a sok-sok gyakorlás (agyongyakorlás), hogy a gyermekben kialakuljon az elképzelés, mit kell mondani ezekben a helyzetekben. Ahhoz, hogy ez természetessé váljon és könnyen ki tudja mondani, nagyon sokat kell gyakorolni. Továbbá, az ismételt nyelvi rutin a való életben segít a gyermekben növelni a magabiztosságot és verbálissá válni.

Megtörtént például, hogy egy család minden héten ugyanarra a helyre ment süteményt venni. A rutinjukká vált, és idővel, gyakorlással a kislányuk végül segítség nélkül is tudott süteményt rendelni.

Folytatás következik!

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.

A digitális oktatás és a mi tanító nénink

A digitális oktatás és a mi tanító nénink

A digitális oktatás van. Te hogy állsz hozzá?

A digitális oktatás mindannyiunk életét megnehezítette. Mind a gyermekekét, mind a szülőkét, mind a pedagógusokét. Minden ember számára egy új helyzet adódott, amibe mostanra már sikerült nagyjából belerázódni.

A digitális oktatás kezdetén előfordult, hogy a szülők és gyerekek arra panaszkodtak, hogy túl sok a tanulnivaló. Ennek következtében sok pedagógusnak kellett/kellett volna változtatni a meghatározott tananyag mennyiségén.

Egy korábbi bejegyzésemben írtam a karantén okozta nehézségekről, változásokról, illetve arról, hogy ez miként is hat/ott a mi családunkra. Itt elolvashatod: Új családi helyzetek a karantén miatt.

Hogy boldogulsz a különböző online felületeken?

A digitális oktatás számunkra még a mai napig tartogat meglepetéseket, újabb kihívásokat. A pedagógusok sorra próbálják ki az internet adta újabb és újabb lehetőségeket a tananyagok feladásához (újabb oldalak, linkek, űrlapok, tesztírási módok). Ez részben jó, mert színesebbé igyekszik tenni a tanulást, figyelmet fenntartani, másrészt viszont meghosszabbíthatja a tanulási időt (amit a gyerek így is nehezen bír ki). A technikai dolgokról ne is beszéljünk. Ha valaki keveset tartózkodik számítógép előtt, nem a számítógép segítségével végzi a munkáját, akkor bizony a technikai dolgok tudnak fejtörést okozni. Egy-egy oldal, applikáció, felület (pl. zoom) megismerése jó sok időbe telik, és annak kezelését is meg kell valahogy tanulni. Úgy, hogy jómagam már régóta számítógép segítségével dolgozom, a digitális oktatás számomra is rejteget újdonságokat. És a technikai dolgok, malőrök teljesen kikészítenek. Még belegondolni sem merek abba, hogy más (aki még ennyire sem ért hozzá) hogyan oldja ezt meg. És mikor? A pihenés már lassan luxusnak számít.

Gyermeked hogyan viseli a digitális oktatás adta lehetőségeket, kihívásokat?

A 13 éves fiam nagyjából tudja tartani a tempót, és már nem panaszkodik annyit, mint az elején. Mondhatni belerázódott a digitális oktatás világába. Ugyanez viszont nem mondható el a lassan 9 éves lányomról, aki második osztályos.

Számára az oktatás az iskolában zajlik, és nem itthon. Az itthon, az itthon. Majdnem két hónap után, még mindig nehéz azt megemészteni, hogy most itthon van az iskola. A tervezés jól megy, de a kivitelezés nem mindig.

Egyedül nem akar tanulni. Olvasni kell a feladatot neki. Vele kell lenni. Igényli a támaszt, a segítséget, ami olykor csak annyi, hogy üljünk ott mellette. Megszokta, hogy elmondja a tanító néni a feladatokat. Ugyan a megadott játékos feladatok, linkek, ahol kattintgatni kell, párokat kell keresni, stb. jópofák, de ha olyan a feladat, amivel még nem találkozott az iskola falain belül, akkor meg akarja magyarázni, hogy ilyet még nem vettek, nem tanultak, ezért nem is érti, hogy miért kell ezt megcsinálni. Ezen kívül sokszor görcsösen ragaszkodik a tanító néni által elmondott útmutatásokhoz, viselkedésmintákhoz. Például azt mondja a gyermek, hogy a tanító néni nem ezt szokta mondani, hanem ezt ……, vagy a tanító néni azt mondta, hogy ……, vagy a tanító néni úgy szokta csinálni ………

Persze megértem, hogy ehhez szokott a gyermek. De ugyanakkor hiába próbálom neki elmondani, hogy most nincs itt a tanító néni, és most új dolgot tanul, és most együtt kell kitalálnunk a megoldást, ez neki nehezen megy. Nehéz az elvonatkoztatás.

Nem egyszer belecsúszunk abba, hogy az elvileg 45 perces tanórából másfél óra lesz. És így a digitális oktatás számunkra olykor nem kiváltság, hanem óriási teher. Az iskolában megszokott idősávokat nem tudjuk tartani. Sokszor belecsúszunk a délutáni tanulásba is, és akkor pedig már tényleg használhatatlan szegény gyermek.

 

A pedagógusoknak is vannak nehézségei a digitális oktatás kapcsán?

Azt gondolom igen. Nekik is nagyon nehéz volt az indulás. Nekik is egy új fejezet kezdődött az életükben, új kihívásokkal. Mint fentebb írtam, a pedagógusok sorra próbálják ki az internet adta újabb és újabb lehetőségeket a tananyagok feladásához (újabb oldalak, linkek, űrlapok, tesztírási módok). Ezzel nekik is megszaporodtak a napi teendőik, illetve újra kellett gondolni azt, hogy miként tudják hatékonyan (ha lehet ilyen mondani) átadni a tananyagot a gyermekek részére. Teljesen más eszközökhöz kell nyúlni egy tanító néninek, és teljesen máshoz egy tanárnak, aki már felsősöket tanít, illetve egy felsőoktatási intézmény pedagógusainak. Olyan családban, ahol van alsós és van felsős gyermek is, igen sokrétűnek kell lenni a szülőnek is. Hiszen más-más módszerek nyilvánulnak meg a tananyagok átadását illetően.

Mennyire figyel/képes figyelni a pedagógus a gyermekekre a digitális oktatás keretében?

Az én tapasztalataim alapján a pedagógusok a legtöbb esetben igyekeznek a tankönyv menetét követni, és azokhoz nyújtani valamilyen játékos, vizuális megjelenítési formát, feladatot az internetről. Ezen kívül vannak tanórák, amik élőben zajlanak. A 13 éves fiamnál ez működik, de a 9 éves lányoméknál nem került online, azaz élő tanóra bevezetésre. Nagyon sok a gyermek, és nagyon nehéz a figyelmüket fenntartani. egyben tartani ilyen közegben. Hallottam baráti családok által, hogy a harmadikos gyermeküknek vannak online, élő órái. Viszont nagy a zsivaj, a gyermekek figyelme nem igazán tud koncentrálódni a tanító nénire, mindenki inkább a másik gyermekre kíváncsi.

A mi tanító nénink

Elmondhatom, hogy a mi tanító nénink (nemcsak a digitális oktatás óta) minden igyekezetével azon van, hogy segítse, megkönnyítse a gyermekek, és a mi, szülők otthoni munkáját. Ezen felül igyekszik a feladatokat úgy meghatározni, hogy azok se érezzék magukat hátrányban, akik nem rendelkeznek számítógéppel, nyomtatóval, kellő számítógépes ismerettel. Tehát egyéb módozatai is vannak a feladat elvégzésének. Lehetőséget biztosít arra is, hogy akár a szülők, akár a gyermekek élőben (telefon, videóhívás) is beszélgethessenek vele, és elmondhassák, amit szeretnének a feladatokon kívül is. Nagyon segítőkész, figyelmes, mindenben készséggel áll a gyermekek és szülők rendelkezésére, figyel a szülők javaslataira, és mondhatni pótanyuka módjára viseli szívén a gyermekek sorsát. Olykor még így is előfordul, hogy egy-egy tananyag vagy nap nehéznek, túl hosszúnak bizonyul. A hullámvölgyek elkerülhetetlenek, ezzel mindannyian tisztában vagyunk, és ennek fényében igyekszünk minden nap új lelkesedéssel és kitartással ébredni, megélni a napokat, és segíteni egymás munkáját.

Ha Nektek is vannak olyan napjaitok, amit nehezebben éltek meg, nem megy annyira az együttműködés, akkor ajánlom a Beszédmumus youtube csatornán elérhető Beszédmumus Pszicho-Sarok Videóműhely sorozatát, ahol egy gyermekpszichológussal beszélgetünk olyan témákról, amelyek nem csak karantén alatt lehetnek jelen az életünkben. Egy-egy videó kb. 20 perces, így könnyen beillesztheted a mindennapokba.

Itt nézheted meg:

Beszédmumus youtube csatorna

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Lélekmelengetők sorozatban is.