Szelektív mutizmus animációs videóban

Szelektív mutizmus animációs videóban

Szelektív mutizmus új köntösben

Valóra vált egy újabb álmom!

Elkészült az ELSŐ, MUTIZMUSRÓL SZÓLÓ ANIMÁCIÓS VIDEÓ!

Szelektív mutizmus animációs videóban

Még a Beszédmumus indulásakor elhatároztam, hogy készítenem kell egy animációs videót szelektív mutizmus témában.

Hogy miért? Láttam ilyen videókat autizmusról, és egyéb betegségekről, állapotokról. Azt láttam, hogy ezek a videók hihetetlen módon képesek megjeleníteni, illetve megeleveníteni az adott problémát, illetve annak kezelésének, megoldásának lehetőségeit. Ekkor hasított belém a gondolat és döntöttem el, hogy létre fogok hozni egy ilyen videót.

Célok

Azt gondolom, hogy a szelektív mutizmus téma is megérdemli, hogy végre egyre több ember ismerje meg a kifejezést, az állapot milyenségét, a szelektív mutista gyermekekkel való helyes bánásmódot, viselkedési formákat. Bízom benne, hogy a videóval egyre több emberhez eljut a szelektív mutizmus, mint kifejezés, illetve annak megértése. Ezzel pedig sikerül azt elérni, hogy amikor gyermekeink bekerülnek a közösségi életbe vagy találkozunk valakivel az utcán és beszédbe elegyedünk vele, akkor az illető nem meglepetten fog maga elé nézni a kifejezés hallatán. Ezen kívül pedig egyre inkább megszűnnek azok, a gyermek számára hátrányos, ugyan jóindulatúnak szánt megjegyzések, mint: Elvitte a cica a nyelved?; Nem harapok, nyugodtan szólalj meg; Nem mersz anyukád előtt beszélni?; Nem kell anyukád szoknyája mögé bújni; stb.

A megvalósulás története

A videó elkészülésének története is igazán szívhez szóló, szívmelengető történet. smile

Éppen azon gondolkodtam, hogy kihez forduljak, kitől kérjek segítséget a videó elkészítésében, amikor eszembe jutott, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha olyan embert találnék a feladatra, aki előtt ismert a szelektív mutizmus, illetve annak velejárói.

Így a szelektív mutizmus csoportban írtam egy posztot arról, hogy olyan embert keresek, aki esetleg jártas animáció- vagy videókészítés témában. És sikerrel jártam. Szinte azonnal. Ezt nevezem sorsszerűségnek. smile

Ekkor találtunk egymásra Vikivel, aki maga is szelektív mutista „volt- van”. Annyira örültem, hogy egy olyan ember vállalta a videó elkészítését, aki teljes valójában tud azonosulni a problémával, és a karakterek megformázásánál sem kell elmagyaráznom neki semmit. Megírtam a szöveget, és elkezdődött a közös munka. Olyan simán mentek a dolgok, mint a mesében. Viki nagyon nyitottan és segítőkészen állt a feladat megvalósításához. Ezzel együtt neki is felcsillant a szeme az ötlet hallatán, mert az ő gyermekkora sem volt fenékig tejfel. Tudja, hogy mivel jár ez az állapot és örült, hogy a videó elkészítésével hozzájárulhat ahhoz, hogy a többi szelektív mutista gyermek életét egy kicsit könnyebbé tegye, illetve ezzel támogathatja őket. Viki egy nagyon céltudatos, kitartó és erős egyéniség. Nagyon köszönöm a sorsnak, hogy összehozott minket. smile

És a kapcsolatunknak, közös munkánknak folytatása is van. Hogy mi, az egyelőre titok, de nemsokára kiderül. smile

Ha Nektek is vannak olyan napjaitok, amit nehezebben éltek meg, nem megy annyira az együttműködés, akkor ajánlom a Beszédmumus youtube csatornán elérhető Beszédmumus Pszicho-Sarok, illete Pozitív Fegyelmezés Videóműhely sorozatát, ahol olyan témákról beszélgetünk, amelyek segítenek a problémáink megoldásában. Egy-egy videó kb. 20 perces, így könnyen beillesztheted a mindennapokba.

Itt nézheted meg:

Beszédmumus youtube csatorna

Ha szeretnéd, hogy a benned keletkező nehézségekkel könnyebben megbirkózz, akkor tarts velem a Blog rovatban is.

Tudod mit jelent a Pozitív Fegyelmezés? Hogyan segíthetsz általa szelektív mutista gyermekednek? Olvasd el a részleteket: Mi a Pozitív Fegyelmezés?

Hogyan legyek felelős anya/szülő?

Hogyan legyek felelős anya/szülő?

Mikor jut eszedbe, hogy felelős anya vagy-e?

A (szelektív) mutizmus és a felelős anya/szülő esete kéz a kézben jár éppen úgy, ahogy minden egyéb esetben is.

Viszont az, hogy mennyire vagyok felelős anya/szülő, az leginkább akkor vetődik fel az emberben, amikor a gyermekével valami gond adódik. Ilyenkor általában minden szülőnek eszébe jut az a kérdés, hogy: „Talán én tehetek róla, hogy gyermekem (szelektív) mutista lett?, Mit csináltam rosszul, hogy gyermekem nem szólal meg?”

Általában nem mi vagyunk a fő okozói annak, hogy gyermekünk szelektív mutista lesz, de természetünk, viselkedésünk, zárkózottságunk, félénkségünk hozzájárulhat az okokhoz.

Felelős anya/szülő akarok lenni!

Azt gondolom, hogy elsődleges feladatunk mindig az, hogy NE magunkat vagy másokat HIBÁZTASSUNK a történtekért, hanem megpróbáljunk a HELYZETNEK MEGFELELŐEN VISELKEDNI, annak megfelelően MI IS VÁLTOZNI.

A felelős anya/szülő nem várja el gyermekétől, hogy ő változzon, nyíljon, magabiztos, határozott legyen, holott rajtunk éppen az ellenkezőjét tapasztalja.

Nem elég az elhatározás, cselekedni is kell. És nem csak egyszer, hanem sokszor. Újra és újra. Nap, mint nap. Állandóan. Folyamatosan.

A héten megosztott idézetek szinte egytől-egyig ide illenek, hiszen a változást, változtatást, ritkán (szinte soha) sikerül egyik pillanatról a másikra megoldani.

Most kettő üzenetet újra olvass el:

„Nagy a különbség aközött, hogy valamit megpróbálunk, és valóban megcsináljuk. Gyakran mondjuk, hogy megpróbálunk megtenni valamit – lefogyni, többet mozogni, állást találni. De az az igazság, hogy vagy megtesszük, vagy nem tesszük meg. Megpróbálni annyit jelent, mint megfutamodni. Százszázalékosan kell összpontosítanod, hogy megtörténtté tehess valamit. Ha ennél kevesebbet teszel bele, csak magadat okolhatod, ha nem sikerül elérni a célod.”

Tina Seelig

„Az igazi mester ismérve a következetesség. Elvégre ugyan ki akarna csak nagy néha elérni valami eredményt? Ki akarna csak egy pillanatig örvendezni, vagy csak néha-néha nyújtani a legjobbat? Következetesen, folyamatosan szeretnénk átélni mindazokat az érzéseket, amelyek miatt érdemes élnünk. Akkor hát hogyan is biztosíthatjuk ezt a következetességet? A szokásainkkal. Nem elég csak tisztában lenni a tennivalókkal – ténylegesen végre is kell hajtani azokat.”

Tony Robbins

Mint ahogyan a könyvemből megmutatott fejezetben (Szembesülés, kétségbeesés) is írom, folyamatosan úrrá kell lennünk magunkon, a nehéz helyzeteken, kihívásokon. A gyermekünk problémája minket is aktívan érint. Tanulásunk, fejlődésünk nélkül neki nem igazán fog menni a változás. Nem helyezhetjük gyermekünket magunkon kívül. Együtt kell vele „áramolnunk”.

Újra mondom:

Nem elég az elhatározás, cselekedni is kell. És nem csak egyszer, hanem sokszor. Újra és újra. Nap, mint nap. Állandóan. Folyamatosan. Nincs megállás!

 

Nézz körül! Mit látsz? Hogyan gondolkodsz magadról és a világról?

Dr. Joseph Murphy, Tudatalattid csodálatos hatalma című könyvében így fogalmaz: Bármit is találsz magad körül a fizikai világban, azt a te belsőd teremtette. Vagy tudatosan, vagy tudat alatt.

Ezen érdemes elgondolkodni.

Mi segít még, hogy felelős anya/szülő lehess?

Egy üzenet velem is elhitetett valamit annak idején, és azóta is mindig segítségül hívom, amikor elbizonytalanodom vagy félek egy lépést megtenni.

„Az emberek sokkal inkább hajlamosak elhinni magukról, hogy képesek valamire, ha ismernek valakit, aki már megtette ugyanazt. A lehetetlen ekkor hirtelen lehetségessé válik, mi több, elérhetővé.”

Joel H. Cohen

Fentiek alapján bátran mondhatom, hogy A Beszédmumus könyv segít abban, hogy felelős anya/szülő lehess.

Adj esélyt magadnak és gyermekednek.

 A részleteket a lenti képre kattintva megnézheted. Most a könyv mellé AJÁNDÉK e-bookot is választhatsz!

Ha szeretnéd a gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Blog cikkekben is.

Fejlődés vs. egy helyben toporgás?

Fejlődés vs. egy helyben toporgás?

Fejlődés. De merjük mindig ezt választani?

Azt gondolom, hogy mindannyian egyből azt mondjuk, persze, hogy fejlődés. De ugyanakkor sokszor azon kapjuk magunkat, hogy egy helyben toporgunk. Van, hogy meg sem tudjuk indokolni a miértjét. Tudjuk, hogy ez nem jó, és változtatni kell, hogy kimozduljunk ebből az állapotból, de nem tudjuk, hogyan tegyük meg az első lépést. Van, hogy kétségbeesünk, segélykiáltásunk azonban belül marad, nem merünk róla beszélni, nem merjük a nehézségeinket felvállalni. Azt gondoljuk, majd csak elmúlik, és kész.

Problémamegoldás, de hogyan?

Nem feladatom mások problémáját megoldani, de azt feladatomnak érzem, hogy segítséget, útmutatást, támaszt nyújtsak azoknak, akik tanácstalannak érzik magukat, vagy éppen egy sötét kút fenekén „üldögélnek”. A fejlődés egész életünk során jelen van (kell legyen).

Sokszor halljuk, hogy: „adjatok tanácsot, segítsetek, érdeklődöm, hogy…., szerintetek mi lenne jó, mi a véleményetek erről és erről, stb.”.

Az egyes esetekből sokat tanulhatunk, meríthetünk belőlük, kitartásunkat és hitünket növelhetjük általuk.

Nézzünk néhány dilemmát, alternatívát:

  • vagy fejlődsz – vagy egyhelyben toporogsz
  • vagy elfogadod a sodródást – vagy szembe mész a hullámokkal
  • vagy nyitott vagy – vagy bezárkózol és lassacskán süllyedsz
  • vagy kilépsz a komfortzónádból – vagy ugyanazokat a köröket futod
  • vagy szereted és megérted magadat – vagy negatív, elutasító vagy magaddal

Csak az egyik, vagy másik megoldás létezik, nincs összefonódás?

De bizony van! Nehéz, elgondolkodtató dolgok ezek. Azt gondolom, hogy mindannyiunkkal szinte mindegyik fenti alternatíva előfordult már. Kérdés: Melyik kerekedik felül? Mikor érezzük azt, hogy képesek vagyunk lépni, illetve mikor félünk annyira, hogy megtorpanunk. A fejlődés menetébe az elakadások, bezárkózások is beletartoznak. Ezek által tudunk újra nekirugaszkodni, és a fejlődés következő szintjére lépni.

Honnan érkezik a segítség?

Sokszor elbújunk, csendben várunk, hátha kívülről érkezik a segítség. De ha elbújunk, akkor nehéz ránk találni. Annak lehet segíteni, aki látszik. És aki látszik, az másoknak is segítő kezet képes nyújtani, és ezzel lesz igazán teljes a kör, és ezáltal látja, hogy érdemes harcolni, felkelni, tovább lépni. Ez pedig felemel, előre mutat, stabilabbá, magabiztosabbá tesz. A segítség bennünk van, belőlünk ered. Nekünk kell megtalálnunk a megoldást saját magunkban. A kívülről érkező segítség is csak akkor talál célba, ha mi azt elfogadjuk, és magunkévá tudjuk tenni, azonosulni tudunk vele.

A fejlődés útján

Ahogy egyre láthatóbbá válsz, egyre nagyobb korlátokat lépsz át, félelmeid egyre inkább csökkennek. Meg kell tenned az első lépést, hogy ne róhasd fel magadnak, ne tudd magadat hibáztatni. „Mi lett volna, ha ……. (megteszem, kipróbálom, adok egy esélyt magamnak, gyermekemnek, stb.)”.

Ehelyett inkább mondd ezt: „De örülök, hogy ezt is kipróbáltam, megvettem, hallgattam rá, a megérzésemre, a szívemre. Sokkal magabiztosabb lettem, hogy megtettem ezt és ezt a lépést, vagy meghoztam ezt és ezt a döntést”.

Ha azt választod, hogy kibújsz a rejtekhelyedről és lépéseket teszel magadért és gyermekedért, akkor ebben segítségedre lesz a Beszédmumus című könyvem. Adj esélyt magadnak és gyermekednek.

 A részleteket a lenti képre kattintva megnézheted. Most a könyv mellé AJÁNDÉK e-bookot is választhatsz!

Ha szeretnéd a gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Blog cikkekben is.

Amikor gyermeked vigasztal meg téged!

Amikor gyermeked vigasztal meg téged!

Engesztelő virág

Most egy olyan saját történetet szeretnék veled megosztani, ami akár lehetne egy, a szülőknek szóló mese is.

Érezted már azt, mintha csak önmagad árnyéka lennél?

Nem olyan régen volt, hogy hátfájással, fejfájással ébredtem. Alig bírtam kikelni az ágyból, nehezemre esett megcsinálni a gyerekek reggelijét, uzsonnáját az iskolatáskába, jó kedvvel útnak indítani őket. Mondhatni nem indult jól a napom. Semmi nem úgy ment, ahogy kellett volna. Megerőszakoltam magam, igyekeztem tenni a dolgomat, elterelni a figyelmemet, de nem igazán jártam sikerrel. Van úgy, hogy hiába próbálsz átbillenni a másik oldalra, azt érzed, hogy nyomnak lefelé, nem tudsz önmagad lenni. Egyszerre érzed azt, hogy ki akarsz ebből a tapasztalásból szakadni, de ugyanakkor pedig kicsit „jó” is magadat sajnálni, szívesen elbújnál a dolgok, a világ elől, és csak úgy „kiszenvednéd” magad. Olyan, mintha a világ összes fájdalma rajtad lenne.

Szoktál magadra haragudni?

Igyekszel magadat győzködni, vigasztalni, hogy: hagyd már abba, ennek is vége lesz; vagy: mikor lesz ennek már vége, nem akarom ezt a szenvedést. Általában tiltakozunk az állapotunk ellen, és haragszunk magunkra, amiért ilyen „gyengék” vagyunk. Pedig a saját magunk szeretése, elfogadása, dédelgetése ebben a helyzetben sokkal előbb megoldást hoz. Mondjuk úgy, hogy átadjuk magunkat az érzésnek, jól kiszenvedjük magunkat, hagyjuk, hogy jöjjön, támadjon, és aztán majd szépen lecsendesedik. Úgy működik, mint egy szelep, aminek ki kell engednie a gőzt. Tör előre nagy erővel, aztán amikor a szelep kinyílik, akkor a hirtelen kitörés után egy pillanat alatt elillan. Figyeld meg magad egy ilyen, vagy hasonló helyzetben és ezt fogod tapasztalni. Vagy tiltakozol, és annál rosszabb lesz, és tovább tart az állapot; vagy engeded, hogy elborítson, és egyszer csak tovaszáll. Persze a probléma, nehézség fokától, mélységétől függ, hogy ez mennyi ideig marad „aktív”. Vannak olyan érzések, amelyek annyira mélyen bennünk vannak, hogy csak tudatos munkával tudjuk őket megváltoztatni, és nagyon sok időbe, akár évekig, évekig is eltart.

A tetőpont

Délután hazajöttek a gyerekek az iskolából. Egyszeriben zsivaj támadt. Megkezdődtek a viták, veszekedések, hangoskodások, ami még jó testvérek között is sokszor előfordul. Zsongott a fejem. Éreztem, hogy megy fel a pumpa. Nem tudtam a helyzettől elvonatkoztatni, nem tudtam nyugodtan viselni a történéseket. És ahogy ilyenkor lenni szokott, a kislányom is olyan dolgokat talált ki, amelyek még tovább fokozták a hangulatomat. Nem volt neki jó semmi, és nekem sem volt jó semmi. Mivel nem tudtam megfelelő módon hozzáállni a kéréseihez, jött a hiszti és a nyávogás. Elszakadt a cérna. Türelmetlenné váltam, nem voltam képes a helyzetet „jól” kezelni. Sikerült kicsit összevesznünk, így ő ment arra, én pedig a másik irányba, csak hogy ne kelljen tovább ezt a helyzetet elviselni.

A békülés, megbékélés

Kis idő elteltével folytattam a munkát a konyhában, amikor is a kislányom megjelent a képen látható virággal és szótlanul letette mellém a konyhapultra. Abban a pillanatban a szívem, lelkem kitárult, megnyugodtam, és szó szerint éreztem a szeretet erejét. Egymásra néztünk, mindketten elmosolyodtunk, és azonnal megöleltük egymást. Az ölelésben benne volt minden, egymás iránt érzett szeretetünk, és a hála érzése is, hogy vagyunk egymásnak, számíthatunk egymásra. A düh, harag, neheztelés egyszerűen tovaszállt, és helyét átvette a tiszta szeretet, nyugalom, béke hangulata. Az ölelés után újra egymásra mosolyogtunk, és úgy folytatódtak az események, mintha nem történt volna semmi. Olyan érzés volt, mint egy mesében, amikor egyszer csak minden megoldódik, jön a tüzijáték, mindenki sír a mesekönyv vagy képernyő előtt.

Annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen élményekben, érzésekben lehet részem!

Gyermekeink igazán értenek ahhoz, hogyan hozzanak ki a sodrunkból, de ahhoz is, hogyan fejezzék ki irántunk érzett szeretetüket.

Ha figyelünk és résen vagyunk, akkor észrevesszük, hogy mit tanítunk egymásnak ezek által a nehéz helyzetek által.

Újra és újra beigazolódik, hogy érdemes szeretetteljes és kitartó szülőnek lenni!

Ha szeretnéd a gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a blog cikkekben is.

A változás folyamatos

A változás folyamatos

Azt gondolom, sokszor bele sem gondolunk abba, hogy a változás folyamatosan ott van körülöttünk, észre sem vesszük, vagy nem vagyunk hajlandóak észrevenni.

A változás útja rögös

Vagyunk jó néhányan, akik meg akarjuk változtatni életünket, de valahogy soha nem sikerül igazán. Pedig olyan elszántak vagyunk, a képességeink is megvannak, hogy egy kitűzött célt megvalósítsunk, mégsem járunk sikerrel. Vajon mit rontunk el?

A változás útján sokszor úgy próbálunk haladni, hogy egyszerre nyomjuk a gázt és a féket, vagyis azért nem járunk sikerrel, mert ha a körülmények még a legideálisabbak is, valamilyen meglévő, számunkra fontos értékek ezt nem engedik.

Ezen kívül, minden esetben rendszeresség és kitartás kellett ahhoz, hogy egy új szokás, változás, változtatás beépüljön a mindennapi életünkbe. Ehhez pedig nagyon nagy önfegyelemre van szükség

A változás folyamata sajnos nem olyan, mint egy lépcsősor, amin egyenesen felmehet az ember. Sokkal inkább egy szakadékhoz hasonló, ahová először le kell ereszkednünk ahhoz, hogy aztán a korábbiakhoz képest magasabb csúcsra juthassunk.

Mi a valódi változás?

Szendi Gábor: Viselkedj úgy, amilyenné válni szeretnél (részlet)
„Az emberi problémák sokszor jönnek maguktól. De súlyosbodni azáltal szoktak, hogy meg akarják oldani őket.
Rossz a gyerek? Rászólunk. Még mindig rossz? Ráordítunk. Még mindig rossz? Megverjük. Még mindig rossz? Az is marad.

Nem az a változás, ha minden marad a régiben, csak mi „erősek” próbálunk lenni. A valódi változás mindig a dolgok jelentésére, üzenetére irányul, a látszatváltozás a dolgokra magukra. Aki szorong valamitől, ne kerülje, hanem menjen szembe vele. Aki fél az eleséstől, tanuljon meg esni. Nem tud aludni? Ne akarjon aludni. Tanuljon meg relaxálni, és relaxáljon reggelig. Tuti, hogy közben el fog aludni.

Sokszor az vezet el a változáshoz, ha azt csináljuk, ami elől addig menekültünk.

Mindig van egy kifáradási pont, amikor kezd a dolog reménytelennek tűnni. Amikor úgy érzed, na itt kéne abbahagyni. Tudod kik a sikeres emberek? Akik ezen a ponton túl is tudják folytatni. De vajon nekik mi ad erőt?

Hogy hisznek abban, amit csinálnak és hisznek magukban, hogy képesek végigvinni a dolgot.”

Hogyan segít a változás, fejlődés folyamatában az általam írt könyv?

A Beszédmumus című könyvben többször szó esik a bennünk, szülőkben zajló folyamatokról, tipródásról, döntésképtelenségről, mert félünk, féltjük gyermekünket, hiszen mi mindenkinek jót szeretnénk. Félünk a csalódástól, sikertelenségről.

Sokszor ezer kérdés önt el egyszerre, azt sem tudod, hogyan keress válaszokat, egyszerre szeretnél mindent tudni. Sőt! Azt akarod, hogy már legyen vége, hogy ébredj fel a rossz álomból. Egyszer csak beléd hasít az érzés, hogy nem csalás, nem ámítás, ez van anyukám/apukám, ez a valóság. Itt és most. Nem menekülhetsz, nem szökhetsz el. Valószínűleg nem sokkol mindenkit egyformán ez a dolog, de mivel valószínűleg senki nem tudja teljeskörűen megválaszolni a kérdéseidet, valószínűleg igencsak elszomorodsz, és egyedül maradsz a problémával.

Próbálj ki egy gyakorlatot

Az érzéseidre ne ragaszd rá a fenti, negatív címkéket, hanem cseréld ki a tanulásra, lehetőségre, változásra! Ne zárkózz be! Figyeld nyitottan a körülötted zajló történéseket, lehetőségeket! Fogadd el a helyzetedet! Most pedig állj meg. Egy rövid ideig maradj ebben az elfogadó, bizakodó gondolatban, mélyítsd el magadban ezt az érzést, vizualizáld, hogy minden rendben lesz, képes vagy a megfelelő döntéseket meghozni, és nem haragszol senkire, még magadra sem, jól érzed magad. Most pedig csináld is meg a leírtakat kb. 1-2 percig.

Mit veszel észre magadon?

Bízom benne, hogy felszabadultabb, könnyedebb lettél, és hited változatlanul nagy erővel él benned. Amikor újra elbizonytalanodsz, vagy valamilyen negatív hatás alá kerülsz, akkor mindig ismételd el a fenti gyakorlatot. Ezáltal képessé válsz egy újabb, akár ismeretlen lépést is kipróbálni, megtenni.

Hoztam néhány elgondolkodtató idézetet a változás kapcsán:

Minden ember életében elérkezik egy pillanat. Valamiféle válság, amikor rádöbben, hogy amiben addig hitt, nem is volt igaz. Ez mindenkivel megtörténik, csak az a kérdés, hogy ez a tudás milyen változást hoz az illető életében. Legtöbb esetben ugyanis egyszerűen jó mélyre elássák magukban ezt a tapasztalatot, mintha nem is létezne. Így öregszenek meg, ettől lesz ráncos az arcuk, görbül meg a hátuk, húzódik össze a szájuk és minden ambíciójuk. A tagadás súlya alatt. Az óriási nyomás következtében. De nem csak ez az egyetlen út áll az emberek előtt. A legbátrabb vagy legőrültebb dolog bárki számára nyitva áll: a változás lehetősége.
Matt Haig

Nem az új gondolatok megértése nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás; mert ezek behálózzák agyunk minden zugát annak a nevelésnek következtében, amelyben legtöbbünk részesült.
John Maynard Keynes

Általában csak akkor jövünk rá, hogy képesek vagyunk változni, amikor rá vagyunk kényszerítve a változásra! Azért, mert kényelmesebbnek találjuk a régi problémákat, mind az új megoldásokat.
Bob Gass

Miért félünk a folyamatos változástól, a fényárnyék játéktól, ha egyszer nem tehetünk ellene semmit, az égvilágon semmit? Miért vagyunk képtelenek jó szívvel fogadni alakváltozásainkat? Ha magam figyelem, kívülről, ahogyan a felhőket is nézem, látom, milyen sok formában létezem, és el kell döntenem, melyik forma felel meg leginkább annak a nőnek, aki vagyok. Olyan formába akarok belebújni, amelyet szeretek, a magaménak tudok elfogadni, és remélem, nem a saját magam teremtette illúziók csapdájába esem. A döntés az enyém, nem várhatok vele sokáig. Választanom kell.
Lévai Katalin

Ha gondolkodóba ejtettek a fent leírtak, akkor ajánlom figyelmedbe a könyvet.

Itt kapsz további információkat:
https://shop.beszedmumus.hu/

Mutizmus esetén miért fontos a hit?

Mutizmus esetén miért fontos a hit?

Mi a hit? Miért kell hinni? Miért fontos a hit?

Gondolkodtál már a fenti kérdéseken? Te miben hiszel? Hogyan segít a hit átjutni a nehézségeken?

Most biztosan többen azt kérdezitek, hogy mi köze van a hitnek a mutizmushoz, szelektív mutizmushoz? De mint mindenhez, ehhez is köze van.

A mutizmus, szelektív mutizmus egy olyan terület, ami igencsak kifürkészhetetlen, tele van előre nem látható kanyarokkal, valamint azt sem tudhatjuk, hogyan és mikor érünk célba.

Mint a fenti képen is látható: Egy kis pozitív gondolat reggelente képes megváltoztatni az egész napodat.

Mire figyeljünk?

Jómagam sokat foglalkozom a nemcsak a külvilágban, hanem saját belsőmben zajló folyamatokkal. Amikor „szembejön” velem egy bölcs, tanító mondat, kinyilvánítás, könyv, film, akkor megvizsgálom annak üzenetét.

Sokszor halljuk, hogy ne másokban vagy a körülményekben keressük a hibát, ne másokat tegyünk felelőssé saját „esetlenségünkért”, hibáinkért, vagy a minket ért negatív érzelmek miatt. Keressük magunkban a megoldást. Ott van. Ott lapul, és ha sikerül felszabadítani, akkor az akadály eltűnik. Rájövünk, hogy mi magunk, a saját gondolkodásunk felelős a velünk történtekért.

Mi a hit?

Olvastam egy nagyszerű könyvet (Dr. Joseph Murphy: Tudatalattid csodálatos hatalma), amelyben nagyon sok bennem lévő kérdésre választ kaptam.

Ebben a könyvben található többek között az alábbi mondat: „ A hit: az elmédben megfogalmazott gondolat.”

Ez azt jelenti számomra, hogy amilyen gondolatok ébrednek bennem, és amilyen gondolatok kísérik napjaimat, az fog megvalósulni a fizikai létemben is. Tehát, ha én azt gondolom (azaz hiszem), hogy gyermekem hosszas és rögös úton fogja a mutizmust, szelektív mutizmust legyőzni – és folyamatosan aggodalmaskodom –, és ezt többször ki is nyilvánítom mások felé, akkor nagy valószínűséggel így is lesz. Hiszen ez az én hitem, ezt erősítem.

Fontos az elfogadás

Velem is sokszor megtörtént – főként az utunk elején, de még most előfordul -, hogy szó szerint nem hittem abban, hogy javulni fog a helyzet, vagy folyamatosan azon aggodalmaskodtam, hogy mikor lesz ennek vége, mivel segítsem gyermekemet. Aztán amikor már nem bírtam tovább, segítségül hívtam a fent említett könyvben leírtakat – ezt még ma is sokszor megteszem egyéb nehézségek kapcsán is -, és akkor sikerült megnyugodnom. Nem sikerült elsőre (sőt), de végül elérkezett az elfogadás. Ezen kívül folyamatosan figyeltem gyermekem reakcióit is, és megtanultam kezelni a különböző nehéz helyzeteket. Ez sem ment egyből, sőt még a mai napig tud meglepetéseket okozni. Mindenesetre mantráztam a számomra fontos megerősítéseket és azon kaptam magam, hogy megszűnt a folyamatos aggodalom. Ez valakinek könnyen és gyorsan megy, de valakinek hosszú és kitartó munka szükséges hozzá.

Ahogy kezded kiismerni gyermeked viselkedését és a saját reakcióidat – azaz elfogadni a helyzeteteket -, és hinni abban, hogy ez csak egy átmeneti állapot, úgy a gondolatod ezen hite szerint feszültségmentesebbé válnak a mindennapok. És ami a legjobb, ez a fajta gondolkodás az életed egyéb területeire is kihat. Ha szépen sorban elkezded alkalmazni a fenti gondolkodást egyéb negatív beidegződéseidre, nehézségeidre, akkor ott is változást tapasztalhatsz. Nemcsak a kimondott szónak, hanem már a gondolatnak is teremtő ereje van.

Egy próbát megér

Ha most elkezdtél azon gondolkodni, hogy mit gondolsz, és hogyan vélekedsz a veled megtörténő dolgokról, akkor biztos lehetsz benne, hogy jó úton vagy. Ha viszont csak legyintesz, és azt gondolod: „Nehogy már valaki megmondja nekem, hogy mit kellene gondolnom!”, akkor is figyeld magad tovább, és rá fogsz jönni, ha nem változtatsz gondolkodásmódodon, akkor ugyanazok az események fognak ismétlődni életed során, csak esetleg más-más szituációban, de fel fognak bukkanni.

Azaz: „Nem gondolom, hogy ez segít. = Nem hiszek benne.” És ez megegyezik Dr. Murphy által leírtakkal. Hit = az elmédben megfogalmazott gondolattal. A te hited ebben az esetben: Az elmédben megfogalmazott olyan gondolat, hogy NEM hiszel. A nem hit a te hited. Vagyis ha nem hiszel, az is egyfajta hit.

Még egy utolsó gondolat a végére Dr. Muprhytől:

„Ne higgy olyasmiben, ami árthat neked vagy sérthet téged.”

A te hited pedig kihatással van környezetedre, és ezáltal gyermekedre is.

Lehetséges, hogy a leírtak egyszerre túl soknak tűnnek, és nem is érthető azonnal, de ha elkezded figyelni magad, és ahol kell, megváltozatni a gondolataidat, akkor rájössz, hogy mennyire igaz és működőképes.

Ha szeretnéd gyermekedet még inkább segíteni, illetve a szelektív mutizmus által felvetődő kérdésköröket mélyebben szemügyre venni, akkor tarts velem a Blog rovat cikkeiben is.