Szelektív mutizmus

Már csak a rend kedvéért is, és hogy mindenki tisztán lássa, hogy miről is szól ez a weboldal, néhány mondatban foglaljuk össze, hogy mi is az a mutizmus, szelektív, vagy elektív mutizmus.

Nagyon kevés anyag, információ áll rendelkezésre a mai napig is ezzel kapcsolatban. Ez egy olyan tünet, állapot, amelyről nem is igazán hallottak az emberek, fogalmuk sincs, hogy mit jelent, és hogy miként kell kezelni az ilyen embereket, leginkább gyermekeket.

Hivatalos megfogalmazásban a mutizmus egy olyan kommunikációs zavar, amikor az érintett személy senkihez, vagy csak egyes személyekhez beszél.

Gyakran jár együtt depresszióvalszorongással, viselkedészavarral, alvás- és evészavarokkal, valamint a szobatisztaság hiányával.

Két típusa van: az elektív, vagy szelektív mutizmus, és a totális mutizmus.

Totális mutizmusban az érintett elvben tud beszélni, de gyakorlatilag senkivel nem beszél, vagy csak suttogni tud.

A szelektív mutista rendszerint csak a családi és baráti körben beszél, de ha úgy érzi, hogy más is hallja, akkor elnémul és szinte lefagy, megfagy.

Vannak, akik suttogva beszélnek például az óvónőkkel, tanárokkal, és vannak, akik nem beszélnek a szűkebb családjukon kívül. Ha beszédre kényszerítik őket, akkor egyre kevésbé beszélnek, sőt a kommunikáció más formái is egyre kevésbé működnek.

A szelektív mutizmus leggyakrabban 3-6 éves kor között jelentkezik. Ezt gyakran nem is a szülők észlelik – hiszen otthoni környezetben általában beszél a gyermek -, hanem az óvodai, illetve iskolai közösségben jelentkeznek ennek jelei.

Okai:

A szelektív mutizmus hátterében valamilyen szorongás húzódik meg. Ez általában összefüggésben áll bizonyos körülmények között jelentkező szorongással. A némaság egyfajta védekezési forma, amivel az illető próbálja hárítani a szorongását.

Gyakorisága:

Viszonylag ritkának számít. Tízezer óvodás és iskolás gyerek közül 2-5 érintett. Bár ez 1997-es adat, és világszinten területileg változó. Olyan adatot találtam még, hogy az iskoláskorú gyermekek kevesebb, mint 1 %-át érinti. A tapasztalataim azt mutatják, hogy a bölcsödében, illetve óvodában ez az arány magasabb.

Lányok körében valamivel gyakoribb, mint a fiúknál.

Kezelési módszerek:

Hosszú és összetett feladat. Minden eset más és más, de általában az óvodába kerüléskor még nem vagyunk biztosak abban, hogy mivel is állunk szemben. Gyakran egy kötelező logopédiai vizsgálattal indul a dolog.

A szorongás oldásában és a kifelé nyitás elindulásában egy pszichológus nagyon sokat képes segíteni. Kellő bizalom kialakítása után közel kerül a gyermekhez és szülőhöz egyaránt, de ugyanakkor mégsem a család része, így egyfajta átmenet kezdődik a külső világ felé.

Sokféle kiegészítő terápia létezik, ezek közül az egyik legismertebb a lovasterápia, kutyaterápia. Ennek általában akkor van létjogosultsága, ha a gyermek kellőképpen érdeklődik a lovak, kutyák iránt. Ez lehetőséget teremt a gyermeknek arra, hogy első szavait egy állathoz intézze egy külső közegben, ami egyfajta hidat képezhet az emberi környezet felé való megnyilvánulásba.

Mozgásterápia: Pl: TSMT, Ayres-terápia. Ezek a terápiák nem specifikusak a szelektív mutizmus kezelésére, de nagyban segíthetik a gyermek állapotának javulását.

Fentieken kívül a sport is nagyon nagy segítség tud lenni. Gyermekünk olyan valamiben élheti ki magát, ahol magabiztos tud lenni, akár beszéd nélkül is teljes mértékben kifejezheti önmagát. Ez pedig növeli biztonságérzetét és csökkenti szorongását.

A lehetőségek palettáján a mesék is rengeteget segítenek a félelmek feloldásában. Amikor gyermekünk társra, barátra talál egy-egy mesehős alakjában, hasonló történeteket ismer meg, ebből merít erőt, nem érzi magát egyedül. Egyfajta mankót jelent számára, ahol minden jóra fordul, így már tudat alatt is kialakul benne, hogy ez egy átmeneti állapot, ami meg fog oldódni. Elérkezik az idő, amikor képes lesz ő is megtenni a következő lépést.

Mi lehet az oka a szelektív mutizmusnak? Olvasd el Nádasdy Nóra klinikai gyermek-szakpszihológus írását.